Jelenlegi hely

Névtelen levelek

Nulladik rész: alapvetések
2024.07.12.

„Ez egy komoly, névtelen feljelentés volt... géppel írva.” A tanú című filmben elhangzott örökzöld ugyan a Rákosi-korszakot idézte meg, maga a műfaj azonban jóval korábbra nyúlik vissza.[1] Itt elég csak arra az 1805-ben született törvénycikkre utalnunk, amelynek második paragrafusa úgy szólt, hogy „[n]évtelen följelentésre semmit sem kell adni”.[2] Nem adott a „Ne dudgi” által írt levelek tartalmára Rejtő Jenő egyik főhőse sem, bár ő hamar rájött a szerzőre.[3] Nemzetközi példaként a velencei feljelentéseket elnyelő oroszlánszájakat (bocca di leone),[4] Jaroslav Hašek egyik sokat idézett írását, a Frigyes herceg esetét megéneklő („Fenség! Maga a legnagyobb szamár, akit a föld a hátán hord!”) novellát[5] és Anna Frank tragikus történetét említhetjük. Fontos megjegyezni, hogy az anonimitás indoka elfogadható is lehet.[6]

 

Miért és mikor születnek?

  • „A névtelen levél a félelem szülötte, melyet agresszivitással kompenzál. A közélet hézagaiban és repedéseiben virágzik, elterjedése egyenes arányban áll ezek számával.”[7]
  • „A magánlevelek általában egyéni sérelem miatt, alantas szándékból íródnak; bosszúvágy, féltékenység, irigység, sunyiság, gátlástalanság, butaság, ritkábban tájékozatlanság, tehetetlenség, világmegváltó szándék stb. szüli őket. Az intézményi levelek között jócskán akadnak segítő szándékúak, sőt pusztán véleményt nyilvánítók, méghozzá »szabadon« elmondott, vagyis névtelenül »vállalt« véleményekkel.”[8]
  • „Az alávetettségnek és tenniakarásnak olyan, vegyes motivációból keletkezett történeti forrásai, amelyek időbeli megjelenése és mennyisége egy történelmi időszaknak mindenképpen fontos mutatói.”[9]

 

A 19. század végének – könnyű tollal – puskaporosnak minősíthető jászberényi légkörében Hild Viktor egyenesen a helyi társadalom „romlottságáról” értekezett a Jászság hasábjain a névtelen levelek kapcsán, mondván a városban már annyira elterjedt „az alattomos, jellemtelen áskálódás e neme”, hogy a helyiek egy része „még a közügyek ellenőrzését is ez uton kívánja gyakorolni”.[10]

Az első világháború éveiben elsősorban a katonai szolgálattal, illetve az az alóli mentesítésekkel kapcsolatban írtak névtelen leveleket,[11] melyek hamarosan országos hullámokat vetettek. 1916 elején Benedek János képviselő interpellálta Hazai Samu honvédelmi minisztert a tömegessé vált feljelentésekkel kapcsolatban: „[…] legnagyobb része arra vonatkozik, hogy X vagy, Y bujkál, nem akar a harczszintérre menni. És ez vonatkozik nemcsak a felmentettekre, de azokra is, akik benne vannak a sorhadban, de akár betegség, akár múló rosszullét miatt szabadságoltattak […].”[12] Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében Küry Albert alispán 1918-ban rendeletet adott ki az egyre szaporodó névtelen, többnyire valótlannak bizonyuló feljelentésekre reagálva, s közölte, hogy a jövőben nem indít eljárást a megvádoltak ellen, „hanem azokat egyszerűen eldobom, sőt igyekezem azok íróját kinyomozni és ellenük eljárni”.[13]

Anonim bejelentések indították el a tiszazugi arzénes mérgezések feltárását.[14] Hamarosan azonban megjelentek – mint később kiderült – a mindenféle alapot nélkülöző irományok is, amelyek miatt az ügyészség már megvárta a kötelezően előírt exhumálások eredményeit. Így történt ez Mesterszállás és Nagyrév községek főjegyzőinek (Virágh Miklós és Ébner Gyula) halálesetei kapcsán is.[15]

Hasonlóan termékeny időszaka volt a név nélkül elküldött leveleknek a „szolnoki panama” néven elhíresült, a város politikai elitjét is állítólag behálózó korrupciós ügynek. Az Est-ben egyenesen a „vádaskodások városa”-ként titulálták Szolnokot, miután értesültek a napi 50-60 bejelentésről. Kronberg János főügyész kénytelen volt a sajtó útján kérni a szolnokiakat, hogy inkább személyesen keressék fel az ügyészséget.[16]

