A kissé nagyzolóan „Promenád”-nak, vagy a helyi köznyelv által „promonád”-nak nevezett támfalnak[1] több funkciója volt és van: tartja a főút fölé magasodó, pincékkel átfúrt partfalat (a jelenlegi Hősök terét), itt látható az I. és a II. világháború dömösi áldozatainak emlékműve (a II. világháborús emlékmű oszlopa eredetileg az Országzászló talapzata volt), a kapuszerű feljáróban pedig Magyarország trianoni megcsonkíttatásának, illetve az 1938–1939-es terület-visszacsatolások emlékét helyezték el, jelenleg pedig Dömös történetét röviden elbeszélő emléktábla található ott.

A pincesor rendezése először a községi képviselő-testület 1910. december 29-i ülésén merült fel: a tárgysorozat 32. pontja „A főutcán lévő pincék rendezése, illetve egyenes vonalba fel húzása” címet viselte. Az egyhangúlag elfogadott határozat még csak a munkára vonatkozó költségvetés előkészítését és annak bemutatását fogalmazta meg.[2]

Az 1914-ben kitört I. világháború egyre sokasodó áldozatai 1917-ben hősi emlékmű felállítására sarkallták a község elöljáróit. Az 1917. november 16-án tartott képviselő-testületi ülésen napirendre került a „háborúban elesett hősök emlékének megörökítése”. Roskoványi Andor, a falu akkori jegyzője szerint „azon hősök, kik a hazáért életüket adták, megérdemlik, hogy a jövő nemzedék a haza hőseit mindörökké ünnepelje…” Indítványozta, hogy az 1918-as költségvetésbe 2000 koronát vegyenek fel erre a célra. Az emlékmű helyeként a község közepén éktelenkedő pincesor vetődött fel: „a pincék előbbre építendők és azok egyvonalban fallal összekötve” képeznék az emlékmű alapját. „Ez egyrészt a községet szépészeti szempontból emelné, másrészt a hősök emléke megfelelő helyen lenne” – hangzott a jegyző indítványa. Roskoványi Andor előterjesztésével egyetértettek a képviselők, és elhatározták, hogy a költségek nagyobb részét gyűjtés útján fogják összeszedni, az emlékmű pontos helyének kitűzését pedig a szépészeti bizottság állapítja majd meg. A képviselők lelkesedése olyan nagy volt, hogy Tatner Béla, Lengyel Rudolf és Zöld József mindjárt fel is ajánlott 100-100 koronát az építkezés céljára.[3]

A nagy felbuzdulást lehűtötte Fehér Ferenc, az egyik pince tulajdonosának fellebbezése az esztergomi járás főszolgabírójához. Ebben először is azt kifogásolja, hogy „azon nagy domb a mely a pinczék felett emelkedik a község közepén, oly ízléstelen, hogy azt a község szépítése szempontjából inkább eltávolítani kellene, nem pedig a kőfal felépítése és ezzel együtt a pinczék tetejének feltöltése által még magasabbra emelni.”

Felveti továbbá, hogy a pincetulajdonosok között van olyan ember is, „aki, hogy 9 tagból álló szegény családját fent tarthassa, évről-évre a községtől távol van keresetben úgy annyira, hogy évenként 3–4 napot nem időzhet a családja körében, mert azon 3–4 napi keresetére is rá van szorulva…” Fehér fel is teszi a „költői” kérdést: „ha ennek az embernek a pinczéjét kell renoválnia község képviselő testület határozatának alapján, akkor 9 tagból álló szegény családjának […] éhen kell el pusztulnia.” (A határozatban nem volt arról szó, hogy a pincék rendbehozatalának költségét a tulajdonosoknak kellene állniuk!)

Fehér Ferenc legsúlyosabb ellenérve az 1918-as költségvetésbe felvett 2000 korona volt: „mert községünknek nincsen semmiféle jövedelmi forrása, és mindent zsebből kell fizetnünk, ellenben a községnek van 7600 korona tartozása, 111%-os pótadója és ha még ezt is felvesszük, akkor aztán igazán nyögheti minden szegény községi lakos az elviselhetetlen pótadót.”

