Kisújszállás
A város 1923 szeptember 28-án hozott rendeletet az I. világháború hőseinek emlékét megörökítő alkotás pénzalapjának létrehozásáról. A vélemények azonban elég sokáig megoszlottak, hogy az összegyűlt pénzt milyen műalkotás készítésére használják fel.
1938-ban a képviselőtestület által megalakított szoborbizottság nyilvános pályázatot hirdetett egy emlékmű elkészítésére. A határidő augusztus 1-jén járt le, ezen időpontig 58 minta és mintegy 100 pályaterv érkezett. A művészek által küldött szoborterveket, rajzokat, modelleket a városháza nagytermében állították ki, hogy a lakosság is megtekinthesse. A pályázók között több ismert művész nevével találkozunk. Borbereki Kovács Zoltán - a Szolnoki Művésztelepről - két alkotását is elküldte. Részt vett a kiállításon a karcagi emlékmű alkotója Gáldi Gyula. Ugyancsak szerepelt a pályázaton Pásztor János - a túrkevei emlékmű készítője - és Horváth Géza.
1939, február 9-én a szoborbizottság két művet talált elfogadhatónak. Első helyre Tápai Antal szegedi szobrászművész ”Vész idők véres kardot hordozó lovasa” címet viselő bronz lovasszobrát helyezték. Borbereki alkotása - amely második díjat nyert - szintén a kunok történetéből merítette témáját.
Tápai munkája Szegeden első díjat nyert, a Művészeti Tanács is elfogadta, de a város a felépült Hősök kapuját (“Porta herorum”) alakította hősi emlékké, így a szobor nem valósult meg. Március 26-án a kisújszállási hősi emlékmű bizottság elfogadta Tápai alkotását mely a tatárjárás idején egy véres kardot hurcoló lovas alakot ábrázol. A szerződés alapján az emlékmű elkészítési költsége 25.000 Pengő lett. Az emlékmű engedélyeztetése azonban nem ment zökkenőmentesen. Amikor ugyanis Tápai a tervet elbírálás céljából benyújtotta az Országos Irodalmi és Művészeti Tanácshoz, azok változtatásokat követeltek. A szobrász a Művészeti Tanács véleményének megfelelően átdolgozta a terveket és elküldte Kisújszállásra. A város tetszését azonban nem nyerte el, követelték az eredeti elképzeléseknek megfelelően kivitelezni a szobrot. Amint levelükben megfogalmazták, őket éppen az ragadta meg az alkotásban, hogy a művész azt a ritka pillanatot leste el, amikor egy feldühödött paripa nekirugaszkodik a végtelen pusztának. A szobor így az eredeti elképzelések alapján készült el. Kisújszálláson októberben a városháza melletti parkban egy 36 m hosszú, 18 m széles ellipszis alakú területet létesítettek az emlékműnek. A szobor 1940 tavaszán került a helyére.
Az emlékmű a városháza melletti parkban áll. A talapzat 3,15 m magas, elöl 2,5 m oldalt 4 m széles, travertin kőből faragott, középen fiilkeszerű kiképzés, belül három márványtáblán a világháborúban elesett 428 kisújszállási katona neve.
A névsort Papi Lajos helyi művész készítette. A fülke bejárati ajtaja kétszárnyas, kovácsoltvas, rajta felirat:
“FELTÁMADNAK HADDAL VÉSSZEL BUZOGÁNNYAL KELEVÉZZEL KIFENI MIND NEHÉZ KARDJÁT SAHONT ÚJRA ELFOGLALJÁK”
A szobor - vágtató lovon véres kardot tartó vitéz - bronzból készült, magassága 3,25 m.
