„Pontosan megfigyelhették, hogy a választók a szavazólapokon hova teszik a keresztjelet” – Választási vétségek 5.

„Már maga az a körülmény, hogy népünk vidéken a titkos szavazási eljárást most ismerte meg először és talán sok helyt még nem is bízott abban, hogy ez valóban titkos is lesz, amely hitben a MÉP kortesei sok helyen igyekeztek is lehetőleg megerősíteni a népet, igen nagy előnyt biztosított a kormánynak és közegeinek, akikről különben legtöbb helyen minden mondható, csak az nem, hogy pártatlan magatartást tanúsítottak volna”.

Bethlen István egykori kormányfő (1921-1931) fogalmazott így a választások utáni nagy értékelőjében.[1] Bethlen kiemelte még a kormánypártnak kedvező tényezőket:

• „40%-nyi többség is elegendő volt a mandátum elnyeréséhez”
• „az összes vidéki kerületek új beosztását csak a kormány közegei és az őt támogató párt vezetősége ismerték”
• „pénzeszközök fölött bőven rendelkezett”

Az 1939-es választások[2]

A korszak utolsó választását – a bethleni pontok mellett – erőteljesen befolyásolta a nemzetközi helyzet változása (a náci Németország 1938 márciusában bekebelezte Ausztriát, megindult a revízió), az 1938-ban elfogadott új választójogi törvény (1938: XIX. tc. „az országgyűlési képviselők választásáról”: megszüntette a nyílt szavazást, ám a részletszabályok a kormánypártnak kedveztek) és az ekkor életbe lépő második zsidótörvény (1939: IV. tc. „A zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról”) „egyszerűen kizárta a valószínűsíthetően liberális és baloldali szavazók egy részét”.

A választásokra 1939. május 28-29-én (pünkösdvasárnap és -hétfőn) került sor.

A jászladányi választókerület

Az 1922-ben kialakított kerület mandátumát Nagy Emil 1922-ben és 1926-ban ellenjelölt nélkül (kormánypártiként), 1931-ben kétharmados fölénnyel (pártonkívüliként; 4261:2054; ellenfele a kormánypári Rege Károly, az OMGE titkára volt) nyerte el.[3]

1935-ben a kormánypárti Scheftsik György[4] szoros küzdelemben győzött a kisgazdapárti Lázár Imre[5] fölött (4162:4009), ám a közigazgatási bíróság 1936. március 17-én hozott ítéletében kiigazította a választás eredményét (4153:4147, immár Lázár javára).[6]

Forrás: Az Est, 1936. március 18. 3.

1939-ben kormánypárti támogatással indult Lázár, ellenfele kisszeredi Dajkovich Sándor, a Magyar Nemzeti Szocialista Földműves és Munkáspárt jelöltje volt. A Meskó Zoltán vezette párt Jász-Nagykun-Szolnok megyében volt igazán erős, és ez a választásokon is beigazolódott.

Dajkovich Sándor

1898-ban született a Temes vármegyei Versecen. Szülei: Dajkovich István (1864-1939) ügyvéd, földbirtokos és Stefanovics Melánia. A világháborúban a magyar királyi 2. honvéd tábori ágyúsezredben harcolt. Leszerelése után jogi diplomát szerzett. Bátyja, Dajkovich István (1893) ügyvéd, öccse, Dajkovich Ferenc (1899) ügyvéd, politikus, aki 1934-ben vette feleségül Gaál Franciska színésznőt.[7]

Dajkovich Sándor azonban nem sógornője, hanem saját jogán lett országos hírű. 1931-ben ugyanis eljegyezte Farkas Irént, Farkas Elemér országgyűlési képviselő lányát, az apa tudta és beleegyezése nélkül, majd megszöktette. A lány hazahozatala, elhelyezése, majd az incidenst követő párbajok és bírósági tárgyalások több évre ellátták munícióval a sajtót.

Forrás: Kis Ujság, 1934. május 8. 5.

Az 1938: XIX. tc. 189. §-a, 1. és 2. bekezdésébe ütköző vétség[8]

Dajkovich Sándor 1939. június 24-én tette meg feljelentését, mivel szerinte „Jászalsószentgyörgy községben mindkét szavazókörben a szavazóhelyiséget oly módon rendezték be, hogy a szavazófülkében látni lehetett a választók minden mozdulatát”.[9]

A szavazóhelyiségeket a községháza tanácstermében és a községháza ún. közbirtokossági tanácstermében alakították ki.

Forrás: MNL JNSzML VII.1.a. B.5886/1939.

Dajkovich szerint egyértelműen megállapítható a választási elnökök (Mizsey Zoltán és Halla István), a választási jegyzők (Francsik József, Kobela Ferenc), az egyik bizalmi személy (Szabó Rudolf) és az azonossági tanúk (Kovács Ferenc, Szűcs József) felelőssége és törvénysértő magatartása.

Mizsey védekezésében előadta, hogy a „fülkék egymástól 2 soros vízmentes ponyvákkal voltak elszigetelve és a bejárati ajtókon szintén ponyvából függöny volt csinálva úgy, hogy a fülkékbe való bemenetelkor a ponyvát félre kellett tolni. Előfordulhatott azonban az az eset, hogy ha a szavazó egyén bement a szavazó fülkébe a bemenetelkor a függünyt elhúzta de vissza nem igazította”.

Az ítélet

Az ügyészség 1939. október 20-án megszüntette a nyomozást, mivel „a feljelentés tárgyává tett bűncselekmény csak akkor forog fenn, ha a választó szavazatát valóban meg is tudta valaki”, ez azonban nem nyert bizonyítást.

Dajkovich Sándor november 3-án a főügyészhez folyamodott: „Teljesen érthetetlen előttem, hogy a tekintetes kir. Ügyészség milyen bizonyítékot kíván arra nézve, hogy a gyanúsítottak tudomást szereztek a szavazatokról. Igazolva van, hogy a szavazók közvetlenül előttük félig nyitott fülkében szavaztak, ahova ők beláttak. […] Ha ezt a kérdést úgy fogjuk fel, hogy valami külön bizonyíték szükséges még ezek mellé a tények mellé, akkor a törvény rendelkezése értelmetlen és keresztülvihetetlen lenne. Mert az hogy valaki tudomással bír valamiről, az egy lelki folyamat, egy lelki tünet, aminek külső jele nincs, ezt bizonyítani nem lehet. Bizonyítani csak azt lehet, hogy a gyanúsított olyan helyzetben volt, hogy tudomást kellett szereznie az előtte történtekről. A jelen esetben a gyanúsítottak csak akkor védekezhetnének ezzel, ha azt igazolnák, hogy ők mindig félre fordultak, vagy hogy behunyták a szemüket. Itt ugyanis a tudomásul vétel egyenlő a látás tényével. Ha pedig valakinek a szeme előtt játszódik le egy cselekmény, akkor nem kell és nem lehet további bizonyítékot kívánni arra nézve, hogy ő látta azt a cselekményt.”

A főügyész azonban helybenhagyta a korábbi határozatot, ami után Dajkovich pótmagánvádlóként lépett fel, ám ekkor sem járt sikerrel, kérelmét és felfolyamodását is elutasították.

Egy másik fórum, a közigazgatási bíróság ugyan megállapította, hogy „Tiszasülyön, Jászalsószentgyörgyön és a nagykörűi második szavazókörben a szavazatfülkék szabálytalan berendezésével a szavazás titkosságát ténylegesen megsértették, azonban az ott leadott szavazatoknak mind Lázár Imre kormánypárti képviselőtől, mind Dajkovich Sándor (Magyar Nemzeti Szocialista Földmíves és Munkás Párt 1932) ellenjelölttől való levonása az eredményt döntően nem változtatta meg.”[10]

A választások eredménye

A választásokat végül Lázár nyerte (5258:3806). Mindazonáltal Dajkovich a legjobb százalékos szélsőjobbos eredményt érte el (41,99%) a vármegyében, a kerületi listán ráadásul meg is verték a kormánypártot (3875:3682).[11]