Jelenlegi hely

Különös választások 75 évvel ezelőtt

Novemberi hónap dokumentuma

2020.11.04.

1945. november 4-én parlamenti választásokat tartottak Magyarországon, melyek több szempontból is különlegesnek számítottak.

Egyrészt azért, mert a második világháborút követően ez volt az első, az ország egészére kiterjedő, valódi választás. Ezt megelőzően ugyanis az 1944 végén létrehozott Ideiglenes Nemzetgyűlésbe még nem szabályos választás útján, hanem közfelkiáltással delegálták az elsőként színre lépő pártok politikusait. Legtöbbet a Magyar Kommunista Párt, kevesebbet a Független Kisgazdapárt és a Szociáldemokrata Párt, a legkevesebbet pedig a Nemzeti Parasztpárt és a Polgári Demokrata Párt, illetve a pártonkívüliek. Ráadásul ekkor még csak az ország szovjetek által megszállt keleti és középső részéből utazhattak fel a képviselők Debrecenbe, mivel a főváros és a nyugati országrészek még hosszú hónapokon át súlyos harcok színterei voltak. A csonka parlamentet 1945. áprilisban a budapesti, júniusban a dunántúli jelöltek szintén közfelkiáltásos megválasztásával egészítették ki, hogy azután 1945 szeptemberében immáron Budapesten is összehívhassák a teljessé vált Nemzetgyűlést. A háborús viszonyok fokozatos rendeződése ezután tette csak lehetővé egy új, immáron szabályos választás előkészítését és megtartását.

Az 1945-ös választások különös jelentőségét növelte az a tény is, hogy az 1920-ast követően ez volt az első általános és egyenlő választójog alapján közvetlenül és titkosan megtartott parlamenti választás hazánkban. Tehát eltöröltek minden a két világháború között érvényben lévő műveltségi és vagyoni cenzust, minden településen titkosan szavazhattak, és a nemek közötti külünbségtételt is eltörölve férfiak és nők esetében egyaránt 20 évben határozták meg a választójogosultság korhatárát. A választójogból ugyanakkor kizárták többek között a háborús és népellenes bűnök elkövetőit, az internáltakat, a népbíróságok által elítélteket, az igazoló bizottság által állásukból elmozdítottakat, illetve valamennyi olyan embert, aki magát német nemzetiségűnek vallotta.

Érdekessége volt ennek a választásnak az is, hogy Budapesten és környékén október 10-én külön helyhatósági választást tartottak, mintegy a november 4-ére időzített országos voksolás „főpróbájaként”. Márpedig a Nagy-Budapest területén megejtett választáson meglepő eredmény született: a Kisgazdapárt több, mint 50%-os szavazataránnyal legyőzte az akkor még közös listán induló kommunista és szociáldemokrata pártokat, melyek csak 43 %-ot értek el. Mindez előre vetítette, hogy országosan is a kisgazdák lehetnek a nemzetgyűlési választások győztesei.

A novemberi parlamenti választásokon már valamennyi párt külön listán indult. Jász-Nagykun-Szolnok vármegye önálló választókerületet alkotott. A kampány hevességét mutatja, hogy a munkáspártok szolnoki szervezetei október 15-én közös tömegtüntetést szerveztek a közellátási gondokért felelőssé tett kisgazda főispán és Heves megyében induló képviselő-jelölt, Baráth Endre ellen, s ugyanígy, Egerben is tüntetés volt az ottani kisgazda főispán és JNSZ vármegyében képviselőjelölt Milassin Kornél ellen. A törvénytelen akciókhoz a kommunista dominanciájú rendőrség is asszisztált. Baráth Endre a tömeg nyomására kénytelen volt lemondani főispáni pozíciójáról, s hosszas huza-vona után végül a képviselőséget „választotta” a főispánság helyett. Utódja a főispáni székben a kommunista Dr. Kovács Kálmán lett.

Az országos választásokon a munkáspártok agresszív fellépése ellenére, vagy talán épp azért is, ismét a Független Kisgazdapárt aratott győzelmet, 57%-os végeredménnyel. A két munkáspárt szinte fej-fej mellett, nagyjából 17–17%-os eredményt könyvelhetett el, a Nemzeti Parasztpárt a 7%-ot sem érte el, a Polgári Demokrata Párt pedig másfél százalékkal a sor végén foglalt helyet. Ezen eredmény birtokában új Nemzetgyűlés alakult, de a politikai küzdelem hevessége semmit sem vesztett erejéből és tovább folytatódott. A kisgazdák, támogatottságuk biztos tudatában szerették volna vidéki településeken is megtartani a helyhatósági választásokat, míg a munkáspártok minden eszközzel ennek elhalasztására és közben az FKGP feldarabolására, „leszalámizására” törekedtek. E politikai küzdelemben végül az MKP kerekedett felül, fokozatosan elsorvasztva a rövid életű demokráciakísérlet kibontakozásának lehetőségét.

Az 1945-ös őszi választásoknak ezzel együtt is kiemelkedő jelentősége volt, amit bizonyít, hogy azóta is mindenki számára megkérdőjelezhetetlen hivatkozási pontja a korabeli politikai palettáról demokratikusan és reprezentatívan véleményt alkotó közhangulatnak, mely többségében elutasította a kommunista párt politikáját. A lakosság álláspontját ennyire kendőzetlenül és hitelesen a két évvel később megtartott 1947-es választások már nem tükrözhették, mivel azt a voksolást a győzelmet minden áron magának megszerezni vágyó Magyar Kommunista Párt választási csalássorozata árnyékolta be. 1949-től kezdve pedig a kiépülő pártállami diktatúrában immáron csak egy listára lehetett szavazni, igennel, vagy nemmel, ezzel teljesen kiüresítve a választás fogalmát. S miután teljes mértékben kontrol alá helyezték az országos politikai életet, csak 1950-ben tartottak az addig halogatott helyhatósági választásokat felváltó ún. tanácsi választásokat…

Az MKP egyik választási plakátja 1945-ben.

Különös választások 75 évvel ezelőtt

Az 1945-ben Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében megválasztott képviselők és életrajzaik:

FKGP:

Gyöngyösi János:

https://mpgy.ogyk.hu/mpgy/alm/almanach_1945-47/1945_ngy_a_t194.htm

Guba Mihály:

https://mpgy.ogyk.hu/mpgy/alm/almanach_1945-47/1945_ngy_a_t188.htm

Z. Nagy Ferenc:

https://mpgy.ogyk.hu/mpgy/alm/almanach_1945-47/1945_ngy_a_t387.htm

Milassin Kornél:

https://mpgy.ogyk.hu/mpgy/alm/almanach_1945-47/1945_ngy_a_t369.htm

Mizsei Béla:

https://mpgy.ogyk.hu/mpgy/alm/almanach_1945-47/1945_ngy_a_t371.htm

dr. Kerék Mihály:

https://mpgy.ogyk.hu/mpgy/alm/almanach_1945-47/1945_ngy_a_t277.htm

Csíkos Sándor:

https://mpgy.ogyk.hu/mpgy/alm/almanach_1945-47/1945_ngy_a_t092.htm

Udvary Dezső:

https://mpgy.ogyk.hu/mpgy/alm/almanach_1945-47/1945_ngy_a_t628.htm

Gaál Ferenc:

https://mpgy.ogyk.hu/mpgy/alm/almanach_1945-47/1945_ngy_a_t168.htm

MKP:

Gerő Ernő: Több listán szerepelt, lemondott erről a mandátumról, a budapestit tartotta meg, helyette Bakó Kálmán lett képviselő.

https://mpgy.ogyk.hu/mpgy/alm/almanach_1945-47/1945_ngy_a_t180.htm

Kovács Kálmán: Igazságügyi államtitkár, a választáskor az MKP kerületi listáján a második volt, de a főispánságot választotta, így nem lett képviselő 1945-ben, hanem Baráth Endrét követte a vármegye élén.

https://mpgy.ogyk.hu/mpgy/alm/almanach_1944-45/1944_ngy_a_t252.htm

Ragó Antal:

https://mpgy.ogyk.hu/mpgy/alm/almanach_1945-47/1945_ngy_a_t467.htm

Gyenes Antal:

https://mpgy.ogyk.hu/mpgy/alm/almanach_1945-47/1945_ngy_a_t190.htm

Bakó Kálmán:

https://mpgy.ogyk.hu/mpgy/alm/almanach_1945-47/1945_ngy_a_t034.htm

Vidor Győző: 1946 őszén lemondott mandátumáról.

https://mpgy.ogyk.hu/mpgy/alm/almanach_1945-47/1945_ngy_a_t666.htm

Tisza József: Pótképviselő, Vidor Győző visszahívása után 1946. november 28-tól tagja a Nemzetgyűlésnek.

https://mpgy.ogyk.hu/mpgy/alm/almanach_1945-47/1945_ngy_a_t609.htm

NPP: