Az 1957-es keszthelyi gyermeküdültetés
A kialvatlanságtól kissé fáradt csapat azonnal ebédet kapott, majd orvosi vizsgálaton vett részt. Hiába, járvány van az országban, egyre több a gyermekbénulásos eset, fő az elővigyázatosság. A vizit után a fiúk számára kijelölték a hálóhelyeket, de pihenésre a továbbiakban sem volt lehetőség, igaz, erre nem is volt már szükség. Az új környezettől felélénkültek a gyermekek és mindenki izgatottan várta a balatoni utazás fő attrakcióját, a fürdőzést. A Helikon Strand elég messze feküdt a táborhelytől, ennek ellenére a városon keresztül, gyalog közelítették meg, közben megcsodálták Keszthely nevezetes épületeit. Estig játszadoztak a Balatonban, majd visszatértek a szálláshelyre, megvacsoráztak és este fél kilenckor nyugovóra tértek. Másnap nem túl korán, reggel nyolckor ébresztették őket a felügyeletükre kijelölt nevelők. Mosakodás és reggeli után ismét a strandra mentek, de az előző nap tapasztalataiból okulva már nem gyalog, hanem autóbusszal. Kihasználva a kedvező időjárást, egészen délutánig a vízparton maradtak, a nap ereje mindenki bőrén látható nyomokat hagyott. Most pedig kettes sorban vonulnak, hogy részt vegyenek az esti programon, ami mozilátogatás lesz. A helyi Petőfi Filmszínházban fogják megtekinteni A pillanat embere című angol vígjátékot, amit néhány héttel korábban mutattak be előszőr Magyarországon. Az előadás este fél hétkor veszi kezdetét. A nyár legizgalmasabb napjai várnak a fiatalokra.
Keszthely főtere 1957-ben
(Fortepan/Lipovits Károly)
Amikor a tanulók beléptek a moziterembe 1957. július 2-át írt a kalendárium. Ebben az évben a Szolnok Megyei Tanács július 1. és augusztus 15. között három turnusban szervezett gyermeküdültetést Keszthelyre. Az első csoport felső tagozatos fiúkból, míg a második hasonló korú leányokból állt. A harmadik csapat már középiskolásokból, ifjú urakból és hölgyekből vegyesen tevődött össze. Táborvezetői jegyzetek címmel fennmaradt e három kirándulás naplója és néhány hozzá tartozó ügyirat.[1] Ezekből a dokumentumokból elsősorban a táborozás megszervezésének részleteit és programját ismerhetjük meg, ugyanakkor a források arra is lehetőséget adnak, hogy egy picit beleéljük magunkat a nyaraló fiatalok helyzetébe. Nem nehéz feladat ez. Magam is jó szívvel emlékszem vissza azokra az osztálykirándulásokra és nyári táborokra, amiken gyermekkoromban volt szerencsém részt venni. Valószínűsíthetjük, hogy az 1957-ben Keszthelyen táborozók is szép emlékekkel gazdagodtak.[2] Nagy különbség viszont, hogy velem ellentétben ők egy olyan időszakban élték át ezeket az önfeledt napokat, ami enyhén fogalmazva nem volt problémamentes és amelyről nem a vidám balatoni nyarak jutnak először eszünkbe.
Balatoni látkép 1957-ben
(Fortepan/Inkey Tibor)
Alig néhány hónappal vagyunk azután, hogy 1956. november 11-én a szovjet erők letörték a forradalom fegyveres ellenállását. Az Elnöki Tanács felmentette Nagy Imre kormányát s a hatalmat Kádár János vette át. Néhány nappal később Nagy Imrét elfogták és Romániába hurcolták. December 11-én bevezették a rögtönbíráskodást, ami egészen 1957. november 3-ig érvényben volt. Az első felkelő kivégzésére december 16-án került sor, ezt követően sorra tartóztatták le a forradalom résztvevőit és az ellenállás vezetőit.[3] Kezdetét vette a „rendteremtés”. Népbíróságokat alakítottak és bevezették a gyorsított bűnvádi eljárást.[4] 1957. február 19-én megalakult a munkásőrség, március 20–28. között pedig Kádárék Moszkvában megállapodást írtak alá a szovjet csapatok további magyarországi tartózkodásáról. A közállapotokat jól jellemzi, hogy 1957. április 13-ig Budapesten éjszakai kijárási tilalom volt életben.[5] Szolnok megyében kétszáznál is több személyt bírósági ítélet nélkül internáltak és megyei szinten is százával folytak a fegyelmi eljárások, hogy megtisztítsák a közigazgatást, a rendvédelmi szerveket és többek között az oktatást a forradalomban „kompromittálódott” személyektől.[6] 1956. szeptember 6-ig összesen 61 tanárt és tanítót bocsájtottak el állásukból, közülük többeket fizikailag is bántalmaztak.[7] A számonkérés diákokat is érintett, erre Szolnok megyében is számos példát találunk.[8] Közben 1957. május 1-én az ország történetének egyik legnagyobb tömeggyűlésére került sor a Hősök terén; a hazai lapok 250 és 400 ezer közé tették azok számát, akik a helyszínen hallgatták Kádár János ünnepi beszédét.[9] „A rendszerváltás után 1957. május elseje azzá a szégyenteljes nappá vált a történeti tudatban, amikor a magyar társadalom erkölcsi értelemben vett gerince megroppant.”[10] Ugyancsak nagy sikere volt Kádár 1957. augusztusi 20-i, kisújszállási szereplésének, amire a Nagykun Napok részeként került sor. A megyei napilap szerint itt 100 ezer ember volt kíváncsi beszédére.[11] 1957 történetéhez tartozik a járványos gyermekbénulás is, amely éppen ezen év nyarán hágott a tetőfokára s félelmet keltett azok lelkében is, akiknek politikai okokból nem volt mitől tartaniuk.[12] A megye fiataljai ebben az évben töltötték azokat a felejthetetlen napokat a Balaton partján, ahonnan „jókedvűen, pihenten, testileg, szellemileg megerősödve”[13] tértek haza.
Korlátozó intézkedés a gyermekbénulásos megbetegedések miatt
(Tiszavidék, 1957. június 29. 6.)
A nyaralást a Szolnok Megyei Tanács VB Művelődésügyi Osztálya szervezte. A terv az volt, hogy július-augusztus folyamán, három kéthetes ciklusban, 70-70 diákot nyaraltassanak a Balaton partján, Keszthelyen. Az első két turnusban általános iskolai felső tagozatos (11–14 éves) gyermekek, a harmadikban pedig középiskolások vehettek részt. Később úgy alakult, hogy az előzetesen meghatározott létszámon felül még további 90 főnek a jelentkezését engedélyezték, akik közül 25-en voltak tanulók, a többiek pedig felnőttek, tanácsi dolgozók és pedagógusok. A harmadik kirándulás szervezésében a KISZ is szerepet vállalt, ugyanakkor a finanszírozásban nem vett részt.