Az esztergom-kenyérmezei hadifogolytábor
Fogolytáborból katonaváros
Az első orosz majd szerb hadifoglyok 1914 augusztusában kerültek a táborba. Az összezártság és a siralmas egészségügyi viszonyok miatt a szerb hadifoglyok között hamarosan kolera-járvány tört ki, amely a patakon keresztül az orosz foglyokra is átterjedt. A vármegye és a város hatóságai a hadvezetőséghez és a belügyi kormányzathoz fordultak segítségért. 1914. szeptember 10-én Sándor János belügyminiszter meglátogatta a tábort, hogy személyesen tanulmányozza a kialakult helyzetet. A járvány terjedésének megakadályozására 1914. szeptember 30-án a vármegye főszolgabírója rendeletet adott ki, amelyben többek között megtiltotta a kenyérmezői és a tokodi fogolytáborok látogatását. Felhívta a lakosság figyelmét bizonyos higiéniai szabályok betartására, így többek között az ivóvíz forralására és az étkezés előtti kézmosásra. Az erőfeszítések ellenére 1915 tavaszán tífuszjárvány is pusztított. A tábor orvosa, dr. Fonyó János emberfeletti küzdelmet folytatott a megfékezésükre, hiszen félő volt, hogy a polgári lakosságra, a környező városokra is átterjedhet a betegség. A leghatékonyabb módszer az elkülönítés volt. A szerbek jelentős részét Nagymegyerre és Jánossomorjára szállították, a beteg katonákat pedig a tokodi bányatelep épületeibe. Ezek valóságos haláltáborok voltak, ahonnan csak ritkán volt visszatérés. Az életkörülmények javításához barakkokat kellett építeni a rabok számára. Ez a munka a kezdeti időszakban megfelelő mennyiségű szerszám hiányában igen lassan haladt, ezért Dr. Perényi Kálmán alispán szeptemberben 200 db földmunka-szerszámot küldött a táborba. Ezzel párhuzamosan a tábor parancsnoksága megbízta az esztergomi Eggenhoffer és Toldy építőcéget, hogy minél gyorsabban építsen fel négy, a már építés alatt lévő barakkokhoz hasonló favázas épületet. A háború évei alatt a kenyérmezői hadifogolytábor folyamatosan terjeszkedett, s valóságos várossá nőtte ki magát. Raktárak, tiszti házak, újabb barakkok, utak, uszodák, fürdők, épültek, sőt szennyvíztisztító telepet is létesítettek és megvalósult a melegvíz-ellátás is. Az ortodox hívők számára barakktemplomot emeltek.
A fogolytábor, mint "kísérleti kirakat"
Az óriási hadifogolytábor a háború elején egyfajta kirakattá vált: a helyi lapokon kívül az országos sajtó képviselői is rendszeresen ellátogattak a táborba, s közöltek fotókat, hosszabb-rövidebb beszámolókat az itt raboskodókról, másrészt a tábor közel volt Budapesthez, így bárki személyesen is megtekinthette a kerítésen kívülről az orosz foglyokat, ennél fogva Kenyérmező kiváló alapanyagot szolgáltatott a háborús propagandához. Nem csak a háborús propaganda „profitálhatott” a foglyokból, hanem a tudomány is. A hadifogolytáborban többször végeztek embertani, néprajzi, nyelvészeti kutatásokat, pl. a Magyar Tudományos Akadémia munkatársai. Többször járt a táborban pl. Kúnos Ignác, aki az itt raboskodó krími és kazári tatárok között végzett etnológiai kutatásokat, tatár népmeséket, népdalokat gyűjtött.
