Palkovics Károly
1816 - 1897
Idősebb Palkovics Károly Sándor és felesége, az osztrák származású Keyl Terézia, elsőszülött gyermekét, Károly Andrást 1816. február 5-én keresztelték meg Budán. Édesapja, aki három feleségétől 32 gyereket nemzett, 1816-tól több évtizeden keresztül volt Esztergom szabad királyi város közmegbecsülésnek örvendő főorvosa. A nagyapa Palkovics András, 1784-től Buda első tiszti orvosa, érdemei elismeréséül 1810-ben nemesi kiváltságlevelet kapott I. Ferenctől.
Palkovics Károly mint a közélet iránt érdeklődő fiatalember szépen haladt előre a tisztviselői ranglétrán, 1846-ban már a megye rendes állású főjegyzője volt. Közben családot alapított, 1843-ban nőül vette Somogyi Máriát.
1848-ban a forradalom és szabadságharc ügye mellé állt és azt a végső pillanatokig odaadással szolgálta. Aktívan részt vett Esztergom vármegye bizottmányának munkájában. 1848 májusának végén többekkel együtt ő szervezte a szülőföld védelmére meghirdetett közadakozást az esztergomi járásban. 1849. január 28-án a Párkányi járás népfelkelésének szervezésével bízták meg Palkovicsot. Április 5-én az ostromzár alá vett komáromi várban kapta kézhez Kossuth Lajosnak, az Országos Honvédelmi Bizottmány elnökének, március 3-án kelt levelét, amelyben hazafias érdemeit méltányolva Esztergom vármegye kormánybiztosává nevezte ki őt. Április végétől az immár teljhatalmú kormánybiztos erélyes kézzel tüstént nekilátott a helyi közigazgatás újjászervezésének, Esztergomban kihirdette a Függetlenségi Nyilatkozatot. A nyári orosz-osztrák invázió megindulása után a vármegyei tisztikarral Görgey Artúr főseregéhez csatlakozott, azt Aradig kísérve. A világosi fegyverletétel után halálra ítélték, aztán kegyelemből az ítéletet 12 évi várfogságra változtatták. 1857-ig raboskodott Aradon és Munkácson. Fogsága alatt fafaragással foglalkozott, ezt a hobbiját öregkorában is előszeretettel művelte.
1860. december 12-én közfelkiáltással Palkovicsot választották Esztergom vármegye alispánjává. A lapok „az ország első alispánja” címmel írtak róla.
1865-ben királyi jóváhagyással az Eszterházy hercegi uradalmak zárgondnokává nevezték ki, erről a megbízatásról 1876-ban mondott le.
1867-ben másodszor is megházasodott; Burdina Alajos honvédőrnagy leányát, Helénát vette el. Heléna volt az anyja a két tragikus sorsra jutott Palkovics fiúnak, Miklósnak és Pálnak. Mindketten katonai pályára léptek: Miklós a bécsújhelyi katonai akadémián, Pál a bécsi műszaki akadémián szerzett végzettséget. A vezérkari őrnagy fiatalemberek adósságaikat nem tudták kifizetni, ezért 1908-ban főbe lőtték magukat.
A kiegyezés után Palkovics Károly újra visszatért a közéletbe. 1872 és 1875 között a kismartoni körzet Deák-párti képviselője volt. 1875-ben végleg Esztergomban telepedett le. 61 éves korában egy örömteli családi esemény örvendeztette meg. Született még egy fia, akit az első fia emlékére Lászlónak kereszteltek el. Ő is, akárcsak apja, a megyei közigazgatásban futott be karriert, mint Komárom és Esztergom vármegyék alispánja.
Palkovics Károly 1876-ban a vármegyei közigazgatási bizottság tagja lett, majd 1877-ben Esztergom szabad királyi város polgármesterévé választották. Rövid hivatali ideje alatt a közoktatásügy fejlesztése terén próbált meg eredményeket elérni.
Érdemeit a felsőbb körök is méltányolták: 1888-ban az uralkodó a „szenkviczi” nemesi melléknevet adományozta a családjának.
1897. február 17-én gyógyíthatatlan gégebetegségben hunyt el. Robusztus termete több hónapon keresztül küszködött a halálos kórral.
Horváth Attila főlevéltáros (MNL KEML)
A Palkovics család címere
