„Csúfos és súlyos, amellett kiküszöbölhetetlen erkölcsi bukás”, vagy „az Alföld irodalmi életének reprezentatív eseménye”?

Ügyszám: B.II. 367/1936.

Terhelt: Rusznák Sándor

A vád tárgya: Sajtó útján elkövetett becsületsértés, hitelrontás és hírnévrontás vétsége

A vádlott: Rusznák (írói neve: Ruszkai) Sándor (1909-1944)

A kép forrása: Színházi Élet, 1926. 26. sz. 43.

Szolnoki újságíró, színpadi szerző. 1909. október 23-án született Felsődobszán (ma: Borsod-Abaúj-Zemplén megye), izraelita vallású családban. Szülei: Rusznák Dezső és Rosenberg Anna kereskedők. A család 1913-ban költözött Szolnokra. A helyi felsőkereskedelmi iskolában tanuló, majd ott is érettségiző Rusznáknak 15 évesen jelent meg első verse, 16 évesen színdarabot írt Legénynéző címmel, amit azonban iskolája igazgatósága nem engedett bemutatni. „Minden pénzét könyvekre költi és Ady Endrével, Anatol[e] France-szal, Kuprinnal szívesebben tölti az idejét, mint az algebrával, vagy a könyvvitel bonyolult szabályaival.”[1] 1944-ben a holokauszt áldozata lett. Rá is emlékezik a Verseghy Kör által emelt tábla a Mártírok Temploma falán.

A vádló: haralyi Fejér Gyula (1899-1966)

A kép forrása: MNL JNSzML VII.1.a. B.II. 367/1936.

A Brassótól 17 kilométerre keletre található Pürkerecen született 1899. január 27-én. A magyar királyi 24. honvéd gyalogezredben harcolt az első világháborúban. 1918-ban az első között végzett a nyíregyházi tanítóképzőben.[2] Oklevele megszerzése után Mezőtúron tanított, itt vette feleségül 1918 őszén Bucsi (Bucsy) Ilonát (1900-1972). Gyermekei: Ilona és Gyula. Hamarosan Szolnokra költöztek. Itt is tanított, majd a pénzügyigazgatóságnál helyezkedett el, 1926 után pedig vármegyei kórházi ellenőrként működött. A 30-as évek első felében aktív társadalmi és közéleti életet élt: verseket, novellákat, színműveket írt, az Erdélyi Férfiak Egyesületének titkára, a Verseghy Ferenc irodalmi kör rendes tagja, több újság munkatársa volt. Több alkalommal versmondó nejével együtt lépett fel. 1940-ben Budapesten indította el textilkereskedéssel és annak kikészítésével foglalkozó cégét.[3] Budapesten hunyt el 1966. december 2-án. A Farkasréti temetőben nyugszik.

Haralyi Fejér Gyuláné. A kép forrása: Színházi Élet, 1930. 22. sz. 96.

Az ügy

A Szolnok és Vidéke című lapban 1935 őszén három cikk is foglalkozott a Miklósy Imre által igazgatott szolnoki színház egyik tervbe vett, majd egyetlen alkalommal játszott darabjával, a Keresztút-tal.[4] A szerző, haralyi Fejér Gyula a cikkekben megjelent állítások miatt sajtó útján elkövetett rágalmazás, becsületsértés, hitelrontás és hírnévrontás vétsége miatt eljárást kezdeményezett a később megnevezett újságíró, Rusznák Sándor ellen.

A cikkek állításai

Szolnok és Vidéke, 1935. november 7. „Mire készül Miklósy színigazgató?”

• „Ismét kísért a helyi szerző, ezúttal haralyi Fejér Gyula kórházi ellenőr személyében, akinek Krisz Tusi című nem tudjuk micsodáját nov. 21.-én akarja bemutatni s színház.”
• „nem kíváncsi a közönség”
• „dilettáns”
• „akinek néhány szolnoki lapon kívül, amelyek molesztálásai elől már nem tudtak kitérni, soha fővárosi lapban egy irodalmi munkája meg nem jelent”
• „Miklóssy Imre színigazgató nem engedheti már meg Szolnokon magának azt a luxust, hogy néhány pengőért beleugorjék egy előreláthatóan csúfos és súlyos, amellett kiküszöbölhetetlen erkölcsi bukásba.”

Szolnok és Vidéke, 1935. november 28. „A színügyi bizottság döntése a Keresztút előadásáról”

• „A színügyi bizottság úgy döntött, hogy előadhatják Miklósiék a darabot, mert előleget kaptak rá a szerzőtől, amit nem tudnak visszafizetni neki”
• „Akik szeretnek szórakozni és egy vidám estét akarnak eltölteni, azok okvetlen nézzék meg ezt a »drámát« hétfőn a színházban.”

Szolnok és Vidéke, 1935. december 5. „Keresztút”

• „Az eredeti bemutatón volt részben ingyenjegyekkel barátokból, rokonokból és ismerősökből toborzott tapsoló teltház, de bennünket az összeverődő tenyerek görögtüze nem vakított el és még kell állapítanunk, hogy a mikor a darab előadása ellen előzetes vétót emeltünk, a legnagyobb mértékben igazunk volt. Ennél a műnél zavarosabb színdarabot kevés színház hozott még elő.”
• „annyira kritikán aluli és annyira nem színházba való”
• „Aki ezt a rémdrámát írta, annak a színpadról és lehetőségeitől semmi fogalma nincs és ki van zárva, hogy valaha is jó színdarabot írjon.”
• „Színigazgatónak ilyet, mégha a szerző fizet, akkor sem szabad előadni.”
• „A darabon élő színész nem segíthetett.”

Fejér szerint Rusznák állításai a jogos kritika határát túllépték, azok egyéni ellenszenv szüleményei, célja pedig az anyagi és erkölcsi károkozás volt.

• „egyedüli célja az volt, hogy engem lealacsonyítson, megszégyenítsen s olybá tüntessen fel, mint aki pénzi áldozattal kényszeritette a színigazgatót a darab előadására”
• „dühöng benne az egyéni bosszú és harag s annak minden sora lekicsinylő s hitelrontó”[5]

Miklósy végül elhalasztotta a darab bemutatóját november 21-ről december 2-ra, mivel a Színügyi bizottság döntése szerint csak egy próbaelőadás után döntenek a darab sorsáról. A bizottság (Kiss Ernő ügyvéd, Tóth Tivadar tanár, Sárközy György városi tanácsnok, Cserjés Károly, a MÁV-Fűtőház főnöke, Vezéry Ödön szerkesztő) kisebb változtatásokkal színpadra engedte a Keresztutat.[6]

A kép forrása: Szolnoki Színházi Újság, 1935. november 29. – december 5. 8.

Ítéletek

A Szolnoki Törvényszék 1936. október 24-én két rendbeli sajtó útján elkövetett becsületsértés vétségében bűnösnek mondta ki Rusznák Sándort, és 20 pengő pénzbüntetésre ítélte.

A fellebbezések következtében az ügy a Budapesti Királyi Ítélőtábla elé került. Az 1937. szeptember 17-én meghozott ítélet szerint a vádlott büntetését 100 pengőre emelték, mert – „többszörösen büntetett előéletére való tekintettel” – börtönbüntetéssel kellene sújtani.

Részlet a Kúria ítéletéből. A kép forrása: MNL JNSzML VII.1.a. B.II. 367/1936.

Fejér semmiségi panasza miatt a Kúria elé került az ügy, amely azonban azt 1938. február 15-én elutasította: „Az 1935. évi november 7-én és december 5-én megjelent vádbeli sajtóközlemények a Kúria megítélése szerint is megvalósítja a becsületsértés vétségét és helyes a bizonyítás anyagából levont az a következtetés is, amely szerint a valóság bizonyítása nem sikerült.”

Összeállította: Bojtos Gábor főlevéltáros