A hadifoglyok hétköznapjai
A hadifoglyok mindennapjait a szűkös ellátás és a munkavégzés jellemezte. Szabadidejükben fából készült emléktárgyakat készítettek, amit a környék lakossága vásárolt meg. A visszaélések elkerülése érdekében csak a táborban használható pénzt bocsátottak ki. Ez általános eljárás volt, azonban Kenyérmezőn fémpénzeket használtak, ami ritkaságnak számított. A foglyok számára előírták a kötelező fürdést. Amíg a foglyok a fürdőben voltak, ruháikat és fehérneműiket gőzfertőtlenítő gépekkel fertőtlenítették, amelyből 7 darab működött a táborban. A ruházat féregtelenítésére 3 kemencét építettek, ahol hőkezeléssel tisztították meg a ruházatot az élősködőktől. A padlókat és a falakat hetente két alkalommal szódával és szappannal takarították. A hadifogoly tisztek természetesen jobb elbánásban részesültek. Kőépületekben laktak, s tiszti zsoldot kaptak. A kezdeti időszakban akár a városba is kimehettek egy népfelkelő altiszt kíséretében, így Esztergom utcáin mindennapos látvány volt a hadifoglyok csapatokban vonulása, a tábor és a hajóállomás, vasútállomás között. Arra is volt példa, hogy a táborba internált orosz tiszteket, egyszerre 120-at a fedett uszodába vittek tisztálkodni a tábor területéről. A lakosok megszokták a foglyok jelenlétét. Később azonban a szökési kísérletek következtében szigorítottak helyzetükön. A mezőgazdasági munkára kiutalt foglyok mindennapos kapcsolatban álltak a fogadó családdal, érintkeztek a lakossággal. Munkájukért bért, és ellátását kaptak a munkaadó családoktól.
Mennyi az annyi?
A tábor létszámáról több becslés jelent meg. Az egyik szerint a háború négy éve alatt közel 2 millió hadifogoly fordult meg itt, és az állandó létszám elérte a 100 000-et. Reálisabb becslések szerint csak 100 000 fogoly volt összesen, az állandó létszám pedig 30 000 körül volt. A levéltári források szerint 1914 decemberében 4 787 hadifogoly és 605 internált, 1916 januárjában pedig 12 868 orosz fogoly volt. A halotti anyakönyv feltünteti a foglyok azonosító számát, mely szerint a legmagasabb 104 292. Az olasz foglyoknál kettős azonosító szerepel, 20 000 körüli számokkal. Az elhunytak arányát figyelembe véve 60 000 orosz, 30 000 olasz és 30 000 szerb és román fogollyal számolhatunk. A tábor állandó létszámánál figyelembe kell venni, hogy a lakók jelentős részét már 1915-től kiadták dolgozni a mezőgazdaságba és az ipari üzemekbe. Valószínűleg ezt jelzi, hogy 1917 elején csak 6 300 orosz fogoly volt a táborban.
Szükségbarakk
Kezdetben ilyen egyszerű épületeket emeltek a hadifoglyoknak. Több méretben készülhettek: 12 m hosszú, 5 m széles, 28 m hosszú 6 m széles, de 43 m hosszú 6 m széles, két végén ajtóval ellátott épület is készült. Kenyérmezői sajátosság, máshol nem építettek ilyet.
Méretarány: 1:70
Konyha és kenyérraktár
A tervrajz szerint egy része a földbe volt mélyítve. Az épület bal oldalán nyitott kocsiszín, pajta, mellette raktár. A konyha téglapadlós volt. Mellette lakás priccsekkel és kenyérraktár.
Méretarány 1 : 70
Fürdőépület
Két kis hozzáragasztott fapadlós melléképület közül az épület bal oldalán lévő az öltöző, míg az épület bal alsó sarkánál található a vetkőző.
A mosdó és a fürdő betonpadlós volt. A mosakodáshoz bádog teknők álltak a hadifoglyok rendelkezésére.
Az udvarra nyíló őrszoba fapadlós volt, priccsekkel. Az őrszoba mögött egy kis folyosó vezetett a foglyok szállásához egy fallal (rajta ajtóval) kettéosztott teremhez. A terem bejárata az épület végén volt
Méretarány: 1:70
Őrtorony
Egyedül a kenyérmezői hadifogoly-táborra volt jellemző.
Méretarány: 1:10
Tervrajz: HM HIM Hadtörténelmi Levéltár VII. Gyűjtemények fondfőcsoport. 244. Katonai objektumok építésére vonatkozó iratok.