Pisuth (?) főszolgabíró szerint „tettetősnek látszik a fellebbező azon óhaja, hogy a főúton elhelyezett s a községet elcsúfító pinczék onnan eltávolíttassanak. Azt hiszem azonban, hogy ez igen nehezen keresztülvihető.”[4]

Az 1918. december 20-án tartott képviselő-testületi ülésen – valószínűleg a főszolgabíró levele hatására – hatályon kívül helyezték az emlékmű felállításáról és a pincesor rendbetételről szóló határozatot.[5]

Ezután tizenöt évig nem történt semmi a pincesor illetve az emlékmű ügyében, csak az 1933. június 28-i képviselőtestületi ülésen került elő újból ez a kérdés.

A téma ismételt napirendre kerülésében Reviczky Elemér főszolgabíró szóbeli utasítása is szerepet játszott A „Horthy Miklós utcában lévő 7 pincét […] egy szintbe hozni, a köztük lévő helyet feltölteni kellene, mert a mostani állapot szépnek nem mondható”.

A kép jobb alsó részén eredeti állapotában látható a pincesor egy része.
(MNL KEML Szakkönyvtára)

A pincék elhelyezkedése az építkezés megkezdése előtt
(MNL KEML V.219. Dömös Község iratai 1713/1935.)

Kapóra jött, hogy a község egy anyagi okokból meghiúsult járdaépítés céljából már beszerezte a szükséges követ, tehát az így rendelkezésre álló építőanyagot fel lehetett használni a pincesor építéséhez. (Úgy tűnik, hogy a járdaépítés nem volt annyira fontos a felsőbb hatóságoknak, ezért nem szorgalmazták és segítették annak építését, szemben a pincesorral.) Így felszólíttatott a községi elöljáróság, hogy vegye fel az érintkezést a pincék tulajdonosaival, és ha van eladó pince, azt vegye meg a község részére. Felkérték Dittert Gyula képviselőt, káptalani erdőmérnököt, hogy készítsen „egy alkalmas tervet és költségvetést az utcaszintek rendezéséről.”[6]

1934. április 14-ére összehívták a pincék tulajdonosait (Főkáptalani Erdőhivatal, Pintér András, özv. Pintér Istvánné Cseh Eszter, Pintér János, Fabi Zsigmond, Fehér Ferenc, vitéz Fabi János törvénybíró) a községházára.[7] A megbeszélés jegyzőkönyve nem maradt fenn, de az 1934. augusztus 6-i képviselő-testületi ülés 35/1934. számú indítványa szerint „a pincehelyek rendezése ügyében minden lehetőséget elkövetett, hogy a pincetulajdonosokkal a pincesor véglegesen rendeztessék, de minden kísérlet eredménytelen maradt.” A határozat ennek ellenére kimondta, hogy a „képviselő-testület […] ezen ügyet továbbra is fenntartja.” Ismét felszólították Dittert Miklóst a tervek elkészítésére, valamint megbízták az elöljáróságot, hogy a tervek alapján kérjen ajánlatot a vállalkozóktól. A végleges határozatot majd a költségek ismeretében fogják a képviselők meghozni.[8]

A községi jegyző 1935. június 14-i, a főszolgabíróhoz címzett levele értelmében egy meg nem nevezett dömösi kőművesmesterrel elkészíttette a pincesor szabályozási tervét és költségvetését, és azokat felterjesztette a felettes hatósághoz.[9]

Az 1935. október 16-i képviselő-testületi ülésen már a pincetulajdonosokkal való megegyezésről tudósított az elnöklő főszolgabíró, Reviczky Elemér, aki – úgy tűnik – az ügy fő mozgatója volt: „az utcza rendezése céljából a helyszínen kitűzött egyenes vonal irányában megengedték pincéjüknek meghosszabbítását, illetve, hogy a pincékből annyi levágassék, amennyit fal egyenes iránya kíván.” Mivel az építkezés „közérdeket képezett” a község 3711 pengős kölcsönt kívánt felvenni és pótköltségvetést készített ebből a célból.[10] (A megegyezés valószínűleg 1935. október 10-én esett meg.[11])

