Fejezetek Komárom-Esztergom vármegye 20. századi történetéből

Dr. Baksa-Ströcker Renáta Komárom város jegyzője, Számadó Emese múzeumigazgató és Dr. Wencz Balázs levéltárigazgató köszöntötte a szép számú, a múzeumbarátok körének tagjaiból és komáromi iskolák (Kempelen Szakképző Iskola és Kollégium, Jókai Mór Gimnázium) diákjaiból álló közönséget.

Elsőnek Dr. Krahulcsán Zsolt, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának munkatársa „Száműzetésben” címmel ismertette Hazai Jenő, a géplakatosból állambiztonsági osztályvezetővé avanzsált, majd gyárigazgatóvá kinevezett káder életútját. Az 1956 februárjától október 30-ig honvédelmi miniszterhelyettesként tevékenykedő elvtárs 1957 áprilisától a BM ORFK II/1. Osztály osztályvezetője, majd – pályafutásának csúcsaként – a BM II/2. Osztály osztályvezetője volt több, mint öt éven keresztül. Állambiztonsági karrierje 1962 júliusában ért véget, mivel egy, a Kádár-féle konszolidációt ellenző csoporttal került kapcsolatba. Leszerelték és a Kohó- és Gépipari Minisztérium területére áthelyezve kinevezték az Esztergomi Szerszámgépgyár (1963-tól Szerszámgépipari Művek Esztergomi Marógépgyára) igazgatójává. Ezt a tisztséget nyugdíjazásáig, 1984-ig töltötte be. 

Dr. Wencz Balázs (MNL KEVL) Egy különös karrier: Beer János élete című előadásában is egy jellegzetes káder-életutat ismertetett. Hősünk az MDP Tatabánya városi titkára volt, majd az 1956-os forradalom leverése után helyi karhatalom oszlopos tagjaként tevékenykedett. „Ejtőernyősként” több tatabányai bányaüzem vezetője is volt. Életútját mégis az tette egyénivé, hogy (a pártberkekben nem ritka) botrányokkal (nőügyek, iszákosság) tarkított, „pártszerútlen” életmódja ellenére igazán komoly retorzió sohasem érte, felettesei elnézték és fedezték „ballépéseit”, így élete kitüntetéssel és díszsírhellyel zárult.

Számadó Emese, a Komáromi Klapka György Múzeum igazgatója is életutat, de a korábbiaknál sokkal méltóbb személy, Czerny József komáromi iskolaigazgató pályafutását ismertette. A komáromi leánygimnázium és kereskedelmi leányiskola alapító igazgatóját Budapestről helyezték a városba. Műfordítói munkássága is jelentős volt, többek között Goethe Faustját, Heine Németország című versciklusát ültette át magyar nyelvre. Mentora volt a Szovjetunióban tragikus körülmények között elhunyt Mészáros László szobrászművésznek, Mészáros Márta filmrendező apjának. A „sors keze” Czernyt is elérte, mivel „indokolatlannak” minősített taneszközbeszerzései (mikroszkóp, lemezjátszó) miatt megfosztották állásától. Élete végén feleségével együtt kivándorolt Ausztráliába.

Horváth Attila (MNL KEVL) a Komárom-Esztergom vármegyében 1945-től 1948-ig működő igazoló bizottságok történetét, működési módját, tevékenységének jellemzőit tárta a hallgatóság elé. Ismertette, hogy milyen jogszabályi alapjai voltak a bizottságok működésének, miként szélesedett az igazolási eljárás alá vontak köre az államigazgatásban résztvevőktől egészen a szabad foglalkozású értelmiségig és iparosokig. Felhívta a figyelmet a bizottsági iratok kutatási lehetőségeire, különösen a családtörténet területén.

Pokornyi Gábor, a Komáromi Klapka György Múzeum munkatársa „egy igazi reneszánsz ember”, a komáromi születésű Gajári Ödön életútját tárta a konferencia közönsége elé. A Kalocsára került, főjegyzőként tevékenykedő férfiú 1884-től Tisza Kálmán köréhez tartozó országgyűlési képviselő lett, ahol harcias beszédjei miatt gyakran vívott párbajokat is, de a víváson kívül a billiárd és a kártya is kedvelt időtöltése volt. Nevéhez fűződik a Nemzet című lap, amelynek főszerkesztője volt, majd 1903-tól Az Újság című Tisza Kálmán-párti napilap megalapítása, mely a főváros egyik legismertebb és legfontosabb sajtóorgánuma volt.

Szabó Csaba Gábor levéltáros (MNL KEVL Komáromi Fióklevéltára) egy eddig még nem kutatott témát tárt a hallgatóság elé: a hajdani, hol Mocsához, majd Kis- és Nagyigmándhoz tartozó Csémpuszta első világháborúban részt vett lakosainak történetét ismertette. Részletesen beszámolt az egykori hősök életútjáról, ismertetve a hősi halált haltak, a fogságba esettek és az eltűntek sorsát is, portrékkal és dokumentumokkal illusztrálva.

Ábrahám Zsolt Tamás, a Komáromi Klapka György Múzeum munkatársa „Egy különleges életút a levegőben és a tengeren” című előadásában B. János második világháborús pilótakiképző, majd pedig a magyar kereskedelmi tengerhajózás területén dolgozó férfiú életét vázolta. B. János irat- és fényképhagyatékát annak leszármazottja adta át a komáromi Klapka György Múzeumnak.