Egy kis módszertan...

Jelenlegi hely

1 / 9

Ha kiállításunk végigböngészése után valaki kedvet kapott ahhoz, hogy elmélyedjen családjának múltjában, akkor ezen az állomáson egy kis módszertani útmutatót kap.

Bemutatunk néhány olyan forrástípust, melyeknek - első látásra kissé nehézkesnek tűnő - tanulmányozása rendkívül fontos lehet, különösen abban az esetben, ha már nem állnak a kutató rendelkezésére sem az állami, sem a felekezeti anyakönyvek.

Az alábbi segédlet alapos összefoglalója családtörténeti kutatások mikéntjének.

Berkes József: Tájékoztató családtörténeti kutatásokhoz

zwoncini Novosedlyk Jakab (a Magyar Kamara Számvevő Hivatalának jegyzője) részére kiállított armálison látható címerkép.
Adományozó: II. Mátyás. Keltezés: Ebersdorf, 1618. január 23.
HU-MNL-KEML-IV.1.f.5.-10. Esztergom vármegye Nemesi Közgyűlésének nemességi iratai

Az MNL KEM Levéltárában őrzött legrégebbi eredeti armális címerképe. Jakabnak és testvéreinek (Mátyás, János, Márton, Péter, Ilona, Margit) a nemesi bizonyságlevele 1620-ban Komárom vármegyében is kihirdetésre került.

Több adat a címereslevélről

Zséfár Mihály ászári bíró számadása az 1810/1811. esztendőről (latin-magyar nyelvű)
HU-MNL-KEML-XV.10.-14.r.e. Trojkó György tatai uradalmi ügyvéd gyűjteménye

A számadáskönyvek rendkívül fontos forrásai a kiegyezés előtti időszak gazdaság- és társadalomtörténetének. Ez a dokumentumtípus, (jelen esetben egy, a tatai Esterházy uradalom részét képező község) bevételeiről, kiadásairól, adózásáról, vagyoni állapotáról, a lakosság kötelezettségeiről, mindennapi tevékenységéről közöl olykor rendkívül részletes információkat. Nagy helyet foglalnak benne az adójegyzékek, amelyeknek az ismerete a családkutatók számára is tanulságos, hiszen az adósok vagyoni helyzetére vonatkozóan is szolgáltatnak információt.

Adózók névjegyzékéhez tartozó főbb rovatok latin elnevezésének feloldása (balról-jobbra haladva):

Tartozik

1.) tavalyi tartozás

2.) vármegyei pénztár

3.) urasági pénztár

4.) papi föld művelése

5.) községi költségek

6.) iskolamester

7.) összesítve

Befizetett

1.) túlfizetve

2.) készpénzben

3.) katona eltartásba

4.) katonai veszteség (katonák által okozott kár)

5.) előfogat beszámítása

6.) összesítve

Túlfizetés

Tartozás

Galéria (lásd alább):

Nemesi lajstrom. 1618–1629. Latin nyelvű
HU-MNL-KEML-IV.1.f.2. Esztergom vármegye Nemesi Közgyűlésének nemességi iratai

Az Esztergom vármegyei nemesi közgyűlési iratanyag igen értékes részét képezik a nemességi iratok. A késő középkorban sokan próbálkoztak Magyarországon is hamis nemesi levelekkel kiváltságokhoz jutni, emiatt váltak szükségessé az átfogó nemességvizsgálatok és igazolások. Az 1630. évi XXX. tc. szerint a nemességet igazoló levelet egy éven belül abban a megyében kellett kihirdetni, ahol a megnemesített személy lakott, időközönként a megye területén lakó nemeseket is összeírták. Tagintézményünkben számos, 1725 –1847 között keletkezett esztergomi- és párkányi járási nemességi lajstrom, insurrectiós összeírás tanulmányozható.