1935 végén Frey alispán azonban a pótköltségvetés jóváhagyása helyett hitelátruházás kérését javasolta, hiszen „pótköltségvetés készítésének a 177.200/1924. B.M. sz. körrendelet értelmében csak akkor van helye, ha a felmerült szükségletek csak pótadó emelésével fedezhetők. Jelen esetben a szükségletek fedezetet találnak a megtakarításokból és a jövedelmi feleslegekből […]”[12]

Az építkezés első „előméreti” költségvetését Pfalcz Tivadar esztergomi építési vállalkozó 1935. november 16-án készítette el. A munka az „építendő támfal” alapjának kiásásából, a támfal felhúzásából, a pincék azonos hosszúságúra kiképzéséből (összesen 14 méterrel kellett a rövid pincéket meghosszabbítani, míg két pincét kellett rövidíteni), a támfal „betonfedlapjának” elkészítéséből és a támfal mögötti földfeltöltésből állott. A felhasználni kívánt anyagok összesen 1385 pengőbe, míg a munkadíj 1708 pengő 90 fillérbe került volna.[13]

Az 1936. április 17-én tartott képviselő-testületi ülésen a jegyző közölte, hogy a község részéről 1300 pengő áll rendelkezésre az építkezéshez, és „kilátás van reá, hogy a járási főszolgabíró úr körülbelül 1000 pengővel tudja a községet segélyezni.” Ezért azt javasolta, hogy halasszák el a Promenád építését pár hónappal későbbre, „a mikor már olcsóbb munkaerővel lehet dolgoztatni. Most úgy a fuvaros gazdáknak, mind az iparosoknak valamint a napszámosoknak van kellő és rendesen megfizetett munkaalkalmuk. A nyár végével, az ősz elején azonban már ezen munkaalkalmak kifogynak, akkor olcsóbban lehet munkaerőt kapni.” Ezt az „előrelátást” az is indokolta, hogy a községnek még nem állt rendelkezésére teljes egészében az építkezéshez szükséges összeg, így csak a munkák szakaszos elvégzésére volt lehetőség.

A képviselők azt is elhatározták, hogy a tervek és a végleges költségvetés elkészítésével, a munka vezetésével, a társadalombiztosítási ügyek intézésével a már korábban is említett Pfalcz Tivadar esztergomi építési vállalkozót bízzák meg (honoráriumát a költségvetés 10%-ában határozták meg), de a kivitelezés „házilag” történik.[14]

1936-ban – az iratok szerint – további intézkedések nem történtek, viszont 1937-re felgyorsultak az események.

1937. február 2-án kelt levelében Reviczky főszolgabíró jóváhagyta az építkezés megkezdését, azzal a kikötéssel, hogy a község lépjen kapcsolatba az Államépítészeti Hivatallal. Erre azért volt szükség, mert ugyanebben az évben tervezték a főút (Horthy Miklós út) rendezését is, így tisztázni kellett, hogy „a tervezett falazás az útépítéssel harmóniában van-e?”[15] A Hivatal kiküldöttei rendben találták a tervezett építkezést.[16]

A február 6-i képviselő-testületi ülésen Havas Ernő községi jegyző előadta, hogy összesen 4094 pengő áll rendelkezésre az építkezéshez (beleértve a főszolgabíró által adományozott 1000 pengőt és a hitelátruházásból származó 1794 pengőt is). Viszont a Pfalcz által összeállított költségvetés minimum 4834 pengős költséget jelölt meg, így a községnek esetleg további kölcsönöket kell majd felvennie.[17]

MNL KEML V.219. Dömös Község iratai 99-2/1937.

A február 27-i gyűlésen a jegyző kijelentette, hogy a drágulás miatt túl kell lépni az 1936 áprilisában készült költségvetés előirányzatait, így a képviselők hozzájárultak, hogy a község „az építkezéshez szükséges anyagot azonnal beszerezze, olyan áron, amilyen áron az most lehetséges, a takarékosság lehető szemmel tartásával, de ha másképp nem lehet, az előirányzott összeg túllépése árán is.”[18]

Az építkezés június táján kezdődhetett el, ahogy az OTI Kerületi Pénztárával folytatott levelezésből kitűnik, amihez 80 mázsa portlandcementre, 1000 kisméretű és ugyanannyi nagyméretű téglára volt szükség. Ezeket az anyagokat a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. lábatlani és nyergesújfalui gyára szállította

A Promenádhoz szükséges 430 m³-nyi követ a község határában bányászták ki. A Vitéz Lajos–Kecskés István–Cseh Sándor–Verebes Péter–Verebes István–Sztancsik István–Plander József–Fehér Lajos alkotta társulat köbméterenként 1 pengő 25 fillérért vállalta el a kő „kihasogatását.” A szerződés érdekes pontja volt, hogy „a kitermelt kövek nagysága 20 cm³-nél kisebb nem lehet.”