[14] Az üdülés költségeit alapvetően a művelődésügyi osztály állta, de a résztvevő diákoknak is fizetniük kellett napi 6 forintot fejenkét,[15] ráadásul az utazási költségeket is maguknak kellett finanszírozniuk. A létszámon felül jelentkező 90 főnek is szigorúan be kellett fizetnie az üdülés napidíját. Az egész kirándulás megszervezésével és lebonyolításával a művelődésügyi osztály diákotthonokkal foglalkozó előadóját bízták meg. Az ő feladata volt a gyermekek toborzása, az üdülőhely és a felügyelő nevelők kiválasztása, a személyzet biztosítása, valamint az üdüléssel kapcsolatos nevelési problémák megoldása is. Minden csoport élére kineveztek egy táborvezetőt. Az ő munkáját felügyelő pedagógusok és gyakorlóéves tanító-jelöltek segítették, akik napi ügyeletben látták el feladataikat. Mind ők, mind a technikai személyzet tagjai a megyéből érkeztek. A táborhelyen egy gondnok, valamint több takarító és konyhai dolgozó teremtette meg az ideális feltételeket a nyaraláshoz. A legnehezebb dolguk nekik volt, az elhúzódó kirándulások alkalmával ugyanis reggeltől estig nem egy alkalommal 18–20 órát is talpon kellett lenniük. Volt, aki nem is töltötte ki az előre elvállalt munkaidejét és kimerültségre hivatkozva hamarabb távozott a táborból.[16]
A szervezés legszigorúbb odafigyelést igénylő része a járványügyi szabályok pontos betartása és betartatása volt. A Művelődésügyi Minisztérium 1957. júniusi rendelkezése szerint csoportos nyári üdülésre csak akkor lehetett elvinni a tanulókat, ha rendelkeztek 3 napnál nem régebbi keletű orvosi bizonyítvánnyal, ami igazolta, hogy az érintett családjában és környezetében ragályos megbetegedés nem történt és az illető táborozásra alkalmas. Emellett az utazásokat csak akkor lehetett megszervezni, ha előzőleg a felelős vezető a helyi – ez esetben a keszthelyi – tanácshoz küldött megkeresésre írásbeli értesítést kap arról, hogy az üdülőhelyen nincsen járvány. A szervezők ennek eleget is tettek. Július közepén viszont tovább szigorodtak a szabályok. Ekkor már egyenesen a minisztérium engedélyét kellett kikérni arra vonatkozóan, hogy egy bizonyos helyen szervezhető-e tábor. A sajtóban is rendszeresen közölték azokat a helyszíneket, ahová nem lehetett csoportos utazásokat szervezni, és ahonnan nem is indulhattak csoportok. Szolnok megye tekintetében ezekben a hetekben ilyen volt Jászárokszállás, Nagykörű és Tószeg, de akár egész járásokat vagy megyéket is kizárhattak a gyermeküdültetésből. Előfordult olyan eset is, amikor egy szülő először beíratta gyermekét a kirándulásra, később azonban nem engedte el Keszthelyre, mert féltette a gyermekbénulástól.[17]
Fonyód, hajókikötő és móló 1958-ban
(Fortepan/Répay András)
A levéltári iratok között megtalálható tábori napló lehetőséget ad arra, hogy a gyermeküdültetés programját részletesen is bemutassam.[18] Az első csoport 1957. július 1-én hajnalban indult útnak és tizenkét napig tartózkodott Keszthelyen. A forrásokból az nem derül ki, hogy ez a turnus miért nem töltötte ki az előzetes tervekben szereplő két hetet. Az üdülés ugyanakkor így is tartalmasnak bizonyult. Állandó programpontként szerepelt a strand, a fürdés. Erre a tábor minden napján szakítottak időt, aminek a július első két hetében tapasztalható „trópusi hőség” is kedvezett.[19] A fürdőzések alkalmával úszásoktatásra is sor került, egy alkalommal pedig „fejelőverseny” keretei között mérhették össze tudásukat az őrsök, ami arra is utal, hogy a nyaraláson résztvevő fiúk nagy többsége úttörő volt. Az egyetlen hátráltató tényező a strand és a táborhely közötti nagy távolság volt, amit autóbusszal való közlekedéssel küzdöttek le. A vízben való mókázás mellett kulturális programokra is sort kerítettek a szervezők. Július 8-án délután múzeumlátogatás, 10-én pedig Keszthely nevezetességeinek megtekintése volt terítéken. Az üdülés alatt két hosszabb túrát is teljesítettek a fiúk: július 9-én Hévízre kirándultak, 11-én pedig hajókiránduláson vettek részt a Keszthely–Badacsony–Fonyód útvonalon. Az élményeket tovább gazdagította a bevezetőben már emlegetett mozilátogatás. A táborhelyen töltött időt csendes pihenővel, szabad foglalkozással, társasjátékkal és levélírással ütötték el. A július 10-én írt levelek egységes témája például az otthoniak tájékoztatása volt a hazatérés időpontját és mikéntjét illetően. A táborvezető 1957. július 12-én kelt összefoglalója szerint a gyermekek elhelyezése igen jó volt; a hálóhelyek és az ebédlő higiénikusak voltak, aminek eredményeként komoly megbetegedés nem fordult elő.[20] Az élelmezés kifogástalan, bőséges és tápláló volt, így a gyermekek súlygyarapodással és szellemileg is felfrissülve hagyták el a tábort.[21]
A keszthelyi Helikon Strand 1965-ben
(Fortepan/Berkó Pál)
A második turnusnak nem volt szerencséje az időjárással. A leányokból álló csoport július 17-én érkezett a Balaton partjára, de a táborvezető beszámolója szerint csak az üdülés első hete bizonyult alkalmasnak a fürdőzésre.[22] Az 1957-es évet valóban szélsőséges időjárás jellemezte. Az április és a május rendkívül hideg és csapadékos volt, júniusban viszont szinte minden átmenet nélkül megérkezett a kánikula. Július első tíz napján 38–40 Celsius-fokos meleg volt, majd 18–20 fokos hőmérséklet-visszaesést tapasztaltak, ami ráadásul gyakran felhőszakadással, jégesővel párosult. Az augusztus már száraz, de hűvös volt, nagy meleg csak 8–14-e között alakult ki.[23] A kiránduló csoportoknak tehát ehhez kellett alkalmazkodniuk s ezt meg is tették. A leányok turnusa a fürdőzés helyett (vagy mellett) gyakran választotta programnak a túrázást, ami alkalmat adott a környék nevezetességeinek alaposabb megismerésére. Július 19-én gyalogtúrán vettek részt, melynek célpontja Hévíz volt. Itt megtekintették a fürdőt,[24] majd az egregyi Árpád-kori, római stílusú templomot és a római katona síremlékét.[25] A túra folytatódott a gyöngyösi csárdáig, ahol pihenőt tartottak a „régi, eredeti állapotban megmaradt betyártanyán.”[26] A táborhelyre való visszatéréshez szokatlan eszközt, teherautót választottak. Másnap Keszthely nevezetességeit, a Georgikont, a Festetics-kastélyt és más műemlékeket tekintettek meg, július 23-án pedig múzeumot látogattak. A július 25-i napot is keszthelyi gyalogtúrával és kulturális programmal kellett elütniük, másnap pedig hajóval Badacsonyba mentek, ahol újabb gyalogtúrát teljesítettek, majd vonattal tértek vissza Keszthelyre. A táborban töltött időt a szervezők vetélkedőkkel, énekkel, filmek megtekintésével és rögtönzött műsoros előadásokkal igyekeztek színesíteni. A fiúkhoz hasonlóan a lányok is jártak moziban, július 25-én este a Maximka című 1953-as szovjet filmet tekintették meg.[27] A kedvezőtlen időjárást, valamint néhány kisebb gyomor- és fogfájást leszámítva semmilyen negatívum nem jellemezte a július 30-ig tartó üdülést.[28]
Az egregyi templom 1959-ben
(Fortepan/Giltán Tivadar)
