Legyen tánc!
One steptől a skibidi-ig, shimmytől a Gangnam style-ig
A 20. század első évtizedétől napjainkig igen széles a repertoárja a különböző (és a maga korában sokszor szélsőségesen értékelt) táncoknak. Hogy aztán ezek mennyire lettek elfogadottak, mennyire váltak tömegessé (pl. tánciskolák és társastánc-tanfolyamok révén), az nagyban függött (és függ) az adott kortól. Így lett Swing Tóni (a Szolnokon is játszó zseniális Pongrácz Imre alakításában) a „Dalolva szép az élet” című filmben (1950) a megvetendő jampec, így kacsatáncolt és – horribile dictu – lambadázott szinte kötelező jelleggel boldog-boldogtalan, végül így vált a „lovaglós dél-koreai” mozdulat elmaradhatatlan elemévé az ovis partiknak és a céges mulatságoknak.
Kosztolányi Dezső „Haláltánc” című, 1921-ben megjelent írásában ezt úgy fogalmazta meg, hogy a shimmy „egy alkonyodó társadalom rángása, […] léha és üres, a nézők iránt való minden tisztelet nélkül, az önbecsülés teljes hiányával, mely ízelítőt ad, hová jutott a vérből kigázolt, színes bérgyilkosokkal cimboráló, népeket hóhéroló, művelt emberiség. Iránytalan, eszmételen, oktondi. […] Ebben a táncban korunk meglátja tulajdon arculatát. A semmit tükrözi, célok, vágyak, lelkiismeretfurdalás, mult és jövő nélkül s a mai ember azt mondja: »ez a shimmy a semmi és ez a semmi én vagyok«. Siet is megtanulni mindenki és pirul, aki nem tudja. Azok, akik sohase táncoltak, most táncolják a jelen haláltáncát.”[1] Ebből a haláltáncból lett aztán pillanatokon belül – Kálmán Imre jóvoltából – közkedvelt sláger: „Jön-e velem nagysád shimmyt járni?”.
A félbeszakított tiszaföldvári csendőrbál
Tiszaföldvár Jász-Nagykun-Szolnok megye déli részén, a Tisza és a Körös folyók között található. Az 1920-as népszámlálás adatai szerint lakóinak száma 9722 fő volt. A tiszai alsó járás székhelye, a budapesti I. csendőrkerület III. osztályának (Szolnok) 11. szárnyának központja.[2]
A járást vezető Patrubány István[3] főszolgabíró a vármegye csendőrparancsnokához fordult az egy héttel korábban, a helyi ún. Nagyvendéglőben tartott csendőrbálon történtek miatt. Ekkor ugyanis maga a tiszaföldvári járási csendőrparancsnok, Gereöffy Géza főhadnagy a járás területén betiltott „one-step” táncot lejtette, és azt annak ellenére folytatta, hogy az ellenőrzésre kirendelt Petyus András községi rendőrtanácsos a figyelmét erre a tiltásra felhívta. Patrubány tiltakozó levelében kiemelte: „Mit várhatok másoktól, ha épen a rend és hatósági intézkedések betartására hivatott testület vezetője nem respektálja a hatósági intézkedéseket?!”[4]
A vármegyei csendőrparancsnok, Kovách Andor őrnagy által „foganatosított kivizsgálás” szerint „a cigány éjfél után a Vansteppet kezdte húzni, mire a mulatság felügyelésére kirendelt községi rendőr tanácsos figyelmeztette Gereöffy főhadnagyot, hogy a vanstepp táncolását főszolgabírói határozat tiltja. A főhadnagy az alig megkezdődött táncot nyomban beszüntette. A hajnali órákban […] ismét vansteppet kezdett játszani, ami ellen a jelenlevő rendőr tanácsos a főhadnagynál tiltakozott. A főhadnagy e tiltakozást már nem vette figyelembe és a táncot nem szüntette be.”
A főszolgabírói tilalom egyébként 1921 tavaszától volt életben. Az akkori végzés szerint a „Wanstep elnevezésű és más külföldről származó táncot a fiatalság […] úgy adja elő, hogy az […] sok esetben megbotránkoztatólag is hat”, ezért ezek táncolását és tanítását is betiltotta. Az indoklásban Patrubány kiemelte, hogy „nem tűrhető meg épen a mai erkölcsi élet romlottságánál, hogy külföldi frivol táncok kultiválásában meg inkább táp adassék a vidék ideálisabb levegőjében élő fiatalság lelkületének sülyedésére, züllésére”.
Az 1924-ben lefolytatott vizsgálatban már arra hívták fel Patrubány figyelmét, hogy a „vanstepp tudvalevőleg ma már közismerten bevett tánc és a legelőkelőbb körökben is szalonképes”.
Erre az érvre az alábbiakban reagált a főszolgabíró. „Táncaestéticai vitákba, illetve magyarázatába bocsátkozni itt nincs szándékomban, de annak ezúttal helye sincs, hanem csak annyit kívánok megjegyezni, miszerint a budapesti erkölcsökből nem kérek, azokat irányadóknak el nem ismerem s a falusi életbe átplántálni nem tűröm.”
1925-ben Gereöffy már Salgótarjánban szolgált.
A kép forrása:
Tolnay Dániel: Amit nem szabad! Egy rendőrtiszt feljegyzései a tánc erotikájáról. Színházi Élet, 1928/18. sz. 46.
Bizonyos táncok tilalma egyébként nem tiszaföldvári sajátosság. 1906-ban például az Egyesült Államokban, Massachusettsben lépett fel a helyi érsek pl. a keringő és a polka ellen, 1910-ben Münchenben az erkölcstelen táncok ellen (így aztán egy hastáncos produkciója mellett tilalom alá helyezték Wedekind Haláltánc (!) című egyfelvonásosát is; miután azonban a táncosnőnek trikóban kellett fellépnie, a bevételek bezuhantak – gyors bizottsági döntéssel megállapították, hogy a „tánc trikó nélkül sokkal művésziesebb, mint trikóval”), végül 1920-ban már tánctanári kongresszust tartottak az „erkölcstelen modern táncok” ellen Párizsban.[5]
Magyarországon 1920-ban a hódmezővásárhelyi református egyház lépett fel az „erkölcstelen és nemzetellenes táncok megszüntetése” érdekében, 1921-ben Csernoch János esztergomi érsek hívta fel körlevelében a papságot, hogy az „érzékiséget ingerlő táncok nem egyeztethetők össze az Úr szelleme szerint való szórakozással”.[6] A helyi tánctilalmak fölötti elégedettségről olvashatunk a debreceni, ceglédi és pécsi sajtóban is.
Guttmann-Gyenes Lajos, a „legelegánsabb pesti táncmester” 1922-ben már be is mutatta a kifogásolt táncok új verzióit. „Az előadói javaslat szerint a shimmyt jellemző erotikus, néger lépéseket meg kell szüntetni és ezzel a csámpázás, amit a közönség úgy megszeretett, eltűnik a parkettről. Nem javasolja Guttmann a vállak és a karok rángatózását, a shimmy legyen sima tánc. […] A megreformált one-stepp leginkább sima, sétáló lépésekből áll, néha egy-egy oldallépéssel komplikálva. A párok állandóan szemben maradnak egymással, a különböző cifrábbnál-cifrább figurák megszűnnek.”[7]
A kép forrása:
http://csendor.com/konyvtar/biografia/egyenek/Gereoffy%20Geza%20alezredes.pdf
Dr. vitéz gyergyóalfalvi Gereöffy Géza régi székely családban született 1895. december 1-jén, Gyergyószentmiklóson.[8] Édesapja Ferenc, ügyvéd, édesanyja Sajgó Viktória. Felesége Balás Ilona, gyermekeik Gerő és Enikő.
