„Közjóért becsületből” – 150 éve alakult az Egri Önkéntes Tűzoltó Egyesület

Hazánkban az első önkéntes tűzoltó egyesület Aradon alakult 1835-ben. A 19. század végéig számos más hasonló szervezet jött létre. 1866-ban kezdődött a Budapesti Önkéntes Tűzoltó Egylet szervezése, 1871-ben pedig megalakult a Magyar Országos Tűzoltó Szövetség.

Minden városnak, településnek alapvető érdeke volt a tűzesetek elleni védekezés. Eger város a fennmaradt iratok tanúsága szerint intézkedések sorát hozta a 17-19. század során, melyekkel több-kevesebb sikerrel próbálták megelőzni a káreseményeket. Tűzfigyelők járták az utcákat, s a templomtoronyból őrség tartotta szemmel a várost.

Leggyakrabban gondatlanságból keletkeztek a tüzek, de elfordult gyújtogatás is, amit nagyon szigorúan büntettek. A tüzek terjedését segítette a gyakori vízhiány, a sűrűn előforduló aszályos évek miatt kiszáradt kutak. Az ország többi városához hasonlóan Egerben sem volt kielégítő a tűzrendészet szervezete és technikai felkészültsége.

Egészen a 19. század közepéig a tűzoltás a különböző céhek feladata volt. A céhtagok számára kötelező volt a tűzeseteknél való megjelenés, a rendelkezésükre álló eszközökkel (tűzifecskendő, létra, csákány, vödrök stb.) kellett részt venniük az oltásban.

A városi hatóságok és a céhekre épülő „köteles” tűzoltóság igyekezete nem volt képes kielégítően megoldani az idők folyamán egyre bővülő város tűzvédelmét, így az egri házakra gyakorta „felröppent a pusztító vörös kakas”. Különösen súlyos tűzvész tombolt 1800. és 1827. augusztusában, melynek során a város több kerülete szinte teljesen elpusztult.

A Magyar Királyi Belügyminisztérium számos rendelettel szabályozta a tűzrendészetet. Az 1869-ben kiadott tűzvédelemmel foglalkozó miniszteri körlevél előírta, hogy „minden helységben a helyi viszonyoknak megfelelő tűzőrség szerveztessék, s ott hol ez kivihető, tűzoltóegyletek létesítessenek.” 1872-ben a céhek megszűnését kimondó ipartörvénnyel a „köteles” tűzoltóság alapja megszűnt, de még két évre és egy megrázó tűzesetre volt szükség ahhoz, hogy egy szervezett s megfelelően felszerelt tűzoltóság alakuljon Egerben.

1874. július 3-án a délutáni órákban tűz ütött ki a mai Dobó tér egyik lakóházának tetőzetében, és pillanatok alatt lángtengerré változtatta a terület északi oldalát. Korabeli beszámolók szerint az elemi csapást az összeