Az új levéltárépület tervezése és megépítése

Megyei Levéltárunknak 1957-től a Szolnoki Törvényszék bal oldalának földszinti helyiségei adtak otthont. Ez az épületrész azonban a létszámában fejlődő, több folyókilométernyi iratot őrző levéltárnak csakhamar szűkössé vált. A hetvenes években a bíróságon is új munkahelyek létesültek, amelyek elhelyezésére további helyiségekre lett volna szükségük. Végül a levéltárat fenntartó megyei tanács és az igazságügyi tárca egyeztetésein döntöttek arról, hogy a levéltárat kiköltöztetik az épületből, s egy új levéltárépület megépítésének költségeihez az igazságügyi tárca is jelentős anyagi támogatással járul hozzá.

A levéltár raktárfolyosóinak részlete a bírósági épületben

(Szolnok Megyei Levéltár mintaalbum, 125.)

A Szolnok Megyei Tanács Tervező Vállalata 1975. augusztus 9-én kapott felkérést egy programtanulmány elkészítésére a tanács elnök-helyettesétől, majd 1976 áprilisában már a kivitelezési tervdokumentációt rendelte meg tőlük a tanács Beruházási Vállalata. Mintaként megvásárolták Kocsis János építészmérnök „Egri tervtanulmányát”, hogy a Tervező Vállalat az abban foglalt levéltári szakmai szempontokat is figyelembe vehesse a tervek összeállításakor. Kivitelezőként a Megyei Tanács ÉPSZER Vállalatát jelölték ki. Az előkészületeket a Megyei Tanács VB Művelődésügyi Osztálya irányította, melyet ekkoriban Tóth Tibor vezetett, aki 1976. július 1-től már a levéltár frissen kinevezett igazgatójaként vett részt a megvalósításban.

Tóth Tibor arcképe

(MNL JNSZVL XXIII. 19. Személyzeti dossziék, 4187.)

A kivitelezési tervdokumentáció 1976 végére készült el, amit 11 milliós költségelőirányzattal a Megyei Tanács 1977 márciusi határozata jóvá is hagyott, és a kivitelezés határidejét 1978. május 31-ben jelölte meg.

Az építési tervek megvalósítása azonban jelentősen csúszott, mivel az épület elhelyezésének kijelölése, az energiaforrások biztosítása, a raktár gépesítése, vagy éppen az egyes helyiségek funkcióinak pontosítása további elhúzódó egyeztetéseket, olykor vitákat generált. Az első ízben kijelölt hely, a Keskeny János (ma Pozsonyi) út 41. és a későbbi raktár bővítésre szanálással igénybe vehető szomszédos 37–39. szám alatti telkek például túlságosan szűk területet biztosítottak volna az intézménynek. A kész terveket ezért a nagyobb 40–42. szám alatti telekre kellett adaptálni, ami jelentős kiadással járó új kisajátítási és három magánlakást érintő szanálási eljárást vont maga után.

ElőzőKövetkező

ElőzőKövetkező

Emlékeztető a Levéltár megépítésével kapcsolatban 1975. december 29-én tartott megbeszélésről

(Szolnok Megyei Tanács Titkársági ir. 20U0 492/1975)

A raktár kialakítása körül is hosszas vita folyt, mivel az Anyagmozgatási és Csomagolási Intézet egy csehszlovák OMNIA gyártmányú rakodógép és tolópad beépítésére tett javaslatot a raktár teljes magasságában (6,25 m) és hosszában (31 m). Ezt az egyébként is drágának és bonyolultnak ígérkező, emellett a raktárt olajjal szennyező megoldást azonban elvetették, mivel a csehszlovák cég nem gyártotta egyszerre a rakodógépet és a tolópadot, márpedig a levéltárban mindkettőre szükség lett volna. A raktárt ezért 1978-ban át kellett tervezni galériás rendszerűre, vagyis a magasságot kettéosztva a polcok között egy további gyalogos közlekedő felület kialakítása mellett döntöttek. Az erre több ponton felvezető, utólag tervezett lépcsők sok irattartó polc helyét foglalták el, fájón csökkentve a raktár befogadóképességét.

