Család - társadalom - levéltár - családtörténet
A család szülők, esetleg nagyszülők és gyermekek együtt élő vérségi közössége – olvashatjuk a Magyar értelmező szótárban. Bármilyen meglepő, de a levéltárak és a családok nagyon régi és természetes kapcsolatban állnak egymással: a középkori és újkori „levelestárak” iratainak jelentős részét az adott település vagy közigazgatási egység arisztokrata, nemesi és polgári családjainak jogbiztosító iratai tették ki.
A „családi levéltárakról” egy-egy, nagy múltra visszatekintő család „működése” folyamán összegyűlt iratok összessége. Ezeknek az irategyütteseknek is a jogbiztosítás a legfontosabb feladata, de itt már személyesebb dokumentumok, is előfordulnak.
Korunkban is fennáll a levéltárak és a családok kapcsolata. A mai levéltárakban is találhatók „családi levéltárak”, sőt ezek számára önálló – levéltári szakkifejezéssel élve – „fondfőcsoport” is fenn van tartva.
A történelmi Esztergom vármegye viszonylag kis területén tizenkét „ősi törzsökös magyar nemzetség” tagjai éltek: a Bolnuch, Sártiván-Vecse, Tardos, Torda és Zovárd nemzetség már évszázadokkal azelőtt megtelepedett, az Ákos, Bór Csór, Koppán, Szák és Szentemágocs nemzetség pedig a 13-14. században szerzett birtokot.
A Hont vármegyei Palásthyak II. Andrástól (1205-1235) kapták kiváltságlevelüket, 1281-ben pedig IV. László az ország nemesei sorába emelte őket.
A 16. század elejétől a mohácsi vészig terjedő időszakban már kisebb (kevésbé „ősi” és kevésbé vagyonos) birtokosok éltek Esztergom vármegyében: Közéjük tartozott Erdődi Bakócz Tamás esztergomi érsek, akinek családi birtoka volt Lábatlan és Piszke.
A 18. században jelentősen megnövekedett a nemesség létszáma. Az 1754-55. évi nemesi összeírás alkalmával 37 birtokost és 19 armalistát (azaz számottevő birtok nélküli, „csupán” nemesi oklevéllel rendelkező személyt) vettek fel a nemesek névsorába, többek között Zilizy Andrást, akinek armálisa (oklevele) kiállításunkon is látható. Az 1785. összeírás alkalmával 500 nemes személy volt a vármegye területén.
A 18-19. század folyamán a vármegye esztergomi járásának legnagyobb világi birtokosa a báró Sándor család volt (Bajna, Sárisáp, Nagysáp, Leányvár). A párkányi járásban a gróf Pálffyak voltak a legjelentősebb világi birtokosok, akik Bátorkeszit (Bátorove Kosihy), Kisújfalut (Nová Vieska) és Köbölkút (Gbelce) község területét „uralták”.
Jellemző ugyanakkor, hogy Karva község területén (ma: Kravany nad Dunajom Szlovákia nyitrai kerületének komáromi járása) 1755-ben a gróf Gyulay, Csery, Missich és Kvassovszky család osztozkodott.
Komárom vármegye területének túlnyomó része még a tatárjárás előtt felemelkedett nemzetségek (többek között a Szemere, Koppán és Csák) birtokában volt a 14. században is.
A régi Komárom vármegye egyik nevezetesebb családja volt a szomori és somodori Pázmándy család, akiknek Fejér vármegyében is jelentős birtokaik voltak. 1744-ben egyezségre léptek báró Sándor Mihállyal a szomori és somodori birtokot illetőleg, így innen származik a család nemesi előneve. Érdemes még megemlíteni a Konkoly-Thegék nevét, akiknek egyik 19. századi leszármazottja, Konkoly-Thege Miklós csillagászattal és meteorológiával foglalkozott.
A török hódoltság idején új birtokos réteg emelkedett fel, amelynek tagjai királyi adomány, esetleg házasság, vétel, sőt olykor erőszak útján szereztek maguknak birtokot.
