Vajon mire emlékeztet ez a két oszlop Szolnok belvárosában?

Mára csak az a két oszlop maradt meg az egész gyárból. Viszont olyan szépen helyre vannak állítva zászlótartóstul hordóstul, mintha csak műemlékek vagy emlékművek lennének. Pedig nem azok…”

Bajnai Zsolt a blogszolnok internetes hírportálon az „Utcasoroló (38.) Magyar utca” című cikkében az egész utca történetét megismerteti olvasóival. Felsorolja a nevezetességeket is: „…az utca első háza, amelynek földszintjén az egykor legendás irodalmi esteknek, majd diszkóknak otthont adó Árkád presszó található. Ezt követi az egykori sörgyár kaputorzója, majd a Kós Károly stílusú, faerkélyes, régi ház…”

A két szerző példamutatóan bemutatta a megyeszékhely egyik különös létesítményét így most csak egy apró kiegészítéssel szeretnék a történethez hozzájárulni. A tősgyökeres szolnokiak által „sörgyárként” ismert létesítmény eredeti tervei kerültek elő a megyei levéltárban a Szolnok város iratainál végzett tervdokumentációkat feltáró munka során. Pontosan fogalmazva még a sörpalackozó üzem elődjének a tervei.

A három részből álló terv elnevezése „Nagyságos Moller Arnold úr építkezése Szolnok”. Az egyik tervrajz az épület pincéjének alaprajzát ábrázolja, a másik a földszint alaprajzát, míg a harmadik a létesítmény metszetét tárja elénk. Most jön a meglepetés! A tervek készítője Kotál Henrik (1874-?) neves budapesti építész, aki elképzeléseit 1914-ben rajzolta meg. Őt a magyar szecessziót képviselő építészek közé sorolják. Számtalan alkotása közül csak a jelentősebbeket emeljük ki. 1906-ban ő tervezte Hikisch Rezsővel a szecessziós városházát Kiskunhalason. Néhány év múlva 11 építésztársával közösen részt vett a fővárosban a Wekerle telep házainak a tervezésében. 1909-ben ő is azok közé tartozott, akik pályamunkát nyújtottak be a sárospataki tanítóképző építésére kiírt tervpályázatra. Itt második díjat szavaztak meg számára. 1912-ben elkészítette a Szatmárnémeti gimnázium terveit. Még ebben az évben részt vett a Budapesti Piarista Kápolna tervpályázatán is. 1914-ben pedig tervet készített a Mezőtúri városháza tervpályázatára. „Berettyó” jeligével beadott munkája harmadik díjban részesült.[1] A Dunakeszi MÁV lakótelep első ütemben felépített házait szintén ő tervezte 1919-1920-ban.[2] Megyénkben több épület tervezőjeként is megtaláljuk a nevét. Elég a Jászberényi Hitelintézetet, a Kunhegyesi Szállodát vagy a jászkiséri „hősi emlékművet” említeni.

Moller Arnoldról annyit sikerült megtudni, hogy szesznagykereskedéssel foglalkozott. Az L alakú épület tulajdonképpen raktárnak készült. Erre utal a borospince megnevezés, de a tervek szerint volt már itt sörfejtő is. A metszeteknél megtaláljuk a bejárati kapu nézetét is. Az eredeti bejáratnak nem sok köze van az 1960-as években készült fényképen látható kapuhoz. A fotón megörökített szerkezet későbbi átalakítás nyomán jött létre. 1945. után sörpalackozó működött az épületben. 1948-ban az országos államosítás során Budapesten létrejött a Kőbányai Sörgyárak Nemzeti Vállalat, majd ezt követően a Magyar Országos Söripari Vállalat. 1970-ben ez megszűnt és helyette megalakult a Söripari Vállalatok Trösztje. Szolnokon ezek látták el itallal az üzemet, ahol a gépsorokon üvegbe töltötték a sört. [3]

A palackozó üzem hivatalos neve Kőbányai Sörgyár szolnoki kirendeltsége lett. 1981-ben a belvárosból kiköltözött a palackozó a „Centrum sarok” építése miatt. Az első tervezet szerint a város a palackozónak egy területet adott a volt Landler Jenő úton a kenyérgyár mellett. Az épületek elkészítésére azonban a Kőbányai Sörgyár nem áldozott pénzt.[4] Így átmeneti megoldáskánt az Alcsiszigetre telepítették az akkori Héki Állami Gazdaság területére a Keszeg utcába. Az új helyen április 30-án tartották meg az üzempróbát. A szállítás feltételei lényegesebben jobbak voltak, mint a Magyar utcában, ahol a szűk helyen nagyon nehezen tudtak manőverezni a ládákkal megrakott teherkocsik. 1981. július közepén három műszakban megindult az új helyen a termelés.[5] Azután az 1990-as években itt is megszűnt a sör töltése. A telep ma magántulajdonban van.

Az egykori palackozó bejárati kapujának oszlopai szerencsésen átvészelték a körülötte zajló építkezéseket. Ma néma tanúként mutatják az utókornak, hogy Szolnok belvárosában valaha egy üzem működött.

A forrás lelőhelye: MNL JNSZML V. 474. Szolnok város polgármesterének iratai. XIV 106/1914

Az épület metszetei, jobb oldalon a bejárati kapu

Az épület földszinti alaprajza

Kotál Henrik által készített tervrajz pince alaprajza

Szolnok Magyar u. az 1960-as években, bal oldalt az említett kapubejáró (Forrás: MANDA)

Június hónap dokumentumát összeállította: Szikszai Mihály főlevéltáros