Az utolsó, középiskolás-korú fiatalokból álló turnus 1957. augusztus 2-án indult útnak Szolnokról. Az üdülés programjáról tájékoztató napló bejegyzéseiből is érzékelhető, hogy az első két csoporthoz képest más korosztályról volt szó. Az általános iskolásokkal ellentétben ők szabadon kimehettek a városba (akár este is), általában véve később volt takarodó és az esti órákat olyan programok tarkították, mint az ismerkedési est vagy tánc a Tiszti Klubban. Mivel a tábort KISZ-vezetőképzőnek is szánták, a mozgalmi munkára is nagyobb hangsúlyt fektettek. Délelőttönként például előadások hangzottak el a KIMSZ-ről[29] és a DISZ-ről[30], a diákok megvitathatták a KISZ-ben végzendő sport- és kultúrmunka kérdéseit, de összeállíthatták az esti tábortüzek műsorait is. Augusztus 4-én este az egész tábor együtt szurkolhatott a Vasas labdarúgócsapatának, amely ekkor mérkőzött meg a Vojvodina együttesével a Közép-európai Kupa döntőjének visszavágóján. A mérkőzés közvetítését rádión hallgatták a fiatalok és együtt örülhettek a magyar csapat második KK győzelmének.[31]
A tihanyi apátság látképe a Balatonról 1957-ben
(Fortepan/Pálfi Balázs)
Az aktív sportolás a táborozók életéből sem hiányozhatott: augusztus 15-én délután a fiúk a helyi tisztiklub csapatával mérték össze erejüket. Természetesen a strand és a kirándulás sem hiányozott az üdülés programjából. Augusztus 6-án például a tapolcai tavasbarlangot tekintették meg, 12-én pedig a tihanyi apátsághoz látogattak el, de nem hagyták ki a Balatoni Múzeum és a badacsonyi Kisfaludy-ház megtekintését sem.[32] A tábort vezetők értékelése szerint a fiatalok jól érezték magukat, fegyelmezetten viselkedtek, ellátmányuk pedig kifogástalan volt. Sajnálatukat fejezték viszont ki az iránt, hogy hiányzott a táborból a rádió (annak ellenére, hogy a focimeccset meg tudták hallgatni), a napi sajtó és egyéb szórakozáshoz használható eszközök. A csapat augusztus 15-én éjjel utazott haza Szolnokra.[33]
A Kisfaludy-ház 1959-ben
(Fortepan/Mészáros Zoltán)
A keszthelyi gyermeküdültetés történetét bemutató feljegyzések természetesen aligha rajzolják újra a Kádár-rendszer kiépülésének időszakáról alkotott képünket. Ugyanakkor a forrás lehetőséget biztosít arra, hogy megismerkedhessünk e korszak mindennapi életének egy piciny részletével. Hasonló források egyébként szép számmal akadhatnak magánszemélyek birtokában is. Sokan nem is gondolnák, hogy akár egy fotósorozat, egy személyes napló, vagy egy visszaemlékezés is lehet történetileg értékes dokumentum, s ezek be is kerülhetnek levéltárunk gyűjteményébe. Amennyiben olvasóink tulajdonában vannak olyan fényképek, iskolai, munkahelyi, vagy családi iratok, amelyeket szívesen átadnának a levéltárnak megőrzésre vagy digitalizálásra, kérjük vegyék fel a kapcsolatot intézményünkkel!
Elérhetőségeink:
Cím: 5000 Szolnok, Pozsonyi út 40-42.
Titkársági telefon: +36 (30) 117-5137
Központi e-mail cím: jnszvl@mnl.gov.hu
Mucsi László főlevéltáros
Válogatás az iratokból:
[1] HU–MNL–JNSZVL–XXIII.15.b. 38. doboz. Vegyes anyagok 1953–1964. Táborvezetői jegyzetek, Keszthely, 1957. és HU–MNL–JNSZVL–XXIII.15.a. 31983/1957. A forrásközlésben a naplót teljes terjedelmében, a hozzá kapcsolódó iratokat azonban – a személyes adatok védelmének szabályait is figyelembe véve – válogatva bocsájtjuk az olvasó rendelkezésére.
[2] Biztosan vannak, akik negatívan élték meg a hasonló eseményeket, vagy éppen semlegesek az emlékeik. Ebből is látszik, milyen sokféleképpen tudunk megélni egy-egy történést és milyen eltérően tudunk visszatekinteni arra.
[3] Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században. Budapest, Osiris Kiadó, 2005. 604–605.