A 17. században a Csákyak, az Esterházyak, a Nádasdyak és a Zichyek szereztek birtokokat Komárom vármegyében. Esterházy Miklós nádor például Nagymegyeren (ma: Veľký Meder, Szlovákia nagyszombati kerületének dunaszerdahelyi járása) és Izsapon (ma: Ižop, Nagymegyer város része) volt birtokos.
Szintén Komárom vármegyei birtokos volt az Ásvai vagy Jókay család, amelynek egyik tagja, Jókai Mór, a 19. század legnagyobb magyar regényírója…
A 18. században számos birtok cserélt gazdát. A tatai uradalmat 1727-ben gróf Esterházy József vette meg. Ezenkívül a Nedeczky és az Ikladi Szluha család is nagy vagyonra tett szert.
Az 1800-as években a tatai és a gesztesi uradalom gróf Eszterházy Miklós, az almási és a szőnyi uradalom egyharmada gróf Zichy Miklós, kétharmada gróf Zichy János örököseié volt. A kisbéri uradalom gróf Batthyány Kázmér tulajdona volt.
Az Esztergom vármegye életében jelentős szerepet játszó Palkovics család polgári származású volt. A család tagjai a 18-19. század fordulóján orvosok voltak. Palkovics András, 1784-től Buda első tiszti orvosa, érdemei elismeréséül 1810-ben viszont már nemesi kiváltságlevelet kapott I. Ferenctől. Idősebb Palkovics Károly Sándor – akinek három feleségtől 32 gyermeke született – 1816-tól több évtizeden keresztül volt Esztergom szabad királyi város közmegbecsülésnek örvendő főorvosa.
A család egyik legismertebb tagja Palkovics Károly András, akit Kossuth Lajos 1849. március 3-án, Esztergom vármegye kormánybiztosává nevezett ki, majd 1860. december 12-én Esztergom vármegye alispánjává választottak. Érdemeit a felsőbb körök is méltányolták: 1888-ban I. Ferenc József a „szenkviczi” nemesi melléknevet adományozta a családnak.
Az Etter család viszont megmaradt „polgárnak”. Az első Etter János Budára, majd Esztergomba költözött, ahol sörfőzdét nyitott. Nándor nevű fia folytatta az apa serfőző mesterségét. Viszont az Ödön nevű unoka a Pozsonyi Kereskedelmi Akadémia elvégzése után az Esztergomi Takarékpénztárban vállalt gyakornoki állást, ahol majd 1928-tól 1941-ig az ügyvezető-vezérigazgatói állást töltötte be. Etter Ödön gyermekei közül Jenő 1941 januárjától 1944 júliusáig Esztergom város polgármestere volt.
A polgári származású Etter família több tagja is rokonsági kapcsolatba került Esztergom város „régi” családjaival, így a vérvonalát 1282-ig visszavezető nemesi származású Mattyasóvszky családdal, valamint a szintén nemesi származású, olasz gyökerű Meszéna családdal is.
A Brenner (Bánomy) család is a polgársághoz tartozott. Brenner József „fűszer– és gyarmatáru kereskedő” Antal fia a hivatalnok-értelmiségi pályán helyezkedett el, és 1923-tól polgármester-helyettesi és főjegyzői tisztséget töltött be. 1941 novemberében, érdemei elismeréseképpen vitézzé avatták, ekkor vette fel németes hangzású családneve helyett a „magyaros” Bánomy nevet.
A csévi (ma: Piliscsév) és kesztölci illetőségű Stern család borkereskedelemmel foglalkozott, de földbirtokuk is volt. Az 1934. május 11-én, 80 éves korában elhunyt apa, Stern Márk 1904-től az esztergomi téglagyár bérlője is volt. Fia, az 1898-as születésű Jenő az 1920-as években tűzifa-kereskedőként, majd az Esztergomi Borászati Egylet ügyvezető igazgatójaként tevékenykedett.
A „kispolgári” családok tagjai az elemi iskola elvégzése után általában abbahagyták tanulmányaikat, vagy polgári iskolába, reáliskolába jártak, esetleg szaktanfolyamot végeztek.
