Második névtelen levelünket 1959. november 5-én írta alá a Szolnoki Állami Gazdaság Tiszavárkonyi[1] Üzemegység egyik dolgozója, aki – állítása szerint legalábbis – a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ) tagja volt.

A vélhetően női levélíró (ezt ebből gondoljuk: „a […] elvtársnak csak azok a lányok a jok akik ilyen mocskos ügyeibe csatlakoznak”) azzal fordult a Párt illetékeseihez, hogy vizgálják ki a brigádvezető tevékenységét, aki a női szálláson „kuplerájt csinál” – ez pedig nincs jó hatással a helyi KISZ-szervezetre.

Forrás: HU-MNL-JNSzVL-XXXV.11.2. 1956-1960. 41. ő.e.

A névtelenség indoka: „ha itt megmongya valaki az igazat akor anak nincs itt maradása”.

Ha nem történik semmi: „ha ugy el lesz simit va mint itt akor kénytelen Leszek a rádionak irni”.

A Szolnok Városi Pártbizottság első titkára, Sipos Károly[2] 1959. november 28-án írt az Állami Gazdaság pártszervezetének. Ebben közölte a vizsgálat eredményét („az alábbi tények jöttek felszínre”):

• „[…] elvtársnál, aki 1945. óta párttag igenis tapasztalható bizonyos fokú erkölcstelenség”
• „a szálláson erkölcstelen dolgokat nem csinál, esténként ugyan ellenőrizni bejár a szállásokra, az említett női dolgozóval többet is beszéleg, mint másokkal, de tovább e kérdésben nem ment el”

Megállapította továbbá, hogy a pártszervezetnek „konkrétabban, operatívabban” kellett volna intézkednie az ügyben, illetve kérte, hogy a legközelebbi termelési értekezleten a névtelen levelet ismertessék a dolgozókkal.