A 19. század második felében Prágay Lajos maklári lelkész felkereste, megismerte egri hitsorsait és szoros viszonyt alakított ki velük. A növekvő létszámú közösség 1860. augusztus 15-én egyházi közgyűlést tartott, melyen Prágay Lajos indítványozta a maklári anyaegyházhoz csatolandó egri protestáns leányegyház alapítását. A fiókegyház megalakulására vonatkozó határozatot száznégyen írták alá.

A maklári lelkész már az 1860-as években sürgette a templom és egy iskola létesítését, de a templom építésének ügye csak a 20. század első évtizedében került újra napirendre. Az ügy mindinkább sürgetővé vált, hiszen az istentiszteleteket hosszú évtizedeken keresztül az 1866-ban vásárolt korlátozott befogadóképességű Irgalmas utcai, ma Kálvin házként ismert épületben tartotta a közösség.

1908-ban Tóth István lelkész az ügy előmozdítása érdekében levélben fordul Eger képviselőtestületéhez, melyben kérte, hogy a város az egri református egyházközség részére egy magyar holdnyi, 1200 □öl területet hasítson ki a vásártéren, a Törvényház szomszédságában, hogy a levélhez csatolt tervrajzok alapján a református templomot építsenek.

Eger város képviselőtestülete egy tizenkét tagú bizottságot állított fel, hogy az a templom építéséhez szükséges terület nagysága és az építkezés helye tekintetében javaslatot tegyen. A bizottság a vásártéri telek átengedését nem javasolta és a városban fekvő közterületek közül egyet sem talált alkalmasnak a kért célra, viszont egyhangú határozatot hozott egy Barkóczy-telek tekintetében. Ez a Gólya utcában levő mintegy 300 □öl területű telek a bizottság szerint kiválóan alkalmas lett volna templom építésére: forgalmas, aszfaltozott utcán feküdt a belvárosban, az „értéke pedig arányban áll azzal a kötelezettséggel, amelyet a város mint erkölcsi testület egy ilyen irányú kérelemmel szemben kell hogy magáénak ismerjen.” (MNL HML V.72/a, 5930/1908) A képviselőtestület a 2199/1909. számú határozatával a telket az egyház számára átengedte azzal a kikötéssel, hogy a templomnak négy éven belül fel kell épülnie.

Az építkezéshez szükséges összeget azonban az egyházközség nem tudta előteremteni és a templom felépítésére kitűzött határidő 1913. február 20-án lejárt. Eger város tanácsa felszólította az egyházközség elöljáróit, hogy nyilatkozzanak az ügyben, mivel az értékes telket nem óhajtja tovább lekötve tartani. A lelkész jelezte, az egri református egyházközség négy év alatt minden erőfeszítést megtett, hogy a szükséges anyagi erőforrásokat előteremtse, de az építkezés megkezdéséhez szükséges tőkét nem tudta előteremteni és két év haladékot kért.  Tóth István leszögezte, a templomépítés az egyháznak a legsürgősebb, mivel híveinek száma 800-ról 1100 lélekszámra emelkedett.

Az 1908-ban tervezett templom soha nem épült fel. A másfél évtizedig tartó huzavonának az lett az eredménye, hogy a város képviselőtestülete végül a templomtelket az építendő államrendőrségi palota részére 1927-ben lekötötte. A presbitérium tiltakozott amiatt, hogy a város az egyházközséget annak megkérdezése nélkül fosztotta meg a templomtelektől és egy elvi deklarációval akarja kielégíteni. Ragaszkodott a képviselőtestület egy 1927-es határozatához, melynek értelmében a város telket adományoz az egyházközségnek. Az újabb elképzeléseket Eger műszaki tanácsosa vétózta meg: az új pénzügyi palotával szemben levő Foglár tér templomépítésre nem alkalmas, kisméretű, alápincézett terület, ami a szabályozási terv szerint parknak lett kijelölve, a Gólya úti siketnéma intézet telkén való építkezés pedig lehetetlenné tette volna a patak mellett kijelölt főút megépítését.

1929-ben Tóth István lelkész azt írta, „egyházközségünket imaházunk szűk volta, híveink közakarata elementáris erővel kényszeríti az építkezés gyors megoldására” (MNL HML V.72/a, 961/1927.). Mivel a Gólya utcai építkezés nem valósult meg, és a város nem fogadta el azt a javaslatot, hogy az Irgalmas utcában az un. „Binet-telekből” kapjon az egyházközség az imaház udvarával összefüggő területet, 23500 pengőért megvették a Deák Ferenc 50. szám alatti ingatlant.

A mai református templom 1930-ban ezen a telken, az egri evangélikusok hathatós támogatásával, százezer pengő költséggel épült fel. Homlokzatán relief-kereszt jelzi a reformátusok és az evangélikusok együttes áldozatkészségét, összefogását és külön említést érdemel, hogy átadásának évében egy unitárius család is a gyülekezethez tartozott.

Felhasznált irodalom:

Protestáns egyházi és iskolai lapok, 1862. 3. szám; 1867. 38, 42. szám; 1911. 32. szám.

Felhasznált források:

MNL HML V.72/a Eger Város Tanácsának ülésjegyzőkönyvei és iratai.   

MNL HML IV.417 A Heves Megyei Levéltárban elhelyezett letétek gyűjteménye

Közzétette: Varga Zsolt
                     levéltáros