A lassan haladó építkezés nehézségei

A meginduló építkezés sem a tervezett ütemben haladt. Mindjárt 1978 nyarán két hónapra le kellett állítani a munkálatokat, mivel az alapot ásó markológép lapátjának egy hatalmas második világháborús lövedék állta útját. A munka lelassulását, olykor ideiglenes leállását okozta a későbbiekben az is, hogy a Beruházási Vállalat sem tudott folyamatosan kellő számú munkaerőt biztosítani. Tóth Tibor minden követ megmozgatva igyekezett nyomást gyakorolni a kivitelezőre, így például többször is hívott vendégeket, látogatókat az építkezés területére, de a Beruházási Vállalat technikusával is folyamatosan egyezkedett a kivitelezés minőségét, a részfeladatok megoldását illetően.

Az épülő levéltár a Keskeny János (ma Pozsonyi) úton

(Szolnok Megyei Levéltár mintaalbum, 145.)

Miskolci levéltárosok megtekintik az építkezést

(Szolnok Megyei Levéltár mintaalbum, 153.)

Előfordult az is, hogy egy már elkészült munkát újra el kellett végeztetni. A raktár lapostető borítását például a nem megfelelő technológia alkalmazása miatt a műszaki ellenőr cseréltette le. Ez nemcsak késedelmet, de tetemes anyagi kárt is okozott az építő ÉPSZER Vállalatnak, mely 1979. december 20-ra jelentette készre, illetve átadhatónak a levéltárat. Ám ekkor még a tervekhez képest mintegy másfél millió forintnyi mennyiségi és kétszázezer forintnyi minőségi hiány is mutatkozott! A levéltárosok által csak háromnegyed részt késznek ítélt épület átadás-átvételét, ha vonakodva is, de 1980. február 1-jén mégis aláírta Tóth Tibor igazgató, azzal a kitétellel, hogy a munkaterületet visszaadta a kivitelezőnek, és kérte a 7 oldalas hibajegyzék alapján az előírt munkálatok sürgős elvégzését.

Erre azonban ismét több hónapot kellett várni, mivel a Beruházási Vállalatnál a levéltár építéséért felelős technikus előbb államvizsgázott, majd kivette éves rendes szabadságát, végül ősszel rövid ideig tartó visszatérés után megvált munkahelyétől is. A megyei tanács Művelődésügyi Osztálya gazdasági csoportjánál szintén 1980-ban változott az alig egy éve ott dolgozó beruházási előadó személye. A kivitelezés befejezésének ügyeit, az ellenőrzéseket és beszerzéseket így teljesen új embereknek kellett átvenniük, akik értelemszerűen nem ismerték kellően az előállt helyzetet. A hiánypótlási munkák mindezek ellenére 1980. június 16-ra nagyrészt elkészültek, melyet új bejárás és új hibajegyzék készítése követett.

A tervezési hiányosságok közé tartozott például, hogy a raktár polcrendszerének galériája rácsos szerkezetű volt, amin nem lehetett a kézi anyagmozgató kocsikat tolni, ezért PVC-vel kellett lefedni a Dexion-Salgó elemek járófelületét. Az irodák ablakain sem voltak fényvédő függönyök, amit reluxák felszerelésével orvosoltak, de a beépített szekrényeket is át kellett alakítani. Mindezek korrigálása után még egy kiadós és fáradtságos nagytakarítás is várt a levéltár dolgozóira, mielőtt megkezdődhetett a költözés. Mégis örömmel végezték munkájukat, hiszen az Országos Levéltár Bécsi kapu téri palotáját követően ez volt az első, kifejezetten levéltári célokra létrehozott modern épület az országban, mely sok évtized hányattatás és méltatlan raktározási körülmények után egy szebb jövő reményével kecsegtetett.

Bútorok költöztetése az új levéltárépületbe 1980 nyarán

(Szolnok Megyei Levéltár mintaalbum, 186. 146.)

Az átköltözés előkészítése és lebonyolítása

Az átköltözés konkrét előkészületei már 1979. november 16-án elkezdődtek, amikor a levéltár hivatali irodáit és szakkönyvtárát fokozatosan kiürítették és december 3-ig a bútorokkal együtt rabok segítségével átpakolták az átépítés alatt álló bírósági épület Varga Katalin Gimnázium felé eső, felújított szárnyába. 1980 július végén elsőként ezeket a bútorokat szállították át új helyükre. Az ekkor még helyén maradó raktárban is összébb kellett pakolni az iratokat, mely egy részüknek a kutatását ideiglenesen megakadályozta. Az iratok átköltöztetésekor az addig használt, szükségtelenné váló iratállványokat előzetes tájékozódás alapján továbbadták más közművelődési, vagy oktatási intézményeknek, a használatra alkalmatlan tárgyakat pedig selejtezést követően árveréssel értékesítették.

Ezzel egyidőben a tervrajzok alapján és a helyiségek funkcióinak megfelelően összeállították az új épületben szükséges új bútorok, felszerelési tárgyak és egyéb eszközök listáit is, melyeket meg is vásároltak, sőt a munkahely otthonossá tétele érdekében még a díszítésről és virágok beszerzéséről sem feledkeztek meg. A megyei tanács Fejlesztési Alapjának terhére költötték el a legnagyobb összeget, többek között a raktár galériáját beborító PVC szőnyegre, egy COSTAR márkájú elektrosztatikus másológépre, kisebb gépekre, szerszámokra, szőnyegekre és kerámiákra. A folyosók és a lépcsőház lambéria borítását is ebből a keretből fedezték. Az igények messzemenő kielégítését, a megyei tanács nagyvonalúságát bizonyítja, hogy még képzőművészeti alkotások megvásárlására is nyílt lehetőség. A jelentősebb tételek között volt a szolnoki művésztelepen alkotó Meggyes László három festménye és Szabó László szobrászművész alkotása is.

A munkahelyi környezet kulturáltságát növelő műalkotások egyike, Szabó László: Újkor c. alkotásának részlete, melyet 25.750,- forintért vásárolt meg a levéltár.

(a szerző felvétele)

1984-ben Baranyó Sándor Kompátkelők c. festményének megvásárlásával tovább bővült a levéltárban elhelyezett műalkotások köre

(a szerző felvétele)

A levéltárosok ugyanakkor jelentősen csökkentették a költözködés költségét azáltal, hogy a hivatásos rakodóknál sokkal olcsóbban, fele óradíjért elvállalták a rakodást, fizetésüket ily módon jelentős céljutalommal kiegészítve, amit a költözködés véghajrájában külön november 7-iki jutalommal is megfejeltek.

A költözködés legtöbb kihívást tartogató feladata kétségtelenül a levéltári anyag megfelelő rendben történő átpakolása volt az új raktárépületbe. Ezt éveken át tartó gondos jegyzékelési és dobozolási munka előzte meg, majd a szállítást közvetlenül megelőzően portalanításra is szükség volt. Míg a bútorok és felszerelési tárgyak július 29-én indult átköltöztetésével két nap alatt végeztek a levéltárosok, addig az iratok mozgatására külön tervet dolgoztak ki, hogy elkerüljék az esetleges rongálódásokat, az iratok keveredését, és biztosítani tudják a szállítás folyamatosságát, az új raktári rend fondjegyzékkel megegyező sorrend szerinti kialakítását. Az anyakönyvek, a szakkönyvtár és a bizottságok iratait augusztus 27–28-án, míg a Jászkun Kerület anyagát szeptember 15–16–17-én szállították át a Keskeny János útra. A fennmaradó iratokat szeptember 23-tól vitték át új helyükre. A közbeeső időszak többszöri takarítással, a dobozok, iratcsomók és kötetek elrendezésével és helyretételével telt.

Iratok bepakolása az új raktárépületbe 1980 őszén

(Szolnok Megyei Levéltár mintaalbum, 223. 259.)

A levéltárosok két brigádot alakítottak ki. Az egyik a törvényszéknél a régi rendező helyiség ablakán csúszdán juttatta le az iratokat a Dózsa György utcára, ahol megtöltöttek egy-egy konténert. A másik brigád a következő napon kipakolta ugyanezeket az új levéltárban. Az iratok szállításához összesen négy darab MÁV-tól kölcsönzött konténert használtak, melyeket a VOLÁN speciális gépjárműivel fuvarozott reggelente a törvényszéktől a levéltár udvarára és onnan üresen vissza.

A pakolást végző levéltári dolgozók mellett hetenkénti váltásban 10-10 középiskolás diák és a törvényszék épületén belül rabok is segédkeztek, láncban tovább adva az iratokat. E rabok kisebb súlyú bűnök elkövetői voltak, de az épületet nem hagyhatták el és állandóan börtönőr felügyelt rájuk.

Mivel a költözködés során minden doboz és kötet átment a levéltárosok kezei között és maguk helyezték el azokat, így a korábbinál logikusabb, áttekinthetőbb új raktári rendet tudtak kialakítani. November 9-én helyükre kerültek az utolsó konténerrel átszállított iratok is, s ezzel befejeződött a költözés az új levéltárépületbe.

Iratok elhelyezése a raktárban

(Szolnok Megyei Levéltár mintaalbum, 265.)

A raktár galériás kialakítása a felvezető lépcsők egyikével

(Szolnok Megyei Levéltár mintaalbum, 919.)

A levéltár ünnepélyes átadására 1981. március 17-én került sor. Ezen Korcsog András államtitkár és Villangó István, a Közgyűjteményi Főosztály vezetője is részt vett. Március 19-én pedig a megyei vezetők tettek látogatást az épületben.

Tóth Tibor (középen) Korcsog Andrásnak és Boros Ottónénak, a megyei pártbizottság osztályvezetőjének mutatja a levéltár pecsétnyomó gyűjteményét

(Szolnok Megyei Levéltár mintaalbum, 822.)

A hátralévő garanciális javítások ezt követően még vontatottabban haladtak, többszörösen elmaradtak, ám az új épület így is az ország legmodernebb iratmegőrző helyének számított, mely a korábbiaknál lényegesen jobb feltételeket biztosított a levéltárnak. A dolgozók például már nem a kutatók között végezték munkájukat, egymást zavarva, mint a törvényszéki épületben, hanem saját irodákkal rendelkeztek. A raktárban is volt még szabad kapacitás, ezért a beköltözést követően optimista becsléssel úgy gondolták, hogy 15–20 évig biztosan nem lesznek raktározási gondjai a levéltárnak. Ez végül nem így lett, de a levéltár bővítése már egy másik történet…

Készítette:

Dr. Csönge Attila

főlevéltáros, levéltár-igazgató

Címlapkép:

A levéltár 1980-ban átadott új iroda- és raktárépülete, a háttérben jobbra a Szántó körúton épülő társasház (Szolnok Megyei Levéltár mintaalbum, 921.)

Források:

MNL JNSZVL XXIII.4. Szolnok Megyei Tanács VB Titkárságának ir. 20U0 492/1975

A levéltár iktatott ügyviteli iratai: 545/1979; 750/1980; 881/1980; 854/1982; 174/1984; 602/1984; 285/1985; 296/1986

Szolnok Megyei Levéltár mintaalbum

Tóth Tibor: Levéltárunk életéből (Új épületbe költözött a Szolnok megyei Levéltár) In: Levéltári Szemle, 31. (1981) 1. szám. 250–265.

tg: Költözik a levéltár. Új otthonra lelt negyven vagon irat. In: Szolnok Megyei Néplap, 1980. augusztus 22. 5.