„Madas Mihály építész szolnoki lakost előre megfontolt szándékkal megölték”

Madas Mihály

1880. szeptember 20-án született református családba – a ma Romániához tartozó – Nagyszalontán. Szülei: Imre, földműves és Varga Sára.

Madas Mihály. Forrás: A magyar királyi budapesti 29. honvédgyalogezred és a magyar királyi 29. népfölkelő gyalogezred hadtörténeti emlékkönyve. összeállította: De Sgardelli Caesar. Budapest, 1936, 410.

Az alsófokú tanulmányait követő tanonckodásból 1897. április 6-án „szabadult fel” szülőhelyén, majd több mester mellett is megfordult. A fővárosban képezte tovább magát: az iparrajziskola építészeti téli tanfolyamára járt, majd a Budapesti M. Kir. Állami Felső (Építő) Ipariskola tanulója lett.[1] 1904-ben nyerte el oklevelét. Szolnokra 1905-ben jött építésvezetőként,[2] majd egy év után „kőművesmesterként” önállósította magát.[3]

Az első világháborúban a magyar királyi 29. honvéd gyalogezred kötelékében harcolt. Miután a bukovinai harctérről 1916 karácsonyán súlyos betegen tért haza, felmentették a további katonai szolgálat alól.[4]

Aktív társadalmi és közéleti tevékenységet folytatott: városi képviselősége mellett az Ipartestületben és a Rotary Clubban is szerepet vállalt. „Mint városatya élénk részt vesz a város fejlesztésének munkájában és a rá háramló társadalmi feladatok közül mindegyikből kiveszi a maga részét, legyen az kulturális vagy jótékonysági akció.”[5]

Családja

1909. május 26-án vette feleségül a szolnoki születésű és római katolikus vallású G. Molnár Rozáliát (1889-1917),[6] akitől három gyermeke született:

ifj. Madas Mihály és Madas Imre. Forrás: MNL JNSzML IV.407. 25192/1937. és 17279/1938.

• Mihály (1910-2000): 1928-ban érettségizett a Verseghy gimnáziumban, 1933-ban szerezte építészmérnöki diplomáját a Műegyetemen, Budapesten. Neje: Paull Magdolna (1918-1963).
• Rozália Erzsébet (1912-1998): Mezőtúron, a Teleki Blanka Leánygimnáziumban érettségizett 1929-ben. Férje: Koppány Ferenc Imre.
• Imre (1914-1973): 1932-ben érettségizett a Verseghy gimnáziumban, 1938-ban szerezte mérnöki diplomáját a Műegyetemen (ekkor: Magyar királyi József nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem), Budapesten. Angliában hunyt el „jelentős vagyon hátrahagyásával”.[7]

Épületei

„[…] azok közé a szolnoki építészek közé tartozik, kik komolyságuk, szorgalmuk és szaktudásuk révén bírják az építtetők bizalmát. […] számtalan köz- és magánépület került ki kezei alól, melyeket nagyrészben maga tervezett.”[8]

Ezek közül csak néhányat emelünk ki:

1. Első szolnoki munkája 1907-ből: a szolnoki „Alföld” szabadkőműves páholy Jókai utcai épületének bővítése.[9]

Forrás: MNL JNSzML V.473. XVI. 120/1907.

2. Szolnoki szecesszió: „Kádár cukrász háza”, Jánszky Béla és Szivessy Tibor tervei alapján. Ma is áll.

Forrás: Vállalkozók Lapja, 1928. július 19. VI. és saját fotó

3. A Zsinagóga téren épített 56 darab húsárusító csarnok. Lebontották.

Forrás: MNL JNSzML V.473. XVI. 3532/1913.

Térképrészlet 1927-ből

4. A Schwartz testvérek ecetgyára a mai Zrínyi utcában. Ma is áll.

Forrás: Vállalkozók Lapja, 1928. július 19. VI. és saját fotó

5. Patai János háza a Konstantin úton. Ma is áll.

 Forrás: Vállalkozók Lapja, 1928. július 19. VII. és saját fotó

6. A Baross út 7. szám alatt felhúzott háromemeletes bérház. Madas 1929 elején terjesztette be a terveket, október 21-én bejelentette, hogy „a lakóház építkezésem befejezést nyert, lakható állapotba hozatott”. Lebontották.

Forrás: MNL JNSzML V.474. 105/1930. és http://kepeslaptar.vfmk.hu/

7. A szolnoki „postapalota”. Ma is áll.

Forrás: Tér és forma, 1932/10. 327. és https://maps.google.com/

Ügyszám: B.927/1945.[10]

Terhelt: N. A. és társa

A vád tárgya: gyilkosság

A rendelkezésünkre álló nyomozati, ügyészségi és bírósági anyagok alapján próbáljuk rekonstruálni az eseményeket.

1945-ben a megyeszékhely – Zsemlye Ferenc polgármester helyzetjelentése szerint – az alábbi sokkból próbált talpra állni: „[…] a város területén romba dőlt 521 db. ház, megrongálódott súlyosan 468 db, kevésbé rongálódott 700 ház, súlyosan megrongálódott a Mávnak összesen 67 épülete, súlyos rongálódást szenvedett a szolnoki cukorgyár gépháza, a szolnoki papírgyár műhelyépülete, a Bohn téglagyár, a Rákos vattagyár szárítóhelyei, valamint gépi berendezése, Hungária r.t. távvezetékei, a városi hálózatok és vezetéktartó oszlopai, valamint olajtranszformátoraink súlyosan megrongálódtak. Gulyás malom felrobbantva, Neugebauer malom felgyújtva és leégve, Nostra közraktárak felgyújtva, Mezőgazdasági közraktárak, Hungária rum- és likőrgyár, Fa- és fémipari szakiskola bombatalálat. […] A Zagyva és tiszai vasúti híd felrobbantva, a vasúti felüljáró bombatalálattól elpusztult, a Malomszögi úti Zagyva fahíd felrobbantva, a Bábaképző Intézet, polgári fiúiskola, felsőkereskedelmi iskola bombatalálatokat kapott. Súlyosan vannak rongálva 3 elemi iskola, bombatalálatot kapott több elemi iskola, háborús rongálást szenvedett a csendőrlaktanya, telitalálatot kapott a vármegyeháza, vártemplomot aknatalálat érte.”[11]

A város közellátási helyzete is tragikus volt, a sajtó megállapítása szerint „az utóbbi hónapokban fokozatosan leromlott”.[12]

Július 22-én Ries István frissen kinevezett igazságügyminiszter Szolnokra érkezett. A Szociáldemokrata Párt gyűlésén – „kánikulai hőségben” – többek között a reakció kiirtásáról beszélt.[13]

A gyilkosság

1945 nyári napjainak egyikén – egészen pontosan július 21-én, szombaton – két fiatalember, L.I. és SZ.E. utolsó munkanapjukat töltötték Madas Mihály szolnoki építésznél. Egy hete a bombatámadásban erősen megsérült Baross utca 62. szám alatti házán és kerítésén dolgoztak. Utolsó feladatuk Madas átköltöztetése volt a Madách utcából a Baross utca 40. sz. házában levő emeleti lakásába. Ekkor találták ki, hogy az átszállított ruhákból lopni fognak. Tervükbe beavatták N.A.-t, aki két nap múlva csatlakozott – ekkor azonban már csak L.-hez, Sz. ugyanis inkább kiszállt.

Július 23-án, hétfőn felszerelkeztek: minden eshetőségre készülve L. a Baross utca 62. számú házból egy kőműveskalapácsot szerzett, N. pedig a Csarnok utcában található régi zsinagóga előtti korlátból egy kb. 50 cm hosszú vascsövet tört le.

Másnap, kedden délelőtt, majd délután is terepszemlét tartottak a Baross utca 40. közelében.

