Szolnok város az évszázadok során nem volt tiszta városnak nevezhető, ahogyan általában a többi város sem.  Az árkok folyton eltömődtek, szennyvízzel telítődtek. Az állati dögöket nemes egyszerűséggel a Tiszába dobták, visszatérő probléma volt a szemetelés. Az 1873-ban a városban is tomboló kolerajárvány sem törte meg jelentősen a korábbi „piszkos hagyományokat.” Bár a közegészségügy rendezéséről szóló 1876. évi XIV. tv. 10.§-a kitért a lakhelyek, utcák, iskolák, vágóhidak stb. tisztántartására, a 141.§ pedig rendőri feladatként rögzítette, hogy „őrködik a köztisztaság, a hússzemle, az áruba bocsátott tápszerek és italok, a közhasználatra szánt ivó-viz tisztaságának és ártalmatlanságának, továbbá a kutak, medenczék, viztartók és vizvezetékek kellő fentartása s elrontásának megakadályozása, úgyszintén a halottkémlet és átalában a helyi közegészségi teendők felett,” de a problémák újra és újra előkerültek.

Külső-Szolnok vármegyében az utolsó pestisjárvány az 1730-1751 közötti időszakban volt, azonban 1791-ben felröppent a rémhír, miszerint a városban a pestis tombol ám „csak” skorbut volt.

Az asztraháni pestis híre egyre terjedt a sajtóban, 1879. februárjától pedig szinte állandó rovatként szerepelt, s ezáltal keltette a közemberek között a hangulatot.

1879. január 9-én a Fővárosi Lapok közölt az oroszországi pestisről nagyobb lélegzetvételű cikket: „Oroszországból egymásután érkeznek a rémhírek. Az asztrakháni kormányzóságban kitört a pestis. December 28-án egy faluban egy nőn s egy gyermeken jelentkeztek először a szörnyű járvány jelei, melyeket azonban az orvosok nem ismertek föl rögtön; váltóláznak nézték, később azonban a fekélyekről megtudták, hogy a járvány dögvész. Hiába zárták körül a falut, a pestis elterjedt több szomszéd helységbe is; három nap alatt megbetegedtek 195-en, kik közül 143 meghalt. […]”

Rózsahegyi Aladár térképe az asztraháni pestises területről (Természettudományi közlöny 1879/7.)

Ezt követően pedig nem volt lap, amely ne foglalkozott volna az oroszországi pestissel bulvár, naiv laikus, szemléző vagy éppen tudományos módon. Szintén a Fővárosi Lapok január 17-ei száma jól tükrözi a fennálló bizonytalanságot a járvány körül. „A portához érkezett sürgönyök szerint: Asztrahánban az ázsiai pestis 300 kilométernyi területen uralt; az orosz kormány titkolja a járvány terjedését, félve attól, hogy a forradalmi párt ezt is céljai elérésére fordítja, mert máris jelentek meg titkos nyomtatványok: »Le a dögvészes cári uralommal!«”

Az országgyűlésben Simonyi Ernő január 20-án interpellált a pestis ügyében, amelyre Tisza Kálmán miniszterelnök feleletében kifejtette, hogy a szükséges óvintézkedéseket már megtették. Végül február 1-én Simonyi indítványt nyújtott be társaival az oroszországi pestis megakadályozása céljából. „Utasítsa a ház a kormányt, hogy egy teljes és tökéletes zárvonal fölállítása által Magyar és Oroszország között a közlekedést a járvány tartamára beszüntesse és ez által a lehetőségig a veszélyt hazánk határairól elhárítsa egyrészt, és elejét vegye másrészt annak, hogy más államok netán Magyarország irányában, hasonló intézkedések foganatba vételére legyenek utalva.”

Az Ellenőr január 25-én közölt részletes cikke izgalmas látlelet Európa Oroszországképéről, a nyugati államok oroszországi helyzethez való hozzáállásáról és félelmeiről. „Oroszországban mindent el szeretnek ütni, minden dolgot szépíteni igyekeznek s épen ezért bizalmatlanságot keltenek a közönségben. Azt említettük már, hogy az orosz kormány nem egészen 400-ra teszi az áldozatok számát, míg a magánsajtó szerint négy, néhány levelező szerint pedig tízezer ember lett eddig a ragály áldozatává. […] A Bécsben ülésező nemzetközi bizottság tanácskozásaiból, mely a pestis ellen hozandó évrendszabályok megbeszélésére gyűlt össze, eddig a következő részleteket közölhetjük: A német birodalmi kancellári hivatalhoz érkezett tudósítások szerint a veszély fölötte komoly. Németország képviselőjének nyilatkozata szerint a pestis behurczolását a kulturállamokba csak úgy lehet megakadályozni, ha Oroszország felé teljes, nemzetközi határzárt állítanak fel. A pestis eddig a kazáni katonai kerület következő hét kormányzóságában van elterjedve: Kazan, Vjatka, Penza, Szimbirszk, Szamara, Szaratov, Asztrakhan, — tehát eddig sokkal nagyobb területen, mint Magyarország, társországaival együtt. A ragály keletről nyugat felé, s éjszaktól dél felé terjed. A német kormány Svédországot is felszólította, hogy vegyen részt az európai határzárban. […] Jól értesült körökben attól félnek, hogy a pestistől való félelem által felkeltett orosz fanatismus vallásüldözésekre fog vezetni. […]”

Szolnokon a városi tanácsülésen 1879. február 12-én olvasták fel és a jegyzőkönyvbe rögzítették, valamint helyi sajátosságokkal kiegészítették a belügyminiszter rendeletét, amely a pestis elleni óvintézkedéseket tartalmazta.

„Az 1ö pontra nézve

   a./  fökapitány utasittatik, hogy a föorvos közremüködésével készitendő felhivásban szóllitsa fel a lakosságot lakhelyiségének és udvarának tisztán tartására úgy az árnyékszékek fertötlenitésére.
A hol ürülő helyek nincsennek azok utasitandók, hogy e czélra egy gödröt alkalmazzanak és ezt fertötlenitsék.
A lakások fertötlenitésére carbolsav, az ürülő helyekére vasgálicz oldalt alkalmazandó.
Az ürülő helyeket még e hó folytán mindenki kitisztitatni köteles.
   b./ Utasittatik a fökapitány, hogy a köztereket és utczákat tartassa tisztán, nevezetesen mihelyt az idő engedi, söpörtesse fel. Hivja fel a lakosságot, hogy most míg a Tisza vize alant áll, úgy a szántó földekröl, mint a város bensejéből a tavaszi vizet eresze le. A föbb csatorna vonalak vizének folyton szabad folyásban való tartására és az utánjárók tisztán tartására egy embert azonnal alkalmazzon.
   c./ A juh és sertésvágást a városban tiltsa el.
   d./ a foglalkozás nélküli egyéneket tolonczoztassa el.
  e./ Miután ezen intézkedéseknek csak azon esetben lesz sikerük, ha azok végre hajtása felügyeltetik: ennélfogva elnök polgármester, a fökapitány, a föorvos és Sárkány András tanácsos utasittatnak, hogy a külsö város részeket kisebb kerületekre osszák fel és azokba a képviselök és a lakosság erre alkalmas tagjai közül, felügyelőket nevezzenek ki.
Ezeknek kötelességük az elrendelt fertötlenités foganatositására felügyelni, és a hol engedetlenséget avagy magán házaknál vagy az utczákon tisztátalanságot látnak, ezt esetről esetre a fökapitánynak bejelenteni.
Kötelességükre a polgármester és föorvos által beoktatandók.
A 2ik pontra nézve.
   a./ Utasittatik a fökapitány és a föorvos, hogy a vasúti gyárak, a kávéházak, vendéglők, indóházak, és egyébb nyilvános helyek tisztán tartására és fertötlenitésére ügyeljenek fel.
A 3ik pontra nézve.
A fökapitány és föorvos utasittatnak, hogy a korcsmákban, vendéglökben és a piaczon az étel és italra, továbbá a levágandó joszágok egészséges voltára ügyeljenek fel. 
A városháza épülete fertötlenitésének felügyeletével a polgármester, az oskolákéval Ohegyi Ferencz, a Korházéval Sárkány András tanácsosok, a gymnasium épületével Pintér Antal gondnok, az izraelita oskoláéval a hitközség elöljárosága bizatnak meg.
Elnök megbizatik, hogy a fertötlenités foganatositására a katonaságot hivja fel.
A 4ik pontra.
Szükség kórházrúl a czédula ház jelöltetik ki.
Elkülönitő helyeknek, ha erre szükség leend, a városon kívül, fa házak fognak felállittatni.
Az ehhez megkivántató fa anyag itt mindég böven kapható.
Az 5-ik pontra nézve.
Orvosi segélyt a helybeli orvosi kar fog nyujtani.
A föorvos megbizatik, hogy egyelöre két férfi és két nő beteg ápolót szemeljen ki és oktasson be.
Ezeknek száma a szükséghez képest emeltetni fog.
A 6-ik pontra nézve:
Az orvosok felhivatnak, hogy a járvány elöfordultát a polgármesternek, ez pedig megbizatik, hogy az alispán úrnak azonnal jelentse be.
Végül elnök felhivatik, hogy a vegyes kereskedöket vasgálicznak, a gyógyszerészeket pedig karbolsavnak készletben tartására hivja fel.
Ezen szerek a szegény sorsú lakosoknak, mit a kerületi felügyelök fognak igazolni és a mi közhirré teendő, a város költségén dij nélkül fog kiszolgáltatni.”

Az asztraháni pestis híre kellett ahhoz, hogy némi változás történjen a városban. A Jász-Nagykun-Szolnok című hetilap a változásról, valamint az azt megelőző állapotokról is megdöbbentő cikket közölt.

„A pestis hire egy kissé mozgásba hozta az embereket. A halmokká emelkedett s gonddal gyüjtött szemét dombokat kezdik kihordani, az utczai árkok tisztogatásához hozzá fogtak s a vizeket utczáinkról eresztgetik. Ezen mozgalmat azonban csak a pestis rémhire szülte, de mi a mondok vagyunk, hogy mindig igy kellene ennek történnie, akár jön a pestis, akár nem. De mikor a rendőrség eltüri, hogy az uj megyeház mellett piramisokat emeljenek istáló szemétből, s hogy utczáink árkaiban a rothadt víz és piszok egész nyáron át ferőzteti a levegőt: s ha ezekért kötelességünkből kifolyólag szót emelünk, még neheztelést is vonunk magunkra akkor – nem tudjuk lesz-e ennek a mostani nagy tisztaságnak valami kis haszna. Az egészséges légre mindenkor szükségünk van!”

Május 14-én a Hon című lap rövid, kétsoros hírként közölte az oroszországi pestis megszűntét, június közepére pedig a belügyminisztérium visszavonta a pestis elleni óvintézkedéseket. A helyi közéletet az 1879. évi nagy árvíz kezdte foglalkoztatni, majd szépen lassan sajnos ismét visszaállt a köztisztasághoz való viszony a korábbi megszokott szintre. Egyetlen pozitív hozadéka volt, hogy a város árkainak tisztításának és vizeinek levezetésének ügye újra erőre kapott.

Összeállította: Vincze János Farkas levéltáros

A hónap dokumentuma:

MNL JNSzVL V. 473.a. Szolnok rendezett tanácsú város. Tanácsülési jegyzőkönyv. 1879. február 12. oldalszám nélkül

Felhasznált források:

MNL JNSzVL V. 401. Szolnok város. Tanácsülési jegyzőkönyv. 1798. március 24. 187. p.; 1804. november 17. 297. p.; 1808. március 21. 420. p.; 1826. november 15. 11. p.; 1830. március 13. 356. p. és 1833. május 22. 130. p.

MNL JNSzVL V.442. Szolnok város. Közgyűlési tanácsi jegyzőkönyv. 1863. április 11. 83. p. és 1879. május 5. 50. p.

Sajtó:

A Hon 1879. május 14.

Ellenőr 1879. január 25., 1879. június 18.

Fővárosi Lapok 1879. január 9., 1879. január 17.

Jász-Nagykun-Szolnok 1879. február 23.

Felhasznált irodalom:

Gorové László: A’ Szolnokvári viszontagságoknak folytatása. Szolnoknak mivólta az útólsó században. Tudományos Gyűjtemény (szerk. Thaisz András) 1821/6. 38-62.

Kasza Csaba: Pestisről – másképpen. In. Tisicum A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (szerk. Gulyás Katalin et al.) Szolnok, 2014. 183-191.

Képviselőházi irományok 1878. IV. kötet. 1878-96. Simonyi Ernő és társai inditványa, a keleti pestisnek Magyarország határairól elháritása végett, zárvonal felállitása iránt.

Rózsavölgyi Aladár: Az asztrakháni pestisről. In. Természettudományi Közlöny 1879/6. 249-263.