Móricz Zsigmond látogatása a jászberényi vízimalomban

„-Mi ennek a malomnak az előtörténete? – kérdezte kísérőjét – Tudunk valamit róla? – Ez a vízimalom 1783-ban már állt – mondta Komáromy. Ez idő előtt épülhetett. De volt még érdekesebb elődje!…Teuffanbach császári generálisnak az 1594-es hatvani győzelme után a törökök Szolnokra vonultak vissza. Berény várát elhagyták. Akkor kaphatta talán török nevét: Dzsán fedán „ a holt lelkek városa”… Felvették a császári hadak részére a leltárt és az szerencsésen megmaradt… A lövő szerszámok elnevezését pontosan megőrizte a leltár, meg a várban szolgáló malmokat is…Ezek között volt ennek a malomnak az őse. A Pasa malmának hívták…” Az igazság kedvéért tegyük hozzá, a török időkben összesen öt vízimalom működött a városban. A településen kívül a Tápió egyik kiöntésében is volt Berénynek egy malma, amit „Pokolidő malmának” neveztek, mivel csak akkor volt vize, ha óriási esőzések jártak.

Ezután került sor a molnárral – Pokorny Gusztávval – a találkozóra. Móricz hosszan beszélgetett vele, legalább másfél órán keresztül. Minden érdekelte, hiszen az 1930-as évekre a vízimalmok kora jócskán leáldozott, nem bírták a versenyt a gőz és villanymalmokkal szemben. Történetünk időpontjára a belső malom két kőpadját már kicserélték a korszerűbb hengerszékekre, de a harmadik vízikerék már nem működött: elkorhadt és leszerelték. A molnár panaszkodott is: „…Rossz ez a verkli, író úr! De valamiből élni kell…” Móricz megírta a berényi vízimolnárral történt beszélgetést, ismertté téve Jászberény egyik történelmi emlékét.[1]

Móricz látogatásától számítva jó sok víz lefolyt a Zagyván közben pedig újabb dokumentumok kerültek elő levéltárunkban, amelyekből a belső vízimalom történetét nyomon követhetjük. Kollégám, Bojtos Gábor hívta fel figyelmemet a Jászberény város iratainál található tervekre és egyéb dokumentumokra, amelyek a malom 20. századi korszerűsítéséről szólnak.[2]

Az első tervek a malommal kapcsolatban 1773-ban tűnnek fel, ugyanis Joseph Pachrath kőműves mester ebben az időben készített terveket a berényi belső vízimalom újjáépítésére. A terven a malom 5 köves, 4 kerék kétpereces, 1 pedig egypereces.[3] Egyébként a híres kőműves mester Rábl Károly is készített tervet a malomra. Ő 4 kerekes kétpereces malmot képzelt el.[4] Fodor Ferenc a Jászság ismert történetírója szerint a régi Pasamalmot a XVIII. sz. végén lebontották. Helyébe épült 1788-ban a belső vízimalom. A belső malom csatornáját 1784-ben a kerületi mérnök vezetésével készítették. 1788-ban a belső vízimalom és a Klastrom környékén a Zagyva folyót kitisztították. A Zagyva nagyméretű feliszapolódásában valószínűleg a városi malom is közreműködött. A malomkerekeket messze földről szállították. 1759-ben még Szentlőrinckátáról vásároltak malomkarókat, de utána már Szolnokról hozták a Tiszán leúsztatott fát.[5] 1799-ben Bedekovich Lőrinc és Rábl Károly készítettek tervet a belső vízimalomról. A terv hatkerekű malomépületet ábrázol. A vízikerekek 2 malomcsatornában forognak. A harmadik csatorna vélhetően az árapasztó szerepét tölti be.[6] 1827-ben hatkerekűnek említik a malmot. 1845-ben a malomra Fekete Gergely kőműves mester készített terveket. A tervezet 6 kerekes vízimalmot ábrázol.[7] Ebben az évben Kováts Mihály haszonbérlő átadja Ferentzi Andrásnak.

A vízimalmoknak azonban voltak káros hatásai. Az időszakosan kevés vizet szállító, Zagyva és Tarna folyókon épített vízimalmok üzemvizét a duzzasztógát vagy „zúgó” tartotta vissza, illetve tárolta a mederben. A duzzasztórendszerek túlzott mértékben fogták fel a folyók vizét. Ez főleg árvíz idején rendkívül veszélyes volt, emiatt jó néhány esetben nemcsak a művelt földek, de a lakott helyek is veszélybe kerültek. Az 1900-as évfordulót követően azonban a jászsági vízimalmok fokozatosan megszűntek. Ennek egyik oka volt, hogy nem bírták a versenyt a korszerűbb, nagyobb teljesítményű, jobb minőséget produkáló gőzmalmokkal. Jászberényben még dolgozott a belső vízimalom, amely a város tulajdonát képezte. A képviselőtestület bizonyos időközönként haszonbérbe adta vállalkozó kedvű molnároknak. Az őröltetés díja aztán a város pénztárát gyarapította. Jól gondolkoztak a város vezetői, hiszen a malom vízenergiával működött (ingyen energia) de a felújításra, karbantartásra már áldozni kellett. Így azután 1923-ban úgy szerették volna használatba adni, hogy az új bérlő teljesen felújítja a malmot. Több ajánlat is érkezett, ezekből mutatunk be néhányat.

A POHL cég malomterve 1927-ből

MNL JNSZML V. 73. Jászberény város polgármesterének iratai 1953/1946

A vízzel hajtott turbina elképzelése

MNL JNSZML V. 73. Jászberény város polgármesterének iratai 1953/1946

A Szombathelyi Pohl E. és Fiai nevű vállalkozás rekonstrukciós elképzelése teljesen át akarta alakítani a malmot. Legnagyobb újításuk talán abban állt, hogy a gazdaságtalan vízikerekek helyett vízturbinát kívánt alkalmazni. Ezek a korszerű turbinák már 52 LE-t és képesek voltak leadni, hatásfokuk pedig elérte a 80 %-ot. Hasonló ajánlatot nyújtott be Vágó Gábor jászapáti vállalkozó is. Ő a víz hasznosításra egy GANZ gyártmányú ikerturbinát kívánt beépíteni. Szintén a korszerű turbinát akarta felhasználni Kakuk István kistályai lakos. Azután éveken keresztül érkeztek ajánlatok. 1927-ben Glósz Kálmán diósgyőri malomtulajdonos 4 hengerszéket kívánt felszerelni búzaőrlésre, a meglévő két hengert rozs őrlésre kívánta alkalmazni, további három pár követ darálásra szeretett volna beállítani. Ajánlatában azonban megemlítette, hogy Jászberényben dolgozik három gőzmalom, a lakosság pedig már elszokott a rosszul felszerelt vízimalomtól így nehéz lesz új őröltetőket szerezni. 1926-ban azután a városi képviselőtestület úgy döntött, hogy mivel a malmot csak nagy befektetéssel lehetne olyan állapotba hozni, amely jövedelmet is hozna Jászberénynek, így a nagyszabású elképzeléseket törölték. A malom felszerelését tehát kiegészítették egy pár őrlőkővel és egyelőre csak darálást végeztek. Egy év múlva ismét felmerült az ötlet, hogy a Pohl cég által javasolt új malomépületben a búza őrlés mellett rozs őrlését is végezzék. Később azonban ez is lekerült a napirendről és 1932-ben úgy határoztak, hogy a malmot ismét haszonbérbe adják.

Pokorny Gusztáv 1932. június 1-től kapta meg a malom bérleti jogát, 4 évre, de már egy év múlva kérelmezte a bérleti szerződés meghosszabbítását 1940 március 30-ig. A malom jövedelmezőségének növelésére ugyanis hatalmas anyagi befektetéssel több javítási munkát is elvégzett. Az átadáskor felvett leltárból képet kaphatunk a vízimalom felszereléséről. Ezek alapján tudjuk, hogy búza őrlésre két vízikerék szolgált. Az egyik egy hengerszéket, a másik malomkövet hajtott meg. A rozs feldolgozását szintén egy vízikerék végezte, hagyományos malomkövet forgatott. És végül a negyedik vízikerék darálásra használt hengerszéket és malomkövet mozgatott. A haszonbérleti szerződés szerint az őröltetésből befolyt jövedelem 40 %-a a város kasszáját gyarapította. 1940-ben újra meghirdették a malom bérbeadását, ekkor is Pokorny kapta meg 5 évre. Csakhogy a márciusi árverés után néhány nappal megindult az áradás a Zagyván, amely használhatatlanná tette a malom szerkezetét és berendezését. A város apró javításokat elvégzett (az iratok tanúsága szerint) de a következő évben az árvíz ismét megrongálta. A molnár elkeseredett levélben kérte a polgármestert szerződése felbontására és egyúttal elküldte a malom kulcsait. A malom ezután használaton kívül állt, de a következő év augusztusában Köröskényi Jenő főmérnök arról panaszkodik, hogy az épület ajtaját kifeszítették és ismeretlen személyek a bent lévő tárgyakat elhordják. 1944-ben egy hajléktalan családot költöztettek a malom épületébe, hogy a további lopásoknak elejét vegyék. A háború befejezése után a malom újraindulásáról nincs tudomásunk, maradványait és környezetét az 1963-as árvíz után hordták el.

Szikszai Mihály, főlevéltáros