A kőnek az építkezés helyszínére fuvarozását Fülöp Lajos dömösi fuvaros vállalta el köbméterenként 2 pengő 44 fillérért. Az 1937. március 15-én kelt szerződés, amelyet – a többi munkaszerződéssel együtt – munkaadóként Kládek Imre bíró írt alá, rögzítette a „kőleszállítás” mibenlétét is: „a kőnek a kocsira való felrakása, lefuvarozása és a község terén a kocsiról való lerakása…” A munkára még a pilismaróti Pintér Dávid (2 pengő 45 filléres ajánlattal), továbbá Szabó Ferenc és Nagy Péter valamint Vitéz János és Mocsai János „pályáztak”. Utóbbiak ajánlata 2 pengő 40 fillér lett volna, de csak 50 illetve 100 m³ kő fuvarozását vállalták volna.

A 155 mázsányi „csakis fával égetett” meszet az 1937. április 4-i árlejtés alkalmával rendelte meg a község Itt Diószegi Mihály pilisszentkereszti lakos nyert 4 pengő 20 filléres ajánlatával. (A történeti hűség kedvéért álljon itt a többi „versenyző” neve: Majnek Pál pilisszántói lakos legutolsó ajánlata 4 pengő 25 fillér volt, a szintén pilisszántói Kovács Tamás ajánlata ismeretlen, míg Minczér József pilisszentléleki lakos 4 pengő 80 filléres ajánlatával alaposan lemaradt a versenyben.)

A Promenád építését egy 1937. június 12-én kelt „előméreti költségvetés” szerint Schnider József dömösi kőművesmester vállalta el 2235 pengő 80 fillérért, de az augusztus 18-án kelt elszámolás szerint ez az összeg 2409 pengő 82 fillérre emelkedett.

MNL KEML V.219. Dömös Község iratai 99/1937.

MNL KEML V.219. Dömös Község iratai 99/1937.

A kőfal tetején lévő korlátot kazáncsőből készítették. Ezt a budapesti László D. Nyerstermény és Vaskereskedelmi Rt. szállította 279 pengő 9 fillér értékben. A korlát festését Hubacsek Gáspár asztalos vállalta el: a 89 folyóméternyi csövet 44 pengő 50 fillérért festette be.

MNL KEML V.219. Dömös Község iratai 99/1937.

A pincék tulajdonosainak szóló, augusztus 12-én kelt értesítés szerint a Promenád már elkészült, csak a pinceajtók hiányoztak. Ezeket a tulajdonosoknak saját költségükön kellett elkészíttetniük. A minta a főkáptalan pincéjének már elkészült ajtaja volt. Ezt valószínűleg Greff József ácsmester készítette el: „1 darab kettő szárnyas zsaluzott pinceajtó felvasalva, 3-szori festés zöldre kívül, belül super karbolinnal beeresztve, teljesen készen anyagokkal együtt 33.40 pemgő.” Az értesítés megfogalmazója egyébként reméli, hogy „alulírott pincetulajdonosok a község azon nagy áldozatkészségét, melybe ezen munkálatok a községnek immár kerültek – ezen kis kiadástól, hogy egyöntetű pinceajtók legyenek, nem fognak elzárkózni és lehetőleg rövidesen el fogják azokat készíttetni, hogy azok az augusztus 20-án lévő búcsú napjára kész lehessenek.”

Egy 1937. szeptember 3-án kelt elszámolás szerint az építkezés teljes költsége 6529 pengő 94 fillér volt, ennek tíz százaléka illette Pfalcz Tivadar esztergomi építési vállalkozót.

