A „bosszúállás középkori szelleme” Esztergomban
A pörös atyafiak.
Mintha a bosszúállás középkori szelleme kísértene vissza, úgy hat reánk az a történet, amelyet Csernák Béla, esztergomi rendőrfogalmazó közöl lapunkkal a következőkben: 1910 dec. 16-án hajnali 2 órakor Esztergomban a Szarvashegyről a Diósvölgybe vezető út szélén Holop János 20 éves földműves hullájára találtak. A hulla egy két és fél méter mély szakadék alján, az áldozat szüleinek présházától pár lépés távolságra feküdt. – A fej hátsó részén a hajzat között, valamint a fej felső része is vérrel borított, a hátsó részén azon kívül elszórtan sok apróbb-nagyobb agyroncs látható. A présházban minden a legnagyobb rendben. A nyomozás további adatai voltak, hogy a présházajtó csupán betámasztva volt, de nem volt bezárva, a pincében egy liter bor hiányzott az egyik hordóból, s hogy a présház háta mögött elterülő gyalogúton, alig 10 m távolságra sérült kalapját megtalálták, a gyalogúton pedig több lépésnyomot találtak, amelyek formájuk és nagyságuk után ítélve kétfélének mondhatók.
A nyomozást vezető fogalmazó ott a helyszínén még az éj folyamán megejtette a legszélesebb körű nyomozást, s a mezőrendőrök és Holop János hozzátartozóinak meghallgatása után határozott gyanúja támadt Perger István 27 éves földművesre, akinek a szomszédos telken volt szőlője és présháza, amelynek kulcsát magával vitte, de vissza nem hozta. A házkutatáskor Perger István présházában egy rúdon lógó 10-15 kapa között egy olyant találtak, melynek fokán friss vérnyom és porhanyós föld volt látható. A kapa nyelén látszott, hogy nemrégen rövidebbre fűrészelték, és fűrészelt végét a földhöz dörzsölték.
E jelekből következtetve, a bűncselekmény a következőképen történhetett: Perger István a kapával kezében azon szándékkal ment a szőlőjében egyedül dolgozó Holop Jánoshoz, hogy őt azzal leüsse. Holop Jánost a két szőlő között levezető gyalogút azon részén, hol a kalapot találták, e kapával hátulról fejbe vágta, mire Holop futásnak eredvén, kalapja leesett fejéről és támadója elől menekülendő, a présházába igyekezett, azonban Perger István őt ezen gyalogút azon részénél, hol a föld felhányása hiányzik, utolérve, a mélységbe taszította, hol az esés következtében úgy megüthette magát, hogy többé nem tudott felkelni. A gyilkos a kapával addig ütötte, míg koponyáját össze nem zúzta. Azután elmenekült.
A megölt Holop János hullája.
Kék tintás kézírással: „Ez a muki csak szimulál.”
Ezt a gyanút, amelyet az éjjeli nyomozás határozottnak tartott, az utolsó körülményig beigazolta egy történet és egy távirat, amely utóbbi 12-15 órai folytonos nyomozás során érkezett a rendőrséghez.
A történet ez: A Perger és Holop családok, mint szőlőszomszédok, már évek hosszú során át ellenséges viszonyban éltek. Nem egyszer fenyegették egymást, sőt egymás családtagjait agyonveréssel. Ezelőtt hét évvel az idősebb Perger István meghalt és a Holop család iránt táplált gyűlöletét örökül hagyta a fiára, az akkor még 21 éves Perger Istvánra. Az akkor még csak 13 éves Holop János ebben a gyűlöletben nőtt fel. A múlt év november havában történt, hogy a két szőlő közt elvonuló barázda hovatartozása miatt a két család pörbe szállott, amelynek során három nappal a gyilkosság előtt a Perger családot kártérítésen felül kihágás címén két korona pénzbírságra ítéltek.
A távirat pedig, amelyről fentebb említést teltünk, a gyékényesi határrendőrségtől érkezett másnap délben és a következőkép szólott: Egy ismeretlen fiatalember, akit kivándorlás gyanúja miatt a határrendőrséghez előállítottak, azon idő alatt, míg az igazolása tartott, egy őrizetlen pillanatban agyonlőtte magát, zsebében egy cédula találtatott, amelyen egy esztergomi ügyvéd neve és Perger Mártonné neve szerepelt. Az agnoskálási eljárás során nyilvánvaló lett, hogy a gyilkossal azonos.
Az öngyilkossá lett gyilkos
A sikeres nyomozásnak koronája pedig azon ügyészi elismerés, amelyet a komáromi ügyészség vezetője küldött a nyomozó rendőrfogalmazónak. Ezt az elismerést, amelyben a rendőrség különben is oly ritkán részesül, s amelyhez Csernák collegának őszintén gratulálunk, okulásul és példaadásul ide iktatjuk:
„Királyi ügyészség. Komárom. 6110. K. ü. 1910 szám. Holop János megöletése ügyében az esztergomi rendőrkapitányság által teljesített nyomozási ügyből kifolyólag, kötelességemnek tartom a nyomozást teljesítő Csernák Béla rendőrfogalmazó úrnak – a nyomozásnak lelkiismeretes s valóban szakszerű foganatosításáért – köszönetemet és elismerésemet kifejezni. A rendőrfogalmazó úr különösen az által, hogy a nyomozást haladéktalanul még akkor éjjel –amidőn arról tudomást szerzett – foganatosította, elkövetett mindent, ami ezen bűnügy felderítéséhez szükséges volt. Dr. Bárdos Géza s. k., kir. ügyész.”
Közbiztonság. A Magyarországi Rendőrtisztviselők Országos Egyesületének hivatalos közlönye. 1911. január 23.
Forrás: Arcanum Digitális Tudománytár