25-én délelőtt próbálkoztak először, ám Madas otthonléte miatt inkább fürdeni mentek a Tiszára, majd megebédeltek („lebbencslevest és paprikáskrumplit”). 2-1/2 3 körül – miután meggyőződtek arról, hogy Madas már nincs otthon és a lakása környékén csend és nyugalom honol – magukhoz vették a délelőtt folyamán a Konstantin utcai szemetesláda mögé rejtett kalapácsot, vasrudat és egy kb. 6 méter hosszú kötelet, majd a szomszédos Konstantin iskola kerítésén át bemásztak annak udvarára.

Az iskola udvara, háttérben a Madas építette ház. Forrás: https://maps.google.com/

Átmentek az udvaron, kibontották a sarokban álló fásfészer hátulját, így jutottak be a Madas-féle ház udvarára.

A Madas-ház udvara. Forrás: saját fotó

A ház lépcsőjén fellopóztak a padlásra. Madas lakása (I. emelet 8.) felett leszedték a padlás cserepeit, majd a magukkal hozott kötélen leereszkedve bemásztak az iskola udvara felé néző szobába.

Bejutásuk után rágyújtottak, és csak azt követően kezdték el a ruhákat bőröndökbe pakolni, hogy ettek egy üveg meggybefőttet és lekvárt.

A gyilkosság helyszíne. Forrás: MNL JNSzML VII.1.a. B.927/1945.

A bőröndök becsomagolása után nem mehettek el, mert az iskola és a ház udvarán is zajt hallottak. Nemsokára lépéseket hallottak, hazaérkezett a lakás tulajdonosa. Madast a kalapáccsal és a vasrúddal többször fejbe vágták, majd mindketten nyakon szúrták. Ezután elvették az óráját és a nála lévő 152 pengőt. A házmesterné éberségi miatt a bőröndök nélkül kellett távozniuk. N.A. Pillangó utcai lakásán megmosakodtak, megmosták a véres pénzt, majd a Kádár cukrászdába mentek fagylaltozni.

Augusztus 1-jén L.I. és N.A. Budapestre utaztak, és a Garay téren Madas aranyóráját ötezer pengőért eladták. Ebből kétezret még aznap elköltöttek az Angol Parkban.

Képzelt cím: Szolnoki gyilkosok Budapesten az Angol Parkban, az Amerikai magasvasúton. Forrás: https://gallery.hungaricana.hu/hu/OSZKKepeslap/1401203/?img=0

A nyomozás

A nagyszerű Satöbbi együttes Sherlock Holmes című számának dalszövege szerint „A rendőrség khm… tehetetlen (persze az angol rendőrség), De megjött Holmes úr zsakettben, Körülbelül nézett és csak ennyit szólt: Szerintem a gyilkos egy svéd zsoké volt.”[14]

De ez egy másik történet.

A szolnoki rendőrség nyomozói munkáját ebben az ügyben „tudás, erély, ötletesség és fáradhatatlanság” jellemezte, így a „gyors siker nem maradt el”.[15]

Az augusztus 11-én készült nyomozati jelentés szerint „a cselekmény elkövetésében […] csakis oly személy lehetett részes, aki a helyszínnel ismerős volt”, mivel Madas „kb. egy héttel azelőtt költözött be, így lakásának fekvését, berendezését és megközelítési lehetőségét csak igen korlátolt mennyiségű személynek volt alkalma megismerni”. A nyomozás így jutott el két költöztetőjéhez, SZ.E. és L.I., majd később N.A. szolnoki lakosokhoz. L. és N. vallomásaikban próbálták ugyan másokra (például Nagy Sándorra, Madas üzlettársára) terelni a gyanút,[16] azonban ezek a kísérletek hamar összeomlottak. Mindketten beismerték a bűncselekmény elkövetését, csupán azt tagadták, hogy előre megfontolt szándékkal öltek.

Nem véletlenül triumfált a Tiszavidék újságírója: „Minden elismerésünk az ujjászervezett, fiatal rendőrségünké, amely megmutatta, hogy nemcsak a fasizmus és a reakció ellen vívott küzdelem őrtállója, hanem derekasan betölti a rend és a vagyonbiztonság fenntartását is […].”[17]

A gyilkosok

Az I. rendű vádlott: N.A.

