Mindenekelőtt röviden tekintsük át, hogyan is hívták megyénket a történelem során, mikor hogyan változott megnevezése?

Szolnok megye a legrégebbi megyék közé tartozott. Névadója a várispánság vezetője, Szolnok (Zounuk) ispán volt, aki Szent Gellért püspökkel együtt halt vértanúhalált. A megye kiterjedése az Árpád-házi királyok idején jóval nagyobb volt, mivel a sószállítás vízi útvonalát Erdély belső részeitől Szolnok városáig magában foglalta. A megye a 13. században vált részekre oly módon, hogy a Szolnok város körüli részt Külső-Szolnok megnevezéssel, az erdélyi részt Belső-Szolnok, a kettő közötti részt pedig Közép-Szolnok néven határozták meg. Külső-Szolnok vármegye egészen a török hódoltságig létezett ezen a néven. 1552-ben azonban a törökök Szolnok várát bevették, s mivel Egert ekkor még nem, ezért 1569-ben Külső-Szolnok megyét az Eger központú Heves megyéhez csatolták, s lett belőle Heves és Külső-Szolnok vármegye. Eger maradt az összevont vármegye központja a török hódoltság utáni évszázadokban is, egészen 1876-ig. Ekkor hoztak létre újból Szolnok központtal egy vármegyét, immáron Jász-Nagykun-Szolnok vármegye néven, mely az addig kiváltságos területet képező, s megyerendszeren kívül álló Jászságot és Nagykunságot is magába foglalta. 1950-ben a közigazgatás tanácsi átszervezésének nyitányaként újabb névváltozás következett, hiszen Szolnok megye lett a hivatalos megnevezés, mely területi változással is együtt járt. Heves megyétől hozzánk csatolták Tiszafüred környékét, s gazdát cserélt Dévaványa és Öcsöd is, köztünk és Békés megye között.

Ilyen előzmények után és a több évtizedes tanácsi korszak végén fordult a lakossághoz felhívással a Magyar Demokrata Fórum karcagi szervezete 1989. április 27-én, hogy megyénk megnevezését újból Jász-Nagykun-Szolnok megyére változtassák. Javaslatukban hivatkoztak a Jászságban és Nagykunságban élő emberek önbecsülésére, a történelmi hagyományokra, illetve a kunok betelepülésének akkor hétszázötvenedik évfordulójára is.

A felhívást a megye vezetői komolyan vették, s bizottságot állítottak fel különböző szakemberekből (a levéltár akkori igazgatója, Dr. Botka János is szerepelt a meghívottak között), hogy a névváltozás indokoltságáról összeállítsanak egy olyan háttéranyagot, amelyet azután a lakossággal is meg lehet ismertetni, s társadalmi vitát kezdeményezhetnek a kérdésben. Kikérték egyúttal a minisztériumi fennhatóság alatt működő földrajzi név bizottság véleményét is, mely kellően alátámasztottnak tartotta a kezdeményezést.

A bizottság tagjai is jogosnak tartották a névváltozást, de az előterjesztés véglegesítése előtt javasolták tanácsi szervek véleményének kikérését is. Az alábbiakban a tanácsi vezetők által adott vélemények közül is közreadunk egy csokorra valót, mely jól mutatja, hogy a megyén belül eltérő hagyományokkal rendelkező térségek települési vezetői között térségenként milyen véleménykülönbségek alakultak ki, s milyen szempontok érvényesültek a névváltozással kapcsolatban. Több mint huszonhat év távlatából is érdekes és tanulságos újra elolvasni az akkori álláspontokat és indoklásukat.

A tanácsi vezetőkkel és különböző szervekkel folytatott egyeztetéseket követően végül hivatalosan is jóváhagyták a megye névváltozását, melyre 1990. január 1-i hatállyal került sor. Megyénk megnevezése azóta változatlan, de a közelmúltban maguknak a megyéknek a léte is kérdésessé vált a régiók kialakításakor, s ki tudja, milyen jövőt tartogat a megyerendszernek a 21. század? Az 1989-ben feltett kérdés, „Akarjuk-e Jász-Nagykun-Szolnok megyét?”, más tartalommal, de lehet még újból aktuális.

Összeállították:

Csönge Attila főlevéltáros, igazgató

Jakabné Mézer Éva levéltári-kezelő

Az MDF karcagi szervezetének felhívása	A Néplap 1989. május 27-i számának címlapja	A Megyei Tanács körlevele a települési tanácsok vezetőihez

Válogatás a tanácsok válaszleveleiből

Rendelet a megye nevének megváltozásáról

Forrás: Szolnok Megyei Tanács Szervezési Osztály ir. 20U0 3 307/1989.