Tanulmányait helyben, majd a csíksomlyói és a csíkszeredai katolikus főgimnáziumban végezte. 1914-ben Csíkszeredán érettségizett. A háború kitörésekor önként jelentkezett harctéri szolgálatra. 1916. február 6-án József főherceg személyesen tüntette ki az arany vitézségi éremmel a császári és királyi 82. gyalogezred frissen előléptetett hadnagyát, miután 1915 novemberében San Martino mellett „kimagasló, kipróbált hősiességével, az arcvonal áttörését, azaz felgöngyölítését megakadályozta”.[9]
A háború után a szegedi jogi karon tanult, 1922 nyarán – csendőr főhadnagyként – vitézzé avatták. 1924-ben Tiszaföldváron szolgált járási csendőrparancsnokként, majd folyamatosan haladt előre a ranglétrán: 1942-ben alezredes lett. Hosszabb ideig szolgált Szekszárdon, de megfordult Salgótarjánban, Pécsett, Szegeden, Marosvásárhelyen és Debrecenben is.
1934-ben a belügyminiszter igazolta nemességét. Édesapjához hasonlóan ő is verselt. 1937-ben verseskötete is megjelent „Az én hangom” címmel. A kritikák szerint „poézise az ő hófehér tisztaságú szívlírájával, lángoló magyarságával és mély vallásosságával elismert értéke a magyar irodalomnak”.[10]
1945-ben szovjet hadifogságba esett, ahonnan 1950-ben térhetett haza.[11] 1963-ban hunyt el Budapesten.
Olvasni-, nézni- és hallgatnivaló:
Dóka Krisztina: A magyar táncfolklór átalakulása (1896–1945). Doktori disszertáció, ELTE BTK, Budapest, 2011: http://doktori.btk.elte.hu/lit/dokakrisztina/diss.pdf
Zipernovszky Kornél: „Ki fog győzni – a jazz vagy a cigány – nehéz megjósolni”. A cigányzenészek megvédik a magyar nemzeti kultúrát. In: Replika, 2017/101-102. 67-88. https://www.replika.hu/system/files/archivum/replika_101-102-04_zipernovszky.pdf
Tolnay Dániel: Amit nem szabad! Egy rendőrtiszt feljegyzései a tánc erotikájáról. Színházi Élet, 1928/18. sz. 46-48.
Cseh Tamás: Tangó https://www.youtube.com/watch?v=riANXPBowVI
Where the Hell is Matt? https://www.youtube.com/watch?v=zlfKdbWwruY
Little Big – Skibidi https://www.youtube.com/watch?v=mDFBTdToRmw
Szecsanov Martin: Lopott Ritmus https://www.youtube.com/watch?v=7cOfeyJSbTM
Pogósuli https://444.hu/2013/08/09/indul-a-444-pogosulija4
[1] Táncművészet, 1993/5-6. sz. 4. Timár Sándor: Kossuth-díjas magyar koreográfus, táncpedagógus, a Nemzet Művésze, Szolnok díszpolgára.
[2] Pesti Hírlap, 1921. december 11. 5-6.
[3] A Magyar Királyi Csendőrség zsebkönyve, 1925, 83-84.
[4] Életútja: Bojtos Gábor: Újratervezés. Adatok a Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében új életet kezdő menekült tisztviselők pályafutásához. In: Trianon és a magyar közigazgatás. Szerk. L. Balogh Béni. Budapest, 2020, 166-168.
[5] MNL JNSzML IV.407. 18053/1924.
[6] Pesti Hírlap, 1906. január 13. 19., Pesti Napló, 1910. július 16. 14. és Az Est, 1920. június 6. 4.
[7] Kecskeméti Közlöny, 1920. november 14. 2., Pesti Hírlap, 1921. augusztus 17. 7.
[8] Az Ujság, 1922. szeptember 1. 2-3.
[9] Gereöffy Géza életrajzát összeállította: Kerkayné Maczky Emese. http://csendor.com/konyvtar/biografia/egyenek/Gereoffy%20Geza%20alezredes.pdf
[10] A cs. és kir. 82. székely gyalogezred története 1883-1919. Szerk. Kelemen Béla. Budapest, 1931, 322-323.
[11] Tolnamegyei Ujság 1937. június 5. 3.
[12] Gereöffy Géza kartonjai: https://adatbazisokonline.hu/adatbazis/szovjet-taborok-magyar-foglyai/, Gereöffy Gerő neve az adatbázisban: https://adatbazisokonline.hu/adatbazis/a-szovjetuniobol-hazatert-hadifoglyok-nevjegyzeke-1946-1949/
Összeállította: Bojtos Gábor főlevéltáros
Új hozzászólás