Az iratok közötti OTI-elszámolásokon az építkezésen részt vevő kőművesek és napszámosok nevei is megtalálhatóak. Példaként álljon itt az 1937. június 15-e és 21-e között az építkezésen dolgozók neve és heti bére:

MNL KEML V.219. Dömös Község iratai 99/1937.

Bár 1937 őszéig elkészültek az építkezés kőműves-, asztalos- és vasmunkái, de még kővel és földdel fel kellett tölteni a kőfal mögötti részt. Ezt Nyulassi Lajos és Cseh István dömösi lakosok végezték el.

A Promenád fennmaradt „rendezési terve” nem egészen egyezik a ma is látható építménnyel: hiányzik a középső feljárat, nincs korlát a kőfal tetején. Meglehetősen barátságtalan építmény lett volna, ha így valósult volna meg. [19]

MNL KEML V.219. Dömös Község iratai 99/1937.

Az 1937. október 21-én tartott képviselő-testületi gyűlésen előadottak szerint már 7171 pengő volt az építkezésre fordított teljes összeg, szemben a Pfalcz Tivadar által összeállított költségvetés kb. 4800 pengőnyi összegével. Itt határozták el a kővel és földdel való feltöltés mielőbbi elvégzését is.[20]

1937. december 28-án a képviselő-testület megszavazta, hogy „az elkészült pincesor egyik végére a hősi halált halt dömösi férfiak emlékszobra, a pincesor másik végére pedig egy országzászló állíttassék fel.” Erre a célra 500-500 pengőt szántak.[21] A felállítandó Országzászló céljára a vármegye alispánja 70 darab faragott kőkockát adományozott.[22]

Azért még akadtak további gondok a frissen elkészült Promenáddal: a kőfal mögötti feltöltés a sok esőzés miatt „megszállt”, így ezt a hibát is meg kellett szüntetni.[23]

Kovács Dániel református tanító, képviselő-testületi tag javasolta, hogy a pincesor tetején lévő térséget nevezzék el Reviczky Elemér főszolgabíróról. Ezt az indítványt Szabó Béla képviselőn kívül mindenki támogatta. Szabó inkább a Hősök tere elnevezést, vagy az alispánról való elnevezést javasolta (ő adta a hetven kőkockát az Országzászlóhoz).[24] Szabó vágya 1946-ban teljesült, amikor a Szociáldemokrata Párt dömösi szervezetének javaslatára a Reviczky tér a Hősök tere elnevezést kapta. (Ugyanekkor a Horthy Miklós út neve Fő útra változott.)[25]

A teljes komplexum avatása a Hősi emlékművel, az Országzászlóval és (a más helyen nem említett) „visszatérést ábrázoló emlékművel” (a Felvidék déli részének 1938-as és Kárpátalja 1939-es visszacsatolásának emlékére) együtt igen sokára, 1939. december 3-án zajlott csak le. Ez alkalommal a képviselő-testület háláját fejezte ki „a megjelent és felavató beszédet tartó előkelőségeknek, valamint az emlékmű létesítése körül önzetlenül tevékenykedő személyiségeknek.”[26] (A jegyzőkönyv nem tartalmazza neveiket.)

A Promenád végleges kialakítása az Országzászlóval és Hősök Emlékkapujával, benne a „visszatérést ábrázoló emlékművel”. (Szilágyi Gábor szívességéből)

A levéltári forrásokból kiderül, hogy a Promenád építésével kapcsolatos indítványokat a dömösi képviselő-testület többnyire egyhangúlag elfogadta. A felsőbb hatóságok, Komárom-Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék alispánja, az esztergomi járás főszolgabírója nemcsak elvileg, de gyakorlatilag is támogatta (pénzzel és építőanyaggal) az építkezést. Az építmény teljes költsége több mint 7000 pengő volt, és ennek túlnyomó részét a községnek kellett kölcsönök formájában állnia. De minden anyagi és szervezési nehézség ellenére elkészült a Promenád, amely a mai napig szép és hangsúlyos építménye Dömösnek.

A dömösi "Promenád" jelenlegi állapota.
(Fotó: Boros György)

Kládek László levéltáros (MNL Komárom-Esztergom Megyei Levéltára)