[4] Uo. 405. Szolnok megyében statáriális és gyorsított ítélkezésre nem került sor és a népbírósági tanács sem alakult meg. A megyét érintő ’56-os pereket a megyei bíróság, valamint a Pest Megyei Bíróság Népbírósági Tanácsa tárgyalta. Cseh Géza: Forradalom után… A hatalmi restauráció jellegzetességei Szolnok megyében (1956–1958). In: Zounuk. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve. 23. Szerk.: Fülöp Tamás. Szolnok, 2008. 146.
[5] Romsics 2005. 604–605.
[6] Lásd: Cseh 2008. 125–163.; Cseh Géza: Erőszakos cselekmények Szolnok megyében az 1956-os forradalom és a megtorlás időszakában. In: Zounuk. Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve. 30. Szerk.: Csönge Attila – Mákos Judit – Pozsgai Erika. Szolnok, 2016. 179–205.; Cseh Géza: Válogatás az 1956-os forradalom levéltári dokumentumaiból. Szolnok megye. [A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 8.] Szolnok, 2006.
[7] Cseh Géza: Ifjúság a forradalomban (Szolnok megye). In: Nagy Imre és kora. Tanulmányok, forrásközlések III. (Vidéki diákmozgalmak 1956-ban) Szerk.: Némethné Dikán Nóra – Szabó Róbert – Vida István. H. n. 2004. 297.
[8] Uo. 259–297.
[9] Pap Milán: A párttal, a néppel… - Eszmék és politikai mozgósítás a Kádár-korszakban. H. n., Mathias Corvinus Collegium, 2021. 42.
[10] Uo. 27.
[11] Feledhetetlen ünnepség színhelye volt Kisújszállás. Tiszavidék, 1957. augusztus 22. 1–3.
[12] Vargha Dóra: A Sabin-cseppek bevezetése Magyarországon. A gyermekbénulás elleni globális küzdelem. In: Magyarország globális története. Szerk.: Laczó Ferenc – Varga Bálint. Budapest, Corvina Kiadó, 2022. 284–288.
[13] HU–MNL–JNSZVL–XXIII.15.b. 38. doboz. Vegyes anyagok 1953–1964. Táborvezetői jegyzetek, Keszthely, 1957. A táborvezető összefoglalója, 1957. július 30.
[14] Az ifjúság marxista-leninista szellemű nevelésének előmozdítására és a párt utánpótlásának biztosítására 1957. március 21-én hozták létre a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetséget (KISZ). Romsics, 2005. 411.
[15] A gyermeküdültetés céljára szedhető összeget a kormány központilag határozta meg. Lásd: A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány 1.056/1957. (VI. 12.) számú határozata az üdültetés egyes kérdéseinek rendezéséről. Magyar Közlöny, 65. sz. 1957. június 12. 1.
[16] Lásd: HU–MNL–JNSZVL–XXIII.15.b. 38. doboz. Vegyes anyagok 1953–1964. Táborvezetői jegyzetek, Keszthely, 1957. (Elsősorban a tábori naplóhoz csatolt iratok.) és HU–MNL–JNSZVL–XXIII.15.a. 31983/1957.
[17] HU–MNL–JNSZVL–XXIII.15.a. 31983/1957.; Az Egészségügyi Minisztérium hivatalos heti tájékoztatója a gyermekbénulás-megbetegedésekről. Népszabadság, 1957. július 18. 2.
[18] Itt jegyezném meg, hogy a megyei sajtóban nem sok hír jött le a tanácsi gyermeküdültetésről. A Tiszavidék egy 1957. július 31-én megjelent cikkében csupán annyit olvashatunk, hogy „Keszthelyen százhúsz középiskolás KISZ-fiatalt a Megyei Tanács Művelődési Osztálya üdültet.” (Táboroznak a Szolnok megyei úttörők. Tiszavidék, 1957. július 31. 1.) Bár a középiskolás fiatalok túrája csak augusztus 2-án vette kezdetét, valószínűsítem, hogy a rövid híradásban megjelent mondat arra a kirándulásra vonatkozik, amelyet a levéltári források alapján ismertetek.
