Gróf gyaraki Grassalkovics Antal, a Magyar Királyi Udvari Kamara elnöke 1766. szeptember végi leiratával utasította Esztergom sz. kir. város tanácsát városuk rajzi felvételének elkészíttetésére – mint írta, e kötelezettség teljesítése alól, bár kérték, nem tudja őket felmenteni –; továbbá tudatta: meghagyta a Királyi Kamarának, hogy Karpe Mihály kamarai mérnököt, ez ügyben, mihelyt folyamatban lévő munkájával végez, rendeljék ki hozzájuk, Esztergomba.

A Királyi Kamara, ennek megfelelően, intézkedett is, ám – vélhetően leterheltségre okán – nem Karpe Mihályt, hanem Szalóky Nepomuki János mérnököt bízta meg a munka elvégzésével. Szalóky ez idő tájt a prímási uradalom Kamarától kirendelt geometrája, s éppen az érsekségi földterületek fölméréséhez készült. A kamarai meghagyás értelmében Szalóky mérnököt, újabb megbízatását teljesítendő, munkavégzése során két forintnyi napibér illette meg; a terheket az érsekség volt köteles állni. A mérnöknek, a Kamara előírásának megfelelően, a rajzi felvételt két példányban kellett elkészítenie.

A kamarai elnök október végén kelt leiratával hagyta jóvá a Királyi Kamara fentebb említett intézkedéseit. Szalóky mérnök ennek megfelelően jelezte – írásban – a városi tanácsnak, hogy a szóban forgó munkálatokat elkezdendő, hamarosan kiszáll Esztergomba; jövetele időpontjául november közepét jelölte meg, hozzátéve, hacsak a rossz időjárási viszonyok, illetőleg a közel egy hónapja tartó gyengélkedése (hideglelés) ebben nem gátolja  meg.

A mérnök, – aki ekkortájt Felső-Magyarországon (Tavarnokon, ma: Tovarníky) tartózkodott –, a megadott időben, el is indult Esztergomba. A sors azonban közbeszólt; ráadásul váratlanul, tragikus módon. Útját ugyanis a mérnök, hitvese betegségének súlyosbodására való tekintettel, kénytelen volt megszakítani. Ekkor még ugyan abban reménykedett, hogy azt, hitvese betegségének enyhültével, folytathatja majd. Ám végül a betegség bizonyult erősebbnek. Hitvese halálával, vigaszra vágyván, Morvaországba tett egy kitérőt; jelezte ugyanakkor a városi tanácsnak, hogy amint erre lehetősége nyílik, „jóllehet ilyen télies időjárási viszonyok közepette nem szerencsés efféle munkálatokat végezni”, azonnal hozzá fog látni vállalt feladatának a teljesítéséhez.

Forrásaink nem szólnak arról, hogy a mérnök pontosan mikor is váltotta be ígéretét.. Annyit tudunk csak, hogy december közepét követően kezdhetett hozzá a felmérésekhez, ha ugyan télvíz idején hozzákezdett. Mindenesetre tény, hogy mintegy tíz hónap elteltével, már a kész munkával jelentkezett.

1767. október 19-én, a külső és belső tanács előtt, bemutathatta a rajzi felvételt (térképet), a jelentésekkel együtt. Ezen felül beterjesztett egy javaslatot is, egy újabb, szintezési adatokat tartalmazó térkép kíséretében, arra vonatkozóan, hogy miként lehetne, esőzések idején, a hegyekről lerohanó vizek pusztításának gátat szabni. (A városi lakosság szőlőiben, továbbá a város déli szélén fekvő külvárosokban ugyanis, amint ez köztudott volt, csaknem minden évben jelentős kárt okoztak a heves esőzések, ráadásul annak a veszélye is fennállt, hogy a vízár esetenként a belváros egy részét, nevezetesen a mondott külvárosoknál mintegy fél méterrel alacsonyabban fekvő Buda utcát is elöntheti).

Október 30-án kelt jelentésével pedig a mérnök a Királyi Kamara elébe terjesztethette fel,  mellékletként, a vonatkozó dokumentumok másodpéldányait, tételesen a térképet, a Esztergom sz. kir. város határainak a leírását (a határjelek részletező felsorolásával), a város földjeinek összegző számbavételét, és végezetül, a fentebb már említett másik, szintezési adatokat tartalmazó térképet.

Szalóky mérnök, az elvégzett munkáért, fizetést – mint fentebb már említettük – az érsekségtől húzott; a városi tanács ezen felül, élelmezésére és elszállásolására, 1401 forint 58 és fél dénárt adott, illetőleg a térképek letisztázásáért a mérnököt – utóbbi munkafolyamat elvégzése, a mérnöknek, saját bevallása szerint, 37 munkanapjába került – további 15 körmöci arannyal  jutalmazta.

A város földjeiről készült kimutatás gyakorlatilag a különféle birtoktestekről nyújt átfogó képet, számszerű adatok kíséretében. A következőkben ezen dokumentumból idézünk:

„...Esztergom sz. kir. városa … hegyek lábánál fekszik, amely hegyek gerincein, illetve völgyein, annak okán, hogy azok hajnalhasadtától naplementéig napfényben fürdenek, szőlőt művelnek. Ezen szőlők, birtokosaik között, beleértve az idegen, nem városi birtokosokat is, nyolc kapás nagyságú negyedekre van felosztva – összesen 1080 negyedre, amely együttvéve 8640 kapás nagyságú földterületet jelent …

a királyi város, négy városnegyedre felosztván, 267 egésztelkes, illetőleg 81 féltelkes házat számlál, azaz összesen 348-at. A külvárosi házak száma pedig 274; ezen házak telkei eltérő méretűek, maguk a házak [külső] tartozékokkal nem rendelkeznek.

A beltelken álló házak ellenben, két fordulóban, földterületekkel bírnak. Nevezetesen: a Dunai-fordulóban, a dorogi postaút mellett fekvő ún. Lapos Földek-en, ahol a hivatalbéli elődöm: Kovács János mérnök által végrehajtott, negyedekre történt felosztást követően, egy egésztelekhez kilenc pozsonyi mérő nagyságú parcella tartozik, és igy ezen forduló összesen 2767 és egynegyed pozsonyi mérő nagyságú területtel rendelkezik; a Lapos Földek nevezetű fordulóban pedig, a Hegymegh-en fekvő szántókon, egy egésztelekhez hat pozsonyi mérőnyi földterület tartozik, ennek megfelelően utóbbi forduló összesen 1845 pozsonyi mérőnyi földdarabbal bír, azaz a két forduló együttesen 4612 és egynegyed pozsonyi mérőjű földterületet foglal magában.

A telkek után, Kurthvéles, Nyárasd et Czitri szigeteken, Hoszszu-Hegynek alaja, Kürthvéles, Méhes-Völgy, Füvellő, Baráth-Kúth és Hármas Kúth, valamint Hohér-Réthe nevű völgyekben, kaszálók is járnak, ahol, úgyszintén a felosztást követően, egy egésztelekre négy kaszás nagyságú, tömött gyeppel bíró kaszáló jut, azaz a beltelken álló házakhoz összesen 830 kaszás nagyságú kaszáló tartozik.”

Ezt követően sorakoznak a ténylegesen használat alá vont földterületekre vonatkozó adatok:

„… a Dunai-fordulóban három darabban fekszenek a szántóföldek … a Lapos Földek-fordulóban pedig a ... negyedik darab … a szántóföldek összesen 241 5/8 pozsonyi mérőt tesznek ki.”

A kimutatást az egyéb birtoktestek számbavétele zárja:

„… ezen a területen két halastó is található; egyikük a Füvellő [hegynél], ezt azonban nem is illetik halastó névvel, minthogy inkább mocsárhoz hasonlítható, amely mocsarat egy igen kicsiny, száraz időben gyakorta kiszáradó ér táplál vizével; a másikuk pedig, egy nagyobb, a szántóföldekkel bíró Hegymeg lábánál emelkedő domb alatt, a várostól meglehetősen nagy távolságra, és ennek megfelelően a város csekély hasznára. (És ez az oka annak is, hogy téli időszakban, amikor befagy a tó, annak jegén, kellő időben, léket nem ütnek, és emiatt a halak, levegőhöz nem jutván, elpusztulnak, vagy igen gyakran, zsákmányként, rabló kezekbe jutnak.)

… a keleti oldalon, le a déli határszélig, magasabb hegyhátak emelkednek, rajtuk igen szép látványt nyújtó sarjadó erdőkkel, nevezetesen: Vagoth-Uth, Hatulsó-Úth, Ráró, Kiss-hegy, Kiss-Cserepes és Vass-Kapu hegyek: tölgyesekkel; Husszu-Sürö, Kétágú hegy, Öregh Cserepes és Sáros hegyek: kőrisfákkal elegyes bükkösökkel, fehér tölgyesekkel és hársfákkal; Hosszu-Hegy: hársfákkal és nyárfákkal; Júh-Szalagos: kőrisfákkal és tölgyekkel; Csurgo Beregh: hársfákkal és tölgyekkel; Fehér-Keő: kőrisfákkal és bükkökkel; Kiss Bük: bükkösökkel;  Babos: hársakkal; Nyári hegy: nyárfákkal; Fari-hegy, Babszki, Köröses árok, Kiss-Sertis és Arasa Hegy pedig: somfákkal és mogyoróbokrokkal elegyes bozótosokkal, utóbbiakon a legelésző állatok kedvére.

… végül a város, méretét tekintve, elegendő legelőterülettel is bírna; csakhogy legelőinek egy részét víz borítja (Öregh-Thó és Lázar Domb tavak), a Sáss és Sátor-Keő hegyek közötti lapos felső részén, illetve a Strásza és Bábszki hegyen lévő legelőiken pedig sok fű nem terem: a vastag agyagos föld, avagy a sovány homok a sarjadó füvet rendre elfojtja.”

1. kép. Kimutatás Esztergom sz. kir. város földjeiről. Készítette: Szalóky Nepomuki János geometra. 1767. október 20. Fogalmazvány. MNL KEML IV-1001/g. ad 1767-4-24. sz.

A város határaitól felvett jegyzék a határjelek részletező felsorolását adja, a távolsági adatokat ölben (bécsi öl), illetve lábban rögzítvén. Határjelek gyanánt, a kor szokásának megfelelően, szóba jöhetett, minden, jól szembetűnő domborzati elem, növényzet, avagy mesterségesen kialakított tereptárgy, út, építmény; azaz estünkben: folyók, vízfolyások, források, szigetek, hegyek, dombok, jellegzetes sziklaformák, völgyek, erdők, szőlők, illetőleg földből emelt halmok,  utak, épületek stb.

A földrajzi nevek szívós továbbélését bizonyítja, hogy a fentebb ismertetett két kimutatásban szereplő földrajzi nevek (mintegy 70) nagyobb része, mintegy kétharmada, változatlan vagy módosult formában, esetleg más típusú földrajzi névvé formálódván, ma is él. (Vö. pl. az újabban kiadott Pilis–Visegrádi-hegység turistatérképről leolvasható adatokkal.)

A város kerülete akkoriban, utóbbi kimutatás szerint, mindösszesen 21.120 öl 3 lábat tett ki.

2. kép.  Esztergom sz. kir. város határainak leírása. Készítette: Szalóky Nepomuki János geometra. 1767. október 20. MNL KEML IV-1001/g.  1767-4-24. sz., első két oldal.

A felmérési adatok alapján összeállított térképnek, szerencsés módon, mindkét példánya reánk maradt. Az MNL Komárom-Esztergom Megyei Levéltárában (Esztergomban) őrzött példány, sajnos, üröm az örömben, meglehetősen rossz állapotban van: kifakult, színét vesztette, tisztításra és restaurálásra szorul.

A MNL Országos Levéltárában őrzött példány állapota ezzel szemben jónak mondható: színeit megtartotta, s ma is jól olvasható. Emiatt, jelen írásunkhoz, zárásként, ezen utóbbinak a képét csatoljuk.     

3. kép.  Esztergom sz. kir. város térképe.
Készítette: Szalóky Nepomuki János geometra. 1767. [október 20.]
MNL OL Térképtár, S 11. 116/b. sz.

link: https://maps.hungaricana.hu/hu/MOLTerkeptar/1521/view/?bbox=-13942%2C-14864%2C21897%2C-209

Felhasznált források:

MNL Komárom-Esztergom Megyei Levéltára:

IV-1001/a. és g. állagok (Esztergom sz. kir. Város Tanácsának iratai: tanácsülési és  közgyűlési jegyzőkönyvek, illetve tanácsi iratok, 1701–1849.)

XV-2. (Térképek levéltári gyűjteménye, 1741–1984.)

MNL Országos Levéltára:

E 6. (Commissio in negotio liberarum regiarum civitatum deputata, 1735–1773.)

Térképtár, S 11. (Kamarai térképek, 1747–1882.)

Pilis–Visegrádi-hegység. Turistatérkép. Cartographia. Budapest, 2016.

Esztergom, 2017. november 6.

Iván László

történész-levéltáros

MNL KEML