A laktanya felépítését Komárom szabad királyi város törvényhatósági bizottsága 1903. július 2-án tartott közgyűlésén 128/4686/kgy. sz. alatt hozott határozatával vállalta. Az 1903. július 28-án megalakult vegyes bizottság kijelölte a laktanya építéséhez szükséges telket, és megállapította az építési programot.[1] A kijelölt területen Schnell Pöckl Austallt, azaz a Húspácoló és Füstölőgyár, valamint Delej Jakab komáromi lakos szénaraktára állt. A tervek szerint ezen létesítményeket máshová kívánták áthelyezni.[2] Az általános építési tervezet elkészítése után 1903. december 29-én a területrendezési és kivitelezési munkálatokra tendert írtak ki, melyet a budapesti székhelyű Grünwald Testvérek és Schiffer cég nyert el.[3] A pályázatra a nyertesen kívül még az alábbi magánszemélyek és cégek jelentkeztek: Mande Hoffmann és Quittner vállalkozó cég, Kármán Aladár és Ullmann Gyula, Neuschlosz Ödön és Marczell vállalkozó cég.[4] Az 1904. február 9-én megkötött előzetes építési szerződésből kiderült, hogy a laktanyát a komárom-újvárosi 57. számú háztelken kívánták felépíteni, melyet északról az ácsi országút, nyugatról a MÁV, délről Ó-Szőny határolt.[5] A szerződést a belügyminiszter 1904. május 5-én hagyta jóvá. A további tárgyalásokat azonban megakasztotta az a körülmény, hogy az építendő Érsekújvár–Komárom vasútvonal tervezett irányvonala érintette volna a laktanya céljára kijelölt történetet. A vasút végleges nyomvonalát úgy állapították meg, hogy végül nem érintette az építési helyet, azonban az 1905. április 25-én megtartott vegyes bizottsági ülésen újratárgyalták az építési tervezetet.[6] 1905. október 10-én a magyar honvédelmi miniszter a császári és királyi közös hadügyminiszterrel egyetértésben fogadta el az építési tervet azzal a feltétellel, hogy a részletes építési terveket a cs. és kir. 5. hadtestparancsnoksággal egyeztetni kell.[7] Az 1906. május 12-én felvett bizottsági jegyzőkönyvben a várostól és a katonaságtól jelenlévő felek megvitatták az építési és részlet-tervekkel kapcsolatos feladatokat.[8] Schiffer Miksa 1907. július 3-án kelt, közjegyző által hitelesített beadványában lemondott a szerződés jogáról a Grünwald Testvérek cég javára.

A városi közgyűlés még aznap megtartott rendkívüli közgyűlésén elfogadta a végleges tervezetet, és felhatalmazta a polgármestert annak ratifikálására. A szerződés megkötése tárgyában hozott határozat ellen Szabó Lajos és társai fellebbezést nyújtottak be, azonban ezt a magyar királyi belügyminiszter elutasította és 108.876. számú rendeletével a szerződést jóváhagyta.

A szerződés értelmében a cég a következő feltételeket vállalta:

I.: a részletes tervek elkészítését, valamint kötelezettséget vállalt arra, hogy a cs. és királyi hadügyminisztérium, illetve az annak alárendelt katonai hatóságok a laktanyára vonatkozó építési rendeleteinek betartása

II.: az építési telek megszerzési költségeinek megtérítése fejében 30000 koronát, az általános építési tervek fejében 2000 koronát fizet a városnak, mely így a város tulajdonává válik, és azt a cég nem fogja visszakövetelni

III.: a laktanya telkének a városi és katonai hatóság általi rendezését, mely magába foglalta a telek határain belüli csatornázását, az összes épület víz- és gázvezetékkel való ellátását, a terület fásítását, és megfelelő gyeppel történő ellátását

IV.: a laktanya épületeinek és tartozékainak fenntartási költségei fejében az átvétel alkalmával 15 000 korona költségtérítést fizet a városnak, melynek fejében a város magára vállalja a laktanya fenntartását a jótállási idő lejárta után[9]

A járulékos költségek az alábbi tételekből álltak össze:

– csatornázás: 54 878 korona 23 fillér

– vízvezeték: 9804 korona

– gázvezeték: 11 515 korona 80 fillér

– gyalogjárda kőburkolata (Az Országút, Igmándi úton át az újvárosi gyógyszertárnál lévő járdáig 2 méter szélességben

– útépítés (Az Országút kiépítése a vasúti kereszteződéstől az Igmándi útig, majd az Igmándi út kiépítése az Országúttól a hídlejáróig 5 méter szélességben): 28 560 korona

