Szolnok Megyei Néplap, 1974. 04. 14.

Ezzel lezárult a megyeszékhely harmadikként megvalósult vasúti felvételi épületének gazdag története. Levéltárunk őriz egy bontási tervet, amely a múlt homályába vesző állomásépület elölnézetét – és ami még fontosabb – emeleti és földszinti alaprajzát mutatja be.[1] A Pfaff Ferenc által megálmodott épület eredeti homlokzati rajza és metszete ugyan megtalálható a fővárosban, a MÁV Archívumban, de az alaprajz a háborús viszonyok között eltűnt.

MNL JNSZML XXIII. 12. Szolnok Megyei Tanács Építési, Közlekedési és Vízügyi Osztály iratai. MÁV tervdokumentációk, 1968.

Szolnokon egy új állomásépület tervének elkészítésére 1906-ban kapott megbízást Pfaff Ferenc, aki ekkor már a MÁV magasépítési ügyosztályán dolgozott vezető beosztásban. Az új felvételi épület kialakítása 1907 decemberében kezdődött.[2] A kivitelezési munkákat Márton és Szálkai építési vállalkozók végezték.[3] A régi indóházat lebontották, úgy, hogy az utazóközönség az építkezés időtartama alatt a szabad ég alatt várakozott. Az új felvételi épület készítése gyorsan haladt, 1908 júliusában a főépület két oldalán lévő szárnyak már elkészültek. Itt helyezték el a posta- és távíró részleget, a másikban pedig a forgalmi szolgálatot. 1909 április 22-re elkészült a teljes felvételi épület, ezt követően 26-án pedig az irodákba beköltöztek a MÁV alkalmazottai.[4]

Szolnok, a Pfaff féle épület város felőli nézete. Forrás: Fortepan

Az épület elrendezésében elkülönült az indulási és érkezési rész. Az érkező utas számára lehetőség adódott, hogy a vonatról leszállva a peronon át az emeletes szárnyrészen áthaladva közvetlenül a város felé kijuthasson. Az utazásra indulók igényeit szolgálták a többi épületrészek. A város felől a két toronyszerű épületrész által közrefogott hármas kapun keresztül juthattak a díszes 380 m²-es csarnokba. Itt az utas a jegyét megválthatta a személypénztáraknál és csomagját feladhatta a csarnokban oldalt lévő málhafeladási helyen. A főépület két oldalán elhelyezett földszintes I. és II. osztályú, illetve III. osztályú váró- és éttermekben a vonat indulásáig eltölthette az időt. Az I. osztályú váróterem 41 m², a II osztályú váróterem 73 m², az I. és II osztályú étterem 166 m², míg a III osztályú váró- és étterem 281 m² területtel rendelkezett. Ezek tekintélyes méretükkel már alkalmasnak bizonyultak nagyobb utaslétszám befogadására. A felvételi épületet kiegészítette egy emeletes postapavilon és a Szajol felőli oldalon egy gyorsáruraktár. Az építkezés 554.000 K-ba került. Az állomás restijében, várótermében mozgalmas élet zajlott. Színészek, sztárok, híres emberek gyakran megfordultak itt. A legjelentősebb köztük Ady Endre, aki Váradról Pestre utaztában sokszor megfordult a szolnoki állomáson.[5]

Szolnok harmadik állomásépülete, 1960-as évek. Forrás: Fortepan

Az állomásépület falai történelmi események tanúi voltak. 1919 tavaszán itt tartózkodott a Vörös Hadsereg vezérkara, többek között Böhm Vilmos és Stromfeld Aurél is. Majd változtak az idők: az épület előtt robogott el időnként Horthy Miklós különvonata, a „Turán vonat”.

A 2. világháború idején súlyos csapás érte a szolnoki pályaudvart. 1944. június 2-án virradóra brit Wellington és Liberator gépek támadták Szolnok vasúti csomópontját. Az amerikai B-24 (Liberator) bombázógépek olaszországi támaszpontokról szálltak fel. A támadás kezdete 8 óra 29 perc. A pályaudvart három kötelékben támadták. Ennek során szinte teljesen elpusztult a pályaudvar és a környező utcák. Az állomás előtti MÁV-kolónia házait majdnem a földdel tették egyenlővé a robbanások. A detonációk a Gólyáig vetették a vasúti kocsik darabjait. A pályaudvarra összesen 282 bomba hullott. A felvételi épület mellett közvetlenül 5 bomba csapódott be.[6] Megsemmisült 185, erősen sérült 136, könnyebben 208 lakás. Tönkrement 772 teher- és 51 személyvagon. A kár 45 millió pengő volt. Az emberveszteség 159 magyar polgári és 3 katonai halott, valamint 459 sebesült. 174 német katona is áldozatul esett a bombázásnak.