[19] Az 1957-ben tapasztalt szélsőséges időjárásról lásd: Zách Alfréd: Az 1957-es év rendkívüli időjárásáról. In: Élet és Tudomány Tudományos Kalendáriuma. Budapest, 1958. 61–65.
[20] A napló szerint egy táborozónál észleltek lázat július 3-án. Hozzá orvost hívtak, de komolyabb baja nem esett.
[21] HU–MNL–JNSZVL–XXIII.15.b. 38. doboz. Vegyes anyagok 1953–1964. Táborvezetői jegyzetek, Keszthely, 1957. 1957. július 1–1957. július 12.
[22] Uo. A táborvezető összefoglalója 1957. július 30.
[23] Zách 1957. 61–65.; Lázás Tibor: Balatoni képeslap. Zalai Hírlap, 1957. augusztus 1. 1.
[24] Július 24-én ki is próbálták a fürdőt és ekkor került sor minden kirándulások elmaradhatatlan programjára, az ajándékvásárlásra is. HU–MNL–JNSZVL–XXIII.15.b. 38. doboz. Vegyes anyagok 1953–1964. Táborvezetői jegyzetek, Keszthely, 1957. 1957. július 24.
[25] Egregy korábban önálló település, közigazgatásilag 1946-ban egyesült Hévízszentandrással és Hévízfürdővel; ma Hévíz része. https://varlexikon.hu/egregyi-szt-magdolna-templom (Utolsó megtekintés: 2024. 05. 29.); https://mandadb.hu/tetel/779885/Romai_katona_sirja (Utolsó megtekintés: 2024. 05. 29.)
[26] HU–MNL–JNSZVL–XXIII.15.b. 38. doboz. Vegyes anyagok 1953–1964. Táborvezetői jegyzetek, Keszthely, 1957. 1957. július 19. A gyöngyösi csárdáról lásd: https://mandadb.hu/tetel/615892/Rezi_Gyongyosi_Betyar_Csarda (Utolsó megtekintés: 2024. 05. 29.)
[27] https://www.imdb.com/title/tt0044891/ (Utolsó megtekintés: 2024. 05. 29.)
[28] HU–MNL–JNSZVL–XXIII.15.b. 38. doboz. Vegyes anyagok 1953–1964. Táborvezetői jegyzetek, Keszthely, 1957. A táborvezető összefoglalója, 1957. július 30.
[29] A Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetsége (KIMSZ) 1919. április 6-án jött létre két korábbi ifjúsági szervezet egyesülésével. Célja a munkásfiatalok tömörítése, osztályöntudatának fejlesztése és forradalmi cselekedeteinek szervezése volt, de a tanoncok helyzetének javítása és érdekeik képviselete is a szándékai közé tartozott. Viktor Vlagyimirovics Privalov: A Kommunista Ifjúsági Internacionálé. H. n., 1982. 12–13.
[30] A Dolgozó Ifjúság Szövetsége 1950 júniusában alakult a kommunista párt egységes ifjúsági szervezeteként. Pap 2021. 120.
[31] Bár a Vasas 2:1 arányban kikapott az újvidéki csapattól, mivel az odavágón 4:0-ra diadalmaskodott, összesítésben megnyerte a sorozatot. Tari István: A Vasas másodszor is megnyerte a Középeurópai Kupát! Népsport, 1957. augusztus 5. 1.
[32] https://mandadb.hu/tetel/186956/Badacsony_Kisfaludyhaz (Utolsó megtekintés: 2024. 05. 29.)
[33] HU–MNL–JNSZVL–XXIII.15.b. 38. doboz. Vegyes anyagok 1953–1964. Táborvezetői jegyzetek, Keszthely, 1957. 1957. augusztus 2–1957. augusztus 15.
Új hozzászólás