– összköltség: 123 796 korona 3 fillér[10]

Az építési költségeket 2 616 075 korona 59 fillérben határozták meg, melyet a hadsereg 50 éven át kívánt törleszteni a laktanya használata gyanánt. A féléves használati díjat 121 913 korona 44 fillérben állapították meg, melynek követelését a vállalkozó cég a „Centralbank der deutschen Sparkassen in Prag”-ra ruháztak át. A Grünwald Testvérek cég 1907. szeptember 23-án Várnai Alajos okleveles építőmestert bízta meg az építési munkálatok vezetésével, melynek során teljes cselekvési szabadságot biztosítottak számára. A vállalkozó cég a szerződésbeli kötelezettségének megtartására 100 000-100 000 korona összegekben óvadékot tett le a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank által kiállított 56706. és 5417. számú betétkönyvekben, mely összegeket a városi közigazgatási letétnaplóba helyezték letétbe. Az építkezések 1907. szeptember 24-én kezdődtek meg, és 1908. október 30-áig tartottak.[11]

Ezen időszak alatt a következő létesítmények épültek meg:

1 db 2 emeletes tiszti épület (17 lakásos),

1 db 2 emeletes altiszti épület (17 lakásos),

1 db 2 emeletes törzsépület,

4 db 1 emeletes legénységi épület (826 fő részére),

1 db markotányos épület (tornaterem, tiszti étkezde, legénységi írószoba),

1 db őrségi és börtönépület,

1 db gazdasági épület (fürdőkkel),

3 db fedett lovarda,

10 db istálló 793 egészséges ló részére,

1 db istálló a beteg lovak részére,

1 db patkolóépület, (5 kovácsműhellyel),

1 db felszerelési épület,

1 db kocsiszín,

6 db nyílt lovarda,

1 db tekepálya és

1 db teniszpálya a tisztek számára,

2 db „Rapid” típusú láncos forgatható kút

Az épületeket vasbetonból készítették, és az összes épületet ellátták vízzel, gázzal és csatornával.

Az iparos munkák elvégzését a vállalkozó helyi mesteremberekre bízta, akik a következők voltak:

Dosztál Jakab (vízvezeték),

Papp Sándor, Bindernics József, Balogh Miklós, Tóth Jenő, Németh Márton és fia (asztalosok),

Printz Nándor (épület-vasalás),

Fürst Mihály (mázolás),

Scheiner József (szobafestés),

Török András (lakatosmunkák),

a budapesti Schlik gyár „Fenestra” típusú ablakokat szállított,

Danubius Gyár Rt. (vasfedélszék),

„Andor és Futtaki” budapesti cég (gázvezeték és csillárok),

Milch Nándor és fia újvárosi cége (faanyag),

„Első magyar parketta gyár Rt”, (parketta),

dr. Helvey Tivadar, Budapest (aszfalt, cement),

Kiss István komáromi kályhás (cserépkályhák),

Koch István budapesti cég (vaskályhák),

Ehrlich budapesti cég (tűzhelyek),

Fried Kálmán és fia (villámhárítók),

Bese Antal és Haller Ádám komáromi lakosok (cserepezés)[12]

A laktanya átadása a katonai hatóság részére 1908. október 29-én történt meg. A 24 katasztrális holdon elterülő létesítmény az Osztrák–Magyar Monarchia legnagyobb és legmodernebb laktanyájává vált. A 826 ember és 800 ló befogadására alkalmas épület Frigyes főherceg nevét vette fel.[13]

Az épület lakhatási engedélyét 1908. november 1-jétől kezdődőleg Sárkány József rendőrfőkapitány adta ki, miután a mérnök és a tisztiorvos jelentését megfelelőnek találta.[14]

Lakhatási engedély
HU MNL KEML V.105 Komárom Thjf. Sz. Kir. (1945-től megyei) Város Mérnöki Hivatalának iratai 1900-1950.
12357/1908., (1926:549) 8. doboz

A létesítmények tényleges összköltsége
HU MNL KEML V.105 Komárom Thjf. Sz. Kir. (1945-től megyei) Város Mérnöki Hivatalának iratai 1900-1950.
(1926:549) 8. doboz

A Pesti Hírlap cikke az új lovassági laktanya átadásáról
PestiHírlap-1908-11-03-5p

Korabeli fénykép a laktanya tiszti épületéről
MNL KEMLF Aprónyomtatványok

Homlokzati tervrajz
HU MNL KEML V.105 Komárom Thjf. Sz. Kir. (1945-től megyei) Város Mérnöki Hivatalának iratai 1900-1950.
1926:549