A második világégés alatt született levelekre, azok számára és országspecifikus voltára/nem voltára Karsai Lászlót érdemes idéznünk. A történész szerint mind francia, mind holland kollégái tiltakoztak az ellen, hogy a Gestapo Magyarországon kapta volna a legtöbb feljelentő levelet.[17] 1944 vészterhes júniusában a Jász Hírlapban arra figyelmeztették a lakosságot, hogy azonnal hagyjanak fel a bosszúszomjból született névtelen levelek írásával.[18]

Nem kell azonban minden esetben sorsfordító eseményeket keresni a névtelen levelek hátterében. A harmincas években olyan panaszokkal találkozhatunk, miszerint a „névtelen levélírói láz megfertőzte a férfiszabóipart”, vagy „névtelen levelekkel árasztják el a szikvizeseket”.[19]

 

A névtelen levelek nyomozása

  • „A névtelen rágalmazók kinyomozása a legnehezebb nyomozati feladatok egyike. A cselekmény olyan természetű, hogy a nyomozásnál csak ritkán tudunk tárgyi adatokból kiindulni. […] A rosszírású író kirajzolt, szépírású alakbetűkkel kísérletezik. A férfi nőies, a nő viszont férfias írásmódot utánoz. A folyóírást rendszerint balkezes írással fosztják meg jellegzetességétől.”[20]
  • „A nyelvi profilalkotás során elsősorban egy szerző szociodemográfiai jellemzőit lehet meghatározni. Tehát nemét, korát, nyelvjárását, hogy milyen anyanyelvű, egynyelvű vagy kétnyelvű-e, iskolai végzettségét, esetleg foglalkozását. Másodsorban pedig az egyes szövegekből más egyéb jellemzők is kirajzolódhatnak egy szerzővel kapcsolatban, de ezeket előre nem lehet megjósolni […]. Például a szerző vallása, tartozik-e valamilyen csoporthoz (hobbi), vall-e szélsőséges nézeteket, milyen fórumokat olvas, van-e online jelenléte, családos-e vagy egyedülálló, volt-e börtönviselt stb.”[21]

 

A közölt levelekről

A következő hetekben, hónapokban közreadott leveleket a Magyar Dolgozók Pártja, a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Népi Ellenőrzési Bizottság iratai közül válogattam. A tekintélyes mennyiségű iratanyagból csak azok kerültek be, amelyeknek szerzői ismeretlenek maradtak, témájuk és megfogalmazásuk miatt pedig akár érdeklődésre is számot tarthatnak.

Mivel foglalkoztak a levélírók?[22] A vezetők/igazgatók (termelőszövetkezet, párt, település, járás, iskola stb.) magatartásával, korrupciójával, „kiskirálykodásaival”, alkoholizmusával, erkölcstelennek gondolt életmódjával. Mások a nem elég jó kommunistákkal, a régi rendszer híveivel, az „ellenforradalmárokkal”, a gyermekeikkel foglalkozó pedagógusokkal, tsz-ügyekkel, kollégáik/ismerőseik/„barátaik” magánéletével. Megint mások a helyi boltokkal, presszókkal, italmérésekkel kapcsolatban ragadtak tollat. Gyakran előfordult, hogy a levélíró magasabb szint (Megyei Pártbizottság, miniszter) bevonását helyezte kilátásba, amennyiben elégedetlen lenne felvetett ügye kivizsgálásával. A levelek aláírása változatos (pl. „Egy apa”, „Igazmondó”, „Cibakházi pórnép”), ezt is minden esetben közlöm. A levelek helyesírásán nem változtattam.

 

Összeállította: Bojtos Gábor főlevéltáros



[1] Emily Cockayne: Penning Poison. A history of anonymous letters. New York, 2023. Cockayne az 1760 és 1939 közötti időszakban született angliai leveleket vizsgálta.

[2] 1805 évi V. törvénycikk „A rosszlelkü árulkodások megakadályozásáról”. Online: https://net.jogtar.hu/ezer-ev-torveny?docid=80500005.TV&searchUrl=/ezer-ev-torvenyei?keyword%3D1805

[3] Török Szultán Csülöknek írt 2. levele így szól: „Te egy. Nagy sokk pupu teve vaggy! Irrtam már Nekked. Hogy te kerüüld el. A bosszorgánt! Esz Tegedett be akar fonni mindd. Egy tszopfott. És majdd a véggül. jóll adjon lövnek. Fogod llátni. Te lló. Ne dudgi!” In: Rejtő Jenő: Az elátkozott part. Online: https://mek.oszk.hu/01000/01029/01029.htm#10

[4] Bódiné Beliznai Kinga: A bírósági épületek állatdíszei. In: Ábrázolt és épített jog. Szerk. Megyeri-Pálffi Zoltán. Budapest, 2021, 125-143. Különösen: 131-133.

[5] Jaroslav Hašek: A névtelen levél. Ford. Tóth Tibor. In: Jaroslav Hašek: Dekameron. Ford. D. Sidó Ágnes et al. Budapest, Európa, 1975. Online: https://mek.oszk.hu/01900/01952/html/01.htm#3

[6] Csak egyetlen eset a közelmúltból: „Vidéki prókátor” néven robbantotta ki a kegyelmi botrányt egy névtelenségben maradt ügyvéd. Bővebben: https://444.hu/2024/02/21/videki-prokator-neven-elinditott-egy-facebook-oldalt-a-kegyelmi-dontest-leleplezo-ugyved

[7] Eörsi István: A névtelen levélről. In: Élet és Irodalom, 1967. december 30. 6.

[8] Pünkösti Árpád: Névtelen leveleket forgatva. In: Jel-Kép, 1983/3. 74-86. Idézet: 76.

[9] Ö. Kovács József: Az „alávetettség racionalizálása”. Levélírók kommunikációs gyakorlata 1956 után. In: Korunk, 2010/3. 62-68. Idézet: 66.

[10] Jászság, 1896. május 30. 1-3. A névtelen levelek.

[11] Pl. Pesti Napló, 1915. április 13. 7-8. Névtelen levélírók és Délmagyarország, 1916. szeptember 16. 5. A névtelen.

[12] Képviselőházi napló, 1910. XXVIII. kötet. 1916. január 5. 604. országos ülés, 95.

[13] Haladás, 1918. május 5. 1. Körrendelet.

[14] 1923. április 15-én érkezett egy négy oldalas levél a nagyrévi elöljárósághoz: „Mélyen tisztelt parancsnok ur ezenben értesítem önt, hogy már nagy réven nagyon sok putris páni van aki az urát megetete mert hojbát is felesége meg idős Sebestyén Bálintné meg a Szabó Mihályt meg elvitték Kürtre azt meg Csordás Bálintné ithon meg szabó Pistát tejába itata meg vele meg Rásó Lajosné is megetete az urát meg Kis Róza az meg már nagy orr sokat elpusztított meg Valki Pistáné is az urát de nagyon sokat Beke Misa bácsit is Kis Róza meg az urát is az öreg Pápaji Jánosáét is meg Szendi Sándort meg Valki Pistánét is elakarta de nem sikerült neki és még tugya hogy kiket.” Kunszentmárton és Vidéke, 1929. szeptember 1. 3. Hat évig miért maradt titokban a tiszakürti és nagyrévi méregkeverő boszorkányok ügye?

[15] Kunszentmárton és Vidéke, 1929. szeptember 22. 3. Nem találtak mérget Virágh mesterszállási főjegyző holttestében.

[16] Az Est, 1935. december 12. 11. Vádaskodások városa.

[17] Karsai László: Feljelentők és feljelentettek 1944-ben Magyarországon. In: Élet és Irodalom, 2002. június 28. 14.

[18] Jász Hírlap, 1944. június 3. 3. Zsidóvagyonok és zsidórejtegetők feljelentése.

[19] Férfiszabók Közlönye, 1936. február, 1. A névtelen levélírónak??? és A szikvízipar, 1937/10. 2. Gyalázkodó névtelen levelekkel árasztják el a szikvizeseket.

[20] Réthy Miklós: A névtelen levelek nyomozása. In: Magyar Rendőr, 1936. március 1. 5. szám, 103.

[21] Ránki Sára: Nyelvi profilalkotás. In: Belügyi Szemle, 2021/12. 2155-2166. További irodalom: Nagy Ferenc: Kriminalisztikai szövegnyelvészet. Budapest, 1980; Szilák Jolán: A valóság visszatükröződése a névtelen levelekben. In: Belügyi Szemle, 1984/12. 117-122.

[22] Ispán Ágota Lídia: „Ha nem segítenek Kádárnak írunk!” A Népi Ellenőrzési Bizottsághoz írt közérdekű bejelentések és panaszlevelek. In: Ethno-Lore. A Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutatóintézetének évkönyve, XXXI. 145-200.

 

Utolsó frissítés:

2024.08.09.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges