Az esemény mind a lakosság, mind az elöljáróság figyelmét felkeltette: míg a lakosság egy része a baptisták által hirdetett tanokra volt kíváncsi, addig az elöljáróság felforgató tevékenységük miatt eljárás indítását helyezte kilátásba a térítőkkel szemben. De mi is történt pontosan és mi váltotta ki ezt a heves reakciót?

            1898. január 22-én Szegedi László tiszakürti jegyző tájékoztatta a Tiszai alsójárás főjegyzőjét, hogy január 17-én baptisták érkeztek a községbe és istentiszteletet tartottak. A jegyző elsősorban az általuk hirdetett tanok miatt aggódott, mert ezek között szerepelt az is, hogy a baptistáknak nem kell adót és párbért fizetni, nem kell katonáskodni és papot tartani. Az ő olvasatában ezek államellenes tanok voltak. A jegyző attól tartott, hogy az istentiszteleteken megjelenő „szociális tanok iránt fogékony munkásosztály” körében túlságosan népszerűek lesznek ezen gondolatok, s megtéveszthetik az embereket. Utasítást kért tehát arra vonatkozóan, hogyan járjon el az újra felbukkanó térítőkkel szemben. A járási főbíró egyetértve abban, hogy az istentiszteletek valóban felkorbácsolhatják az indulatokat, arra utasította a községi elöljáróságot, hogy amennyiben a baptisták újra megjelennének Tiszakürtön, hallgassák ki és ha kell, kísérjék be őket a járási hivatalhoz. Segítségül egy csendőrjárőrt is kiküldtek Tiszakürtre. Január 25-én a térítők ismét megérkeztek a faluba, ahol azonnal kihallgatták őket. Mivel azonban valós bűncselekményt nem követtek el, és a meghallgatott tanúk beszámolói alapján a polgári rend ellen sem izgattak, felszólították őket, hogy hagyják el a települést. A baptisták távoztak, a lakosság pedig teljesen nyugodt maradt.

            Feltehető azonban a kérdés, vajon miért okoztak ekkora riadalmat ezek az emberek. Ahhoz, hogy ezt megválaszoljuk, ismernünk kell a baptista egyház történetét és azokat a feszültségeket, amelyek a korszak társadalmát jellemezték.

            A baptista felekezet a reformáció népi irányzatát megtestesítő anabaptizmusból alakult ki, megtartva annak számos vallási tanítását, de feladva forradalmi jellegét. Alapvetően a kálvini megigazulási tant vallják, híveiket pedig felnőtt korban keresztelik meg, rendszerint teljes alámerítéssel (nevük a baptidzo görög szóból ered, jelentése: keresztelni). Az első baptisták német területről érkeztek hazánkba a 19. század közepén, s bár 1905-ben elismert felekezet lettek, gyakorlatilag még a Horthy-korszakban is inkább szektaként tekintettek rájuk. Mint a többi kisegyház, ők is egyfajta kritikát jelentettek a történelmi egyházakkal szemben, s így a hatalom üldözését is magukra vonták. Ez az egyik magyarázata annak, miért keltették fel annyira a tiszakürti elöljáróság figyelmét.

            A másik magyarázat az, hogy a baptisták kürti megjelenése időben egybeesett az 1907-1908-ban csúcsosodó agrárszocialista mozgalmakkal. Az 1850-es évektől a földbirtokosok a jobbágyfelszabadítás következtében elvesztett robotmunkát úgy pótolták, hogy búza- és kukoricaföldjeiket kiadták feles bérletbe. Az 1860-as és 70-es években azonban megnőtt a nemzetközi kereslet a magyar gabona iránt, s a földbirtokosok már egyre kevesebb földet adtak bérletbe. Ugyanakkor a mezőgazdaság gépesítése miatt egyre kevesebb kézi munkaerőre volt szükség és véget értek azok a vasút- és vízi építkezések, ahol a nincstelenek nagy tömegei munkát találhattak. Ennek következtében Magyarország agrárnépessége meglehetősen elszegényedett. A nyomor miatt az 1890-es években mozgalom bontakozott ki előbb a Viharsarokban, majd az egész Alföldön és a Dunántúlon is. A legfőbb követelés a munkaviszonyok javítása, a bérek és az aratórész növelése volt. Sztrájkok és tüntetések követték egymást, melyekkel szemben a Bánffy-kormány a legkeményebb eszközökkel (a csendőrség és a katonaság bevetésével) lépett fel. A mozgalomnak, annak ellenére, hogy hagyományosan vallásos és hagyománytisztelő rétegek között terjedt, tagadhatatlanul szocialista jellege is volt. Hanák Péter interpretációja szerint a 19. század végén „a nyomorúságos körülmények között sínylődő szegényparasztok és földmunkások tömegeit ragadta meg a szocializmus: számos követelését, jelszavát, harci módszerét, formáját és szimbólumát átvették és a saját tradicionális-vallásos mentalitásukhoz építették.” Éppen ez volt a baj a Tiszakürtön megjelenő baptistákkal is. A hatóság attól félt, hogy az általuk hirdetett, szociális pontokat is tartalmazó tanok befogadó közönségre találnak a lakosság körében, felkorbácsolják annak indulatait, és ez valamilyen rendzavaráshoz vezet.

Összeállította: Mucsi László segédlevéltáros

Felhasznált irodalom:

Vallástörténeti Kislexikon. Írta és szerk.: Gecse Gusztáv. Budapest, Kossuth Könyvkiadó, 1983.

Gergely Jenő – Kardos József – Rottler Ferenc: Az egyházak Magyarországon. Budapest, Korona Kiadó, 1997.

Katus László: A modern Magyarország születése. Magyarország története 1711-1914. Pécs, Kronosz Kiadó, 2012.

Polgárosodás és szabadság. (Magyarország a XIX. században) Szerk.: Veliky János. Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó, 1999.

Az irat jelzete: MNL JNSzML XV. 3. f. Munkásmozgalmi iratok gyűjteménye. Községek. VI. 50/1989.

Az iratokat a könnyebb olvashatóság érdekében gépelt formában is közreadjuk: