Karcag
A képviselőtestület már 1925 márciusában javasolta a gyűjtést a háború alatt elesettek emlékoszlopára. A városi Takarékpénztárban elhelyezett emlékműpénzalap (11.170.400 korona) azonban kevésnek bizonyult egy nagyobb emlékmű megvalósításához.
A szobor felállításának ügye így több mint egy évtizedig húzódott. A megvalósulást végül az hozta előbbre, hogy a kunok betelepedésének 700 éves jubileumát kívánták összekapcsolni a “hősi emlékmű” felavatásával. Ezenkívül akadt egy lelkes támogató is dr. Sánta Miklós helyi polgármester személyében.
1937-ben az emlékmű bizottság javasolta egy olyan szobor vagy szoborcsoport felállítását, melyhez művészien kiképzett vízmedence csatlakozik.
A város képviselőtestülete 1937. február 17-én el is fogadta a javaslatot és tervpályázatot hirdetett. Május 15-ig 23 pályamunka érkezett be, amelyeket a Kultúrpalota nagytermében mutattak be a közönségnek. A polgármester a művek bírálatára az országos Művészeti Tanácsot kérte fel. Végül a kiállított szoborminták közül ötöt találtak elfogadhatónak, ezek közül is a Kun László jelige alatt bemutatott lovasszobrot fogadtak el kivitelezésre.
A minta bemutatója Gáldi Gyula budapesti szobrászművész alkotásáról úgy nyilatkozott, hogy a város történelmi múltjára tekintettel egy lovashuszár alakot mintázott meg, amely kifejezi a híres kun vitézséget. A lovasalak mellett egy gyalogos katonát tervezett, aki kibontott zászlóval rohan a harcba. A talapzat egyik oldalát tagolt vízmedence veszi körül, a másik oldalon ívelt lépcsők vezetnek. Gáldi a város vezetőivel egyetértett abban, hogy a felállítandó szobornak legideálisabb hely a városháza előtti tér. Az alapzat anyagának haraszti fehér mészkőt, a szobornak bronz anyagot választottak.
1938 áprilisában egy karcagi küldöttség felkereste a szobrászt budapesti műtermében ahol megtekintették az időközben elkészült szobormintát. Az alkotás jó benyomást tett a megrendelőkre a Karcagi Naplóban a helybeli újságíró a következőket írta a szoborról. ”Az emlékmű egy ágaskodó paripát ábrázol, amelyen kivont karddal szigorú nézésű huszár ül. A ló mellett honvéd zászlótartó áll s meztelen mellét bátran tartja a veszedelem felé. A szobor az 5 m-es magas alapzaton 2 m magas...”
A szobor megvalósítása után az emlékműhöz tervezett vízmedence az ún. "Hősök kútja” megalkotása következett. Ennek első mozzanataként Karcagon a városháza előtt egy szivattyús kutat létesítettek. Az előzetes kalkuláció szerint a vízmedence költsége 14.000 pengő-be került, a szükséges összeget az emlékmű elkészítésére létrehozott pénzalapból használták fel. A víz feltárása júniusban megtörtént, a kút percenkénti teljesítménye 150 liter volt.
Az emlékmű talapzatát a nyár folyamán készítette el Gabay, a bronzszobor szeptember 29-én érkezett meg Karcagra, majd másnap végleges helyére emelték.
Az alapzatra december 13-án vésték fel a következő szöveget.
“AZ NEM LEHET HOGY ANNYI SZÍV HIÁBA ONTAVÉRT 1914-1918”
A több mint 700 karcagi hős nevét márványtáblába vésték és a szobor talapzat keleti és nyugati oldalába helyezték.
A szobrot 1939. október 15-én avatták fel nagyszámú közönség előtt. Az ünnepi beszédet Lipcsey Márton országgyűlési képviselő tartotta. Az avatás előtt a 700 éves kun jubileum alkalmából a városházán díszközgyűlést rendeztek.
Bővebben: Elek György: Az I. világháború hősi halottainak emlékezete Karcagon. In: Jászkunság 4. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Tudományos Egyesület Évkönyve. Szerk. Örsi Julianna. Szolnok, 2016. 146-175.
Ipartestület: 1925-ben az Iparos Otthon előcsarnokában állítottak emléktáblát.
Császári és királyi 13. jászkun huszárezred emléktáblája: a református templom homlokzatán, a főbejárat mellett.
A Karcagi Izraelita Hitközség hősi halottainak emléktáblája: a zsinagóga előcsarnokában. Felirata: A világháboruban elesett karczagi zsidó hősi halottaink iránt érzett kegyelet örök kifejezésére, szent templomának előcsarnokába vésette dicső nevüket a karczagi izraelita hitközség.