Törökszentmiklóson született 1926-ban. Szülei ekkor a pusztakengyeli Léderer-tanyán dolgoztak. Három polgárit végzett, ezt követően kereskedésekben volt kifutó, majd műszerész- és villanyszerelő-tanonc. Ekkor már Szolnokon élt, vasárnaponként barátaival meccsre, vagy a hozzátartozóival moziba járt, „különösen a kalandor filmeket” szerette. 1944 augusztusában a leventékkel együtt háborús szolgálatra vitték, ám sikerült megszöknie. Budapestről való hazatérése után az orosz hadseregnek dolgozott, majd a Nemzeti Szállóban volt fűtő 1945. május 5-ig, azt követően azonban nem dolgozott.

1992-ben hunyt el Szolnokon.

A II. rendű vádlott: L.I. (1934-ben magyarosították vezetéknevüket)

Szolnokon született 1928-ban. Apja cukorgyári napszámos volt. 8 elemit végzett, jó eredménnyel. Napszámosként dolgozott. Vasárnaponként moziba járt, „ahol a háborús, banditás és szerelmes filmeket” kedvelte igazán, és „sok filléres, füzetes regényt” is olvasott. 1945 elejétől napidíjasként robotot végzett. Apja szerint „a háború alatt meglazult erkölcsi állapotok áldozata lett”.

1947. június 22-én hunyt el Szolnokon „tüdőgümőkór és szívbénulás” következtében. Halálát apja jelentette be.

Az ítélet

A Szolnoki Törvényszék 1945. október 4-én hozott ítéletet a bűnügyben. A vádlottakat bűnösnek találták a Btk. 344.§-ába ütköző és a Btk. 349. §.2. bekezdése alá eső szándékos emberöléssel párosult rablás bűntettében, ezért N.A.-t 10 évi fegyházra, L.I-t 8 évi fogházbüntetésre ítélték.

Az indoklás szerint a „tettesek fő célja ugyanis nem a sértett halála, hanem az értékek elvitele, ruhák, fehérneműk szerzése volt”, illetve enyhítő körülménynek vették „a vádlottaknak megbánást tanúsító töredelmes beismerését és hogy cselekedetüket a regényes füzetek, ponyvairodalom és hasonló színvonalú filmek káros hatása folytán követték el”.

A fellebbezések után (Aszódi Ottó, L.I. ügyvédje: „Ha beleképzeljük magunkat a gyermek akkori helyzetébe, azt kell látnunk, hogy a szúrással már csak a sértett vádoló szemeit akarta magáról elfordítani, a felébredt lelkiismeret megszólalt s ezt azzal próbálta elhallgattatni, hogy az ijesztően vádoló szemektől szabadulni igyekezett minden áron, még egy késszúrás árán is.”) 1946. január 29-én döntött az Ítélőtábla: helybenhagyta a korábbi ítéletet, mivel „a prae-meditátio[18] megállapíthatóságához megkívánt lelki nyugalom és higgadtság, a nyugodt mérlegelés lehetősége úgy az elhatározásban, mint a tett véghezvitelénél hiányzott”.

Pár hónappal később, április 5-én a Kúria is arra következtetett, hogy a gyilkosságot nem előre megfontolt szándékkal követték el. „A cselekmény elkövetésekor N.A. 19 éves múlt pár hónappal, L.I. pedig 17-ik életévét pár hónap múlva érte volna el. És bár kellő értelmi és erkölcsi fejlettségük meg volt ahhoz, hogy belássák cselekményük bűnös voltát, azonban megfelelő élettapasztalat, áttekintő és a korukkal járó kisebb fokú ítélőképességük hiánya mellett a m. Kúria nem találta gondolkodásukat olyan átfogónak, nyugodt megfontolásra képesnek és olyan higgadtan számító lelki folyamatnak, hogy cselekményüknek súlyát, jelentőségét, horderejét és következményeit megfelelő figyelemmel és fegyelmezett értelmi munkával latolgathassák.”

Összeállította: Bojtos Gábor főlevéltáros