Kunhegyes
A település nem állított emlékművet a két világháború között.
Egy 1931-ből származó jelentés alapján az alábbiakat tudjuk a település terveiről:
- a képviselőtestülete emlékszoborban gondolkodott, ám azt az Emlékbizottság nem találta kivitelre alkalmasnak
- ezután ötölték ki egy „monumentális középület”, a „hősök emlékháza” megvalósításának gondolatát
- az épületben márványtáblán tüntetnék föl az elesett hősök névsorát
- ugyanezen épületben nyerne elhelyezést az anya- és csecsemővédő intézmény, a Levente Egyesület, az iskolán kívüli népoktatás is
A testület határozottan kérte az alispánt, hogy „méltóztassék odahatni, hogy a nagyméltóságú m. kir. Belügyminiszter úr, illetve a Hősök Emlékbizottsága ne kényszerítsen bennünket csak azért, hogy a hősök emléke momentán felállíttassék, elhirtelenkedett megoldásra, és esetleg egy szobor felállítására, ami falusi helyen soha sem szolgálja azt a célt, mint városokban, hogy t.i. örök emlékeztető legyen, mert faluhelyen megszokottá válik és idők múltával senki sem törődik vele, míg az általunk tervezett megoldás örök időkre, mindenkori emlékeztetője lenne”.
Egészen 1993 augusztusáig kellett várni: ekkor avatták fel a református templom kertjében a XX. évszázad helyi áldozatainak emlékművét, Győrfi Lajos és Szilágyi Attila közös alkotását.
