60 éve történt …
A munkásőrséget 1957 februárjában azzal a céllal hozták létre, hogy megakadályozza az 1956-os forradalomhoz hasonló eseményeket. Mivel a Márciusban újrakezdjük felhívást rövidítő MUK feliratot sok helyen a házak falára, kerítésére mázolták, a nagyobb városokban és ipari központokban megmozdulásokra számítottak. A megtorlásban brutális szerepet játszó, de a fegyelmezetlensége és önkényeskedései miatt nehezen irányítható karhatalmat ideiglenes szervezetnek tekintették, ezért bármikor mozgósítható, állandó párthadsereg felállítását kezdték meg helyette. A munkásőrségbe sokan jelentkeztek. Az első hónapokban 20 ezren léptek be, és később országosan 60 ezer körül állandósult a szervezet létszáma. A fokozatosan feloszlatott karhatalom jelentős része munkásőr szolgálatot vállalt. Budapesten tízezer munkásőrrel márciusban erődemonstráló felvonulást rendeztek, majd vidéken is díszszemléket, tömeges meneteléseket tartottak. A munkásőrök szabadidejükben gyakorlatokra jártak és láttak el egyéb feladatokat. Indulójukban patetikus módon így énekelték meg életüket:
"Munkásőrnek egy baja, így van-e, Mért nincs három élete, élete: Egyiket a pártnak adja, másikat a párja kapja, Harmadikkal egy a fegyvere, Hej!"
Szolnokon kissé megkésve, 1957. július 7-én rendezték meg az első nagyszabású díszszemlét. Az ünnepségen a rendőrség karhatalmista százada is felvonult. A megyei pártbizottság Kiss Károlyt, a Központi Bizottság káderügyekben illetékes titkárát szerette volna felkérni ünnepi szónoknak. Ez a választás és a júliusra időzített díszszemle valószínűleg célzatos volt, mivel Kálmán István Szolnok megyei MSZMP első titkár és néhány közeli munkatársának pozíciója kezdett meginogni. Ugyanis Kálmán és szűkebb köre 1956-ban látszólag a forradalom mellé állt. Noha november 4-én már Kádár János szolgálatába szegődtek, botlásnak tekintették a korábbi magatartásukat és engedékenységüket. A helyi pártfunkcionáriusok a látványos felvonulással és zászlóavatással talán nem is annyira a lakosság előtt kívánták erejüket fitogtatni, mint inkább az országos pártvezetés előtt akarták a hűségüket bizonyítani. Ám Kálmánt ez nem mentette meg a bukástól. Július 7-én Kiss Károly helyett Biszku Béla belügyminiszter érkezett a Tisza-parti városba és mondott beszédet a felvonultatott kb. ezer munkásőr és karhatalmista előtt. Kiss Károly néhány nappal később, 1957. július 18-án mégis lejött Szolnokra. Tarsolyában hozta a Politikai Bizottság határozatát Kálmán István felmentéséről, akinek helyét Czinege Lajos foglalta el az első titkári székben.
Július 7-én a felvonulás és díszszemle nagyjából az előzetesen összeállított program szerint zajlott le, csupán a tüzérségi lövegek díszsortüze maradt el. Biszku Béla beszéde után a gyárak küldöttjei átadták a csapatzászlókat. Előbb Tóth Ferenc illegális kommunista vezető özvegye mondott rövid beszédet és felkötötte a szalagot a szolnoki munkásőrök zászlajára. Majd Tenyeri János karhatalmista özvegye a rendőr karhatalmisták zászlajára erősített szalagot. A szolnoki munkásőr zászlóalj F. Bede László, 1919-es direktóriumi tag nevét vette fel. A díszszemle után a Tisza Szállóban a munkásőröket és a karhatalmistákat ebéddel látták vendégül. A nap további részében pedig a mezőtúri honvédzenekar munkásőr egyenruhába öltözött tagjai térzenét adtak a Kossuth téren.
Összeállította: Dr. Cseh Géza főlevéltáros
Képek jegyzéke:
1-4. Az 1957. július 7-ei díszszemle és politikai nagygyűlés programja
5-6. Munkásőrök felvonulása a 60-as csemegebolt előtt
7. A kunhegyesi és a kunszentmártoni munkásőrök wipponokon érkeznek a Kossuth térre
8. A másik irányból felvonuló munkásőrök a Kossuth tér és a Magyar utca találkozásánál
9. A téren felsorakoznak a csapatok. A képen balról a rendőrség karhatalmista százada
10. Biszku Béla belügyminiszter beszédet mond (Háttérben a Damjanich Múzeum épülete)
11. özv. Tóth Ferencné zászlóanya a mikrofon előtt
12. özv. Tenyeri Jánosné, a másik zászlóanya is elmondja köszöntőjét
13. Rendőr-karhatalmisták az átvett csapatzászlóval
14. A rendőr-karhatalmisták és a munkásőrök díszmenetben elvonulnak a Kossuth térről
Új hozzászólás