Corpus Juris Hungarici
1630. évi XXX. törvénycikk
a nemesítésnek, meg a czímeres levelek fölkérésének és adományozásának a módját előírják
Nyilván áll, hogy némelyek a czímeres levelek szorgalmazásában mily nagy tolakodással járnak el, hogy a midőn semmi érdemekkel és erényekkel sem ékeskednek, mégis azt képzelik, hogy azokra számot tarthatnak.
1. § Ennek okáért a karok és rendek komolyan elrendelni kívánják, hogy jövőre csakis belföldieket és ezeket is nem másképen, hanem legalább három tanácsosnak avagy valamelyik vármegyének az ajánlatára nemesítsenek meg.
2. § Az idegeneket pedig, a kiket a nemesítés előtt meg nem honosítottak, az ország nemeseinek semmiképen ne tekintsék.
3. § És habár tettleg az országban laknak is, mindazonáltal, mivel csupán a czímeres levelek útján magyarokká nem váltak; a honfiaknak jogsérelmére fekvőjószágokat ne vásárolhassanak és ne birtokolhassanak: hanem a honfiak az ilyen fekvőjószágokat, ezek igaz értékének letétele mellett magukhoz válthassák.
4. § A jobbágyság állapotában levő személyeket pedig, a földes uraktól meg a vármegyétől nyert különös beleegyezés és ajánlás nélkül, semmiképen meg ne nemesítsék; máskülönben a czímeres levelek, azoknak, a kik azokat kinyerték, hasznukra nem lehetnek és az illetők a többi jobbágyok módjára a földesurak alatt maradni tartozzanak.
5. § A czímeres levelek adományozásánál pedig jövőre azt a módot kell megtartani, a melyet az 1622-ik évi 17-ik törvénycikkely tartalmaz; annak a hozzáadásával, hogy az ármális leveleket abban a vármegyében kell kihirdetni, a melyikben tudniillik azoknak a megnyerője, köztudomás szerint lakik.
6. § És az ilyen czímeres nemesek, lakjanak akár a szabad királyi városokban, akár a véghelyeken akár pedig egyebütt, a vármegye kebelében adózni tartozzanak; az adózni vonakodókat az alispánok kellő büntetéssel büntessék.

Az itt látható 17. század elejéről fennmaradt nemesi lajstrom a történeti Esztergom vármegyére vonatkozó legrégebbi, tagintézményünkben őrzött dokumentum.

A Pathó János részére kiállított armálison látható címerkép. Adományozó: I. Lipót magyar király.
Keltezés: Bécs, 1693. július 5.
HU-MNL-KEML-IV.1.f.5.-11. Esztergom vármegye Nemesi Közgyűlésének nemességi iratai

Több adat az armálisról

A Pathó család címere a Pathó Pál részére kiállított armálison. Adományozó: III. Károly magyar király. Keltezés: 1714. október 21.
HU-MNL-KEML-IV.1.f.5.-12.Esztergom vármegye Nemesi Közgyűlésének nemességi iratai

Több adat az armálisról

Közismert Petőfi Sándor híres verse Pathó Pálról. A család nemességét igazoló két oklevél is az MNL Komárom-Esztergom Megyei Levéltárában található. Pathó György 1623. február 23-án, Gergely az 1626. január 6-án tartott közgyűlésen nyert beiktatást Esztergom vármegye nemeseinek sorába. A család több tagja 1715-ben igazolta nemességét. A 19. században Muzslán éltek és a kutatások szerint megbecsült gazdálkodói és tisztségviselői voltak a helyi közösségnek.

Szentmiklós (ma: Dunaszentmiklós) )község 1736. május 8-án kelt, a tatai Esterházy uradalommal kötött örök szerződése. Német-latin nyelvű másolat. (1769. szeptember 6.)
HU-MNL-KEML-XV.10. Trojkó György tatai uradalmi ügyvéd gyűjteménye

A tagintézményünkben is fellelhető 18. századi urbáriumok és a hozzájuk köthető vagyonösszeírások a paraszti közösségek múltjából fennmaradt legfontosabb dokumentumok. Az irategyüttes a gazdaság-, a társadalom, a hely-, a család- és a mentalitástörténet kutatásához egyaránt elengedhetetlen adatokkal szolgál.

A közzétett névjegyzék Szentmiklós község és a tatai uradalom jogokat és kötelezettségeket rögzítő „örök” szerződésének részét képezi. Az 1529-ben török pusztítás áldozatául esett települést még 1720-ban is Szomódhoz tartozó pusztaként tartották nyilván. Gróf Esterházy József országbíró Vesztfáliából telepített be római katolikus német „colonus”-okat a 18. század 30-as éveiben. A jegyzékben minden bizonnyal már a telepesek nevét is megörökítették.

A komáromi erődben szolgálatot teljesítő Esztergom megyei nemzetőrszázad 1. szakaszának összeírása
(Komárom, 1848. szeptember 26.)
HU-MNL-KEML-IV.102.b. Esztergom vármegye első alispánjának és kormánybiztosának közigazgatási iratai

Esztergom megyében 1848 áprilisában hirdették ki a nemzetőrség létrehozásáról szóló XXII. törvénycikket. A törvény vagyoni illetve értelmiségi cenzushoz kötötte a nemzetőri szolgálatot, ugyanakkor lehetővé tette mindazok felvételét is, akiket a nemzetőrség helyi polgári elöljárói a rend fenntartásában érdekelteknek tartottak. A közölt összeírásban nyilvántartásba vett önkénteseket 1848 augusztusában toborozták, majd küldték a komáromi erődbe.

Az egyesített Esztergom szabad királyi város, Szenttamás, Érseki Viziváros, Szentgyörgymező közös képviselő-testületében helyet foglaló legtöbb adót fizető képviselők (virilisek) névjegyzéke.
HU-MNL-KEML-V.1.a. Esztergom rendezett tanácsú Város Képviselő-testületének ülésjegyzőkönyvei, 32/1895. kgy.sz. (15. kötet)

A családjuk múltbéli társadalmi helyzete, vagyoni állapota iránt érdeklődők haszonnal forgathatják a virilisekről kiállított névjegyzékeket is. A legtöbb egyenes állami adót fizető polgárok automatikusan tagjai lehettek a városok képviselő-testületeinek. A virilizmus jogi helyzetét az 1870. évi XLII., az 1871. évi XVIII., és az 1886. évi XXII. tc. szabályozta. E jogszabályok szellemében először 1872-ben állították össze a legtöbb egyenes állami adót fizetők névjegyzékét. Rendezett tanácsú városok esetében a névjegyzéket az adóhivatal kimutatása alapján a képviselők választott küldöttsége állította össze. A jegyzék sorrendjének megállapításánál csak a város területén fekvő ingatlan vagyon, az ott szerzett jövedelem összes egyenes államadója és személyes kereseti adója számított. A képesítő oklevéllel – gyógyszerész, orvos, tanár, bíró, lelkész, ügyvéd stb. – rendelkező értelmiségiek adóját kétszeresen vették figyelembe. 1886 után a virilisek köre kibővült a legtöbb adót fizető hajadonok, özvegyek, törvényesen elvált nők és jogi személyek meghatalmazottjaival, a kiskorúak gyámjaival, a gondnokság alatt állók gondnokaival, ilyenformán megbízott útján kiterjesztették a virilis képviseleti jogot a nőkre, a gazdasági- és egyéb jellegű társulásokra. A megbízott azonban csak férfi lehetett.

A tatai járás iparlajstroma 1900-1912. (részlet)
HU-MNL-KEML-IX.204. A Tatai Ipartestület iratai

Az iparlajstrom elsősorban a helyi ipar-, illetve gazdaságtörténet feltárásához, megismeréséhez nélkülözhetetlen, de emellett értékes adalékokkal szolgálhat a családtörténeti kutatásokhoz is.

Feltüntették benne az iparos nevét, korát, lakását és illetőségét, az iparengedély számát és megadásának időpontját, valamint az elsőfokú iparhatóság ilyen tárgyban hozott határozatának számát is rögzítették. Feltüntették azt is, hogy az iparos milyen iparra kérte az engedélyt, az üzletnek, telephelynek a helyét, és hogy milyen dokumentum alapján kapta meg a kérelmező az iparengedélyt. Legtöbbször bejegyezték az iparűzéssel kapcsolatos változásokat, az engedélyhez szükséges ipardíj befizetésének tényét, és az iparengedélyről történt lemondást is.

1884-től az iparlajstromok betűjelekkel megkülönböztetett kötetekben találhatók.

Az „A” jelzésű lajstromba a képesítéshez kötött iparokat vezették be: pl. kovács-, lakatos-, asztalos-, bognár-, szűcs-, szabó-, cipész-, csizmadia-, mészáros-, sütő-, cukrász-, borbély-és fodrászipar stb.

A „B” jelzésű lajstromba az engedélyhez kötött iparokat jegyezték be, melyek a megkezdésükhöz előírt feltételek mellett állandó hatósági ellenőrzést is igénylő iparágak voltak: pl. fogadósok, vendéglősök, italmérők, kávéházasok, bérkocsisok, zsibárusok, mérgező anyagokat, gyógyszereket, robbanóanyagot előállítók és azokkal kereskedők.

A „C” lajstrom a lakosságot zavaró vagy veszélyeztető üzemeket, gyárakat – melyeket csak iparhatósági telepengedéllyel lehetett létesíteni tartalmazza: pl. agyag- és téglaégető kemencék, szappanfőzők, malmok, vágóhidak, vegyészeti gyárak, tímárműhelyek, fürdők és uszodák stb.

A „D” lajstromba a kereset céljából folytatott tevékenység körébe sorolt kereskedőket vezették be.

Az „E” lajstrom a szabad iparok körét öleli fel. Többek közt itt találhatók a nyomdák, a malmok, a téglagyárak, a cserépedény-készítők, a kútfúrók, a bércséplők, a kézimunka-készítők és a fényképészek.