Az alapkőletételre a második világháborús pusztítások után 25 évvel került sor, részben már előre tekintve a város fennállásának 1975-ben várt, kilencszáz éves évfordulójára is, hogy a nagyszabású építkezések még időben megindulhassanak.

A tudatos városfejlesztés nem számított újdonságnak a megyeszékhely életében, hiszen Szolnok város háború utáni újjáépítését az akkori városvezetés, élén Zsemlye Ferenc polgármesterrel már 1945-ben tudatosan összekapcsolta a tervszerű városrendezéssel. Ennek jegyében kérték fel, a vidéki városok közül elsőként, az Építésügyi Minisztérium szakembereit, köztük Papp Imre építészmérnök, miniszteri műszaki tanácsost, hogy dolgozzák ki a város modern városfejlesztési tervét. Az 1946-ban elkészült terv a későbbiekben is alapját képezte minden újabb városrendezési törekvésnek, s magában foglalta a város főforgalmi úthálózatának bemutatásán túl a területfelhasználási és a házhelyjuttatási terveket is.

Ekkor jelölték ki a beépíthető városrészeket, a zöldterületeket és az ipar övezeteket. Kizárólag üdülés és sport céljára tartották fenn a Tiszaligetet és felvetették a Zagyva-parti körút kialakításának szükségességét is. Elhatározták egy másik körút kialakítását is, a Szapáry utca meghosszabbításval észak felé, a végén ívben a Csap u. és az új Zagyva-hídon át a Scheftsik-telep felé. Ezen útvonal érintette a volt Vezéry-telket is, ahol hamarosan új piacteret alakítottak ki (a vásárcsarnok jelenleg is ott áll), mivel ezt megelőzően még a szűk Kossuth tér és a környező utcák adtak helyet az árusoknak.

A városkép tervezett átalakításáról, a főbb célokról az akkori megyei lap, a Tiszavidék hasábjain is rendszeresen közöltek cikkeket. Az 1946. szeptember 1-jén megjelent egyik írásban már körvonalazódott egy új városközpont iránti igény is: „A Gorove u., Baross u. és Horánszky N. u. közötti zegzugos városmag teljes átrendezése szükséges. Ennek részletes rendezési terve még munkában van.” (A Gorove utcát 1950-ben keresztelték át Kossuth Lajos utcára, a Horánszky Nándor utca pedig az Ady Endre út nevet vette fel. Utóbbinak a Ferenc kápolnától elágazó régi szakaszát 1992-ben nevezték vissza Horánszky utcára. Ezen utcák közrefogta területen volt egykor a gettó is, melyre napjainkban a Tisza Szálló falán elhelyezett emléktábla hívja fel az arra járók figyelmét.)

Az utcaszerkezet nagyszabású átalakítása a Szapárytól induló körút vonalán vette kezdetét. A Szapáry utcát 1949-ben Ságvári Endréről nevezték át, majd az 1950-es évek második felében a tervbe vett körút Ady Endre út és Várkonyi tér közötti szakaszát, az 1960-as évek közepén pedig a Baross utca és az Ady Endre út közötti szakaszát alakították ki az itt lévő kis utcák házainak szanálásával. (A Szapáry utca 1990-ig volt a Ságvári körút része, ekkor nyerte vissza korábbi nevét. A Ságvári körút fennmaradó részének átnevezésére pedig a közelmúltban került sor.)

A létrejövő körút a tervbe vett új városközpont mellett is elhaladt. Itt épült meg a vízügyi székház, a művelődési központ, a pártház, az áruházak épületei és a Tisza Szálló is, mely épületegyüttes meghatározó elemévé vált az új, modernebb városképnek. További érdekességként említhető, hogy az Ady sarkánál álló Sajó Elemér szobor (Mészáros Mihály alkotása) csak jóval később, 1988-ban került a helyére.

A városközpont alapkőletételről természetesen a korabeli megyei lap is több cikkben tudósított. Az alábbiakban a városközpont alapkőletételének dokumentumaiból és a kapcsolódó újságcikkekből adunk közre egy válogatást.

Alapkő-letételi okmány és fénykép a városközpont makettjéről (Forrás: MNL JNSZML XXXV. 64. VII. 20. Pártarchívum, Vegyes eredetű dokumentumok)
A városrendezési tervek ismertetése (Tiszavidék, 1946. szeptember 1.)	1969. júliusban történt: a holdraszállás (Szolnok Megyei Néplap, 1969. július 22.)
Újságcikkek az alapkőletételről (Szolnok Megyei Néplap, 1969. július 27. és július 29.)
Fénykép az alapkőletételről és a megépült városközpontról (Forrás: Kaposvári Gyula: Szolnok képekben. Szolnok, 1984.)
Sajó Elemér szobrának avatása 1988. október 11-én (Közép-Tisza, 1988. december)

Összeállította: Csönge Attila levéltár-igazgató