„Frantzia országbúl haza jönni nem szándékozik és ott házasodni akar”

Bár a forrásban felvázolt élethelyzet napjainkban már nem annyira hat meglepetésként, a korszakban és annak viszonyait tekintve igencsak érdekesnek mondható. A dokumentumban nevesített fiú, Kiss Márton, 1771. október 30-án született Jászapátin, Kiss Gergely és Borzák Anna gyermekeként.

Kiss Márton kereszteléséről szóló bejegyzés – Jászapáti római katolikus születési anyakönyv, 1771. október 30. (Forrás: MNL AdatbázisokOnline)

Az apa közlése szerint fiát 1793 januárjában besorozták a Stipsicz Lovasezredbe, majd a francia forradalom időszakában zajlott ún. koalíciós háborúk során a fiú hadifogságba esett. A fogság ideje alatt francia földre került, majd nem részletezett körülmények között végül Rosières-aux-Salines-be – egy a Kelet-Franciaországban levő, Nancy-tól mintegy 20 km-re dél-délkeletre fekvő kisvárosba – érkezett.

Nancy és Rosières-aux-Salines Franciaország 1744-es térképén (Forrás: MAPIRE - https://maps.arcanum.com/hu/map/france-1744/?layers=47&bbox=224294.9048743306%2C6234053.965336738%2C297024.7372876758%2C6260921.580778977

Párizs-Nancy-Rosières-aux-Salines (utóbbi a kép jobb szélén, ponttal jelölve) – Forrás: GoogleMaps

Ahhoz azonban, hogy ott megnősülhessen, a férfinek szüksége volt a születési adatainak és hajadon állapotának igazolására, melyet Rosières-aux-Salines elöljárósága hivatalosan meg is kért Jászapáti tanácsától. Kérdés persze, hogy a korban miért a két elöljáróság levelezett az anyakönyvi kérdésekben, hiszen az anyakönyveket az egyházaknál vezették. A válasz igen prózai: Franciaországban már 1792-ben bevezették a polgári anyakönyvezést, így az ezzel járó feladatokat is a települések vették át. A házasság megkötéséhez természetesen szükségesek voltak a kért igazolások, ám a jászapáti atyafiak nem tudtak dönteni a kérdésben, ezért a Jászkun Kerület Közgyűlésének továbbították Kiss Gergely kérelmét. A Közgyűlés 1804. március 15-én Jászberényben tartott ülésén foglalkozott az üggyel, ám mivel hasonló még nem került elé, ezért a testület sem tudott állást foglalni, így került az ügy végül a Helytartótanács asztalára.

Rosières-aux-Salines elöljáróságának levele Jászapáti tanácsának (MNL JNSzML IV.1.b. Fasciculus 1. 385/1804.)

Április 17-én kelt döntésében a kormányszerv határozottan utasította a Jászkun Kerület Közgyűlését a kért igazolások megtagadására, sőt a továbbiakban minden olyan esetben megtiltotta az anyakönyvi vagy magyarországi örökségre vonatkozó igazolások kiadását, amikor valaki Franciaországba szeretne költözni és ott letelepedni. A Helytartótanács feltehetően ezzel az igen merev és határozott döntéssel próbálta megakadályozni – a közel másfél évtizede tartó francia forradalom és háborúk időszakában – a kiköltözést és a francia területre történő dezertálást, valamint annak a lehetőségét, hogy külföldi állampolgárok a Magyar Királyság területén örökséggel kapcsolatos igénnyel léphessenek fel.

A Helytartótanács döntését a jászapáti tanács 1804. május 26-i ülésén közölték Kiss Gergellyel is, ám a történet itt még nem ért véget. Ugyanekkor érkezett meg ugyanis az az értesítés is, mely szerint az 1793 januárjában besorozott Kiss Márton még 1793. december 18-án elhunyt. Az 1790-es években évente, néha évente többször is közölték azon katonák névsorát, akiket a Jászkun Kerületből soroztak be és katonai események, vagy betegség követeztében elhunytak. Az így fennmaradt jelentések nem túl hosszúak, ám az 1794-es évben mégsem találkozhatunk Kiss Márton nevével. Innentől felmerülhet, hogy esetleg tévesen rögzítették a halálesetet és Kiss Márton mégsem hunyt el, hanem valóban hadifogságba esett és így került Franciaországba. Ezt alátámasztaná az is, hogy a francia város elöljáróságától érkezett levélben pontosan megnevezték a fiú szüleit, és az életkorát is hozzávetőlegesen pontosan közölték. Ha viszont a katonai nyilvántartás pontos, akkor elképzelhető, hogy valaki megpróbált a fiú adatait felhasználva új személyazonossághoz jutni és ezen keresztül „új életet kezdeni”.

Bár a történet folytatása a történelem homályába vész, ugyanakkor a fenti ügy is ékes példája annak, hogy bár a közigazgatási iratok is szolgálhatnak érdekes és meglepő családtörténeti vonatkozású forrásokkal, az azokban foglalt információk hitelességét is kellő kritikával kell kezelni.

Összeállította: Horváth Gergő igazgatóhelyettes, levéltáros

Felhasznált irodalom:

Sohajda Ferenc: A hosszú távú demográfiai vizsgálat francia modellje. IN: Történeti Demográfiai Évkönyv 2003. - Online: https://demografia.hu/kiadvanyokonline/index.php/tortenetidemografiaievkonyvek/article/view/969/693

További felhasznált források

MNL JNSzML IV.1.a. Jászkun Kerület Nemesi Közgyűlésének jegyzőkönyvei 642/1804.

MNL JNSzML V.800. Jászapáti tanácsülési jegyzőkönyv 253/1804.

MNL JNSzML V.800. Jászapáti közigazgatási iratok 1717-1806. Capsa 42. Fasc. 28. No. 31.