A felvételi épülettel azonban még a háború befejezése után se nagyon törődtek az illetékes szervek. 1945-ben az utascsarnok, a váróterem épülete fölött még mindig nem volt tető. Az állomáson az utasok és a hazatérő hadifoglyok fedél nélküli falak között várakoztak. Nem kevés iróniával írta a Tiszavidék Újság tudósítója, hogy a bombázások után az "ÉTTEREM" felirata megmaradt, de a helyiségen nincs tető.[7]

A MÁV nem is akarta helyre állítani a Pfaff-féle épületet; egy teljesen új állomásépület elkészítését tűzték ki végső célként. Ezért 1954-ben bemutatták az új felvételi épület terveit, melyet Czigler Endre, Székely László és Gergely István készített. Czigler már tervezett vasúti állomásépületet, kevésbé ismert, de ő tervezte a budapesti Déli pályaudvar épületét, amely azonban akkor nem valósult meg. A szolnoki állomás a korra jellemző szocialista realista stílust képviselte.  1956. január l1-én Bebrits Lajos közlekedési- és postaügyi miniszter ünnepélyes kapavágásával kezdetét vették az új állomásépület munkálatai. De csak a kétemeletes hivatali épület készült el -  az, amelyet a vasutasok napjainkban is „Czigler épületnek” becéznek. Időközben ugyanis döntés született, hogy a szolnoki pályaudvart három beruházási ütemben az ország legjelentősebb vasúti csomópontjává fejlesztik. Teljesen új koncepciót dolgoztak ki, 1966-ban pedig pályázatot hirdettek Szolnok állomás felvételi épületére. Ennek a kiírásnak a súlyát az is jelezte, hogy a Bíráló Bizottság elnöki tisztségét maga Csanádi György töltötte be.

A sokrétű tervezési munkára viszonylag rövid idő állt rendelkezésre, ennek ellenére több mint 44 pályamunka érkezett a bizottsághoz. I. díjat nem adtak ki, mivel egyetlen pályázat sem képviselte azt a megoldást, amely teljesen kielégítette volna a kívánalmakat. II. díjat kapott a Schneller Vilmos által készített pályamű, amelyet végül kisebb módosításokkal megvalósítottak.[8]

A személypályaudvar építését 1969. január 7-én kezdték el az állomásépület alapjainak és pincéjének kialakításával. 1970. február l-jén már kész volt az épület alapozása. Közben a pályaudvar vágányait is átépítették. A leendő pályaudvarnak először a 17-33. sz. vágányait rakták le, hiszen az első 16 vágány a régi felvételi épület helyére került. 1970 augusztusában kezdtek hozzá a 7 emeletes irányítótorony építéséhez. Augusztusban elkezdődtek az állomásépülethez csatlakozó postai szárny és a két csomagaluljáró építési munkái. 1972 augusztusában elkészült az irányítótorony, befejezték az állomásépület egyik szárnyát, beemelték a csarnok hét tonnás tetőtartóit, majd hozzáfogtak az utasaluljáró létesítéséhez.[9]

1973 júniusában elkészült a postai épületszárny. Egyelőre itt alakították ki ideiglenes jelleggel az utascsarnokot, a jegypénztárakat, az UTASELLÁTÓ helyiségeit. Decemberben a régi épületből mindent elköltöztettek az elkészült új épületrészekbe.[10] 1974. április 16-án robbantották fel a régi indóházat, helyét pedig gyorsan munkaterületté alakították.  Itt fektették le az új személypályaudvar első 16 vágányát 5 szigetperonnal és egy főperonnal. Augusztus 3-án már meg is nyitották a 150 m hosszú gyalogos aluljárót. 1975. július 12-én a 25. Vasutasnapon adták át a szolnoki személypályaudvart. Az ünnepségen megjelent Rödönyi Károly közlekedési- és postaügyi miniszter és Urbán Lajos, a MÁV Vezérigazgatója. Az átadás után került sor az állomás előtti téren a vasút új tisztjeinek avatására.[11]

Szolnok immár negyedik állomásépülete annak idején Közép-Európa legmodernebb felvételi épületének számított. Ez a megtisztelő cím az idők során kissé megkopott, de 2014-ben ismét tervek készültek felújítására.

Összeállította: Szikszai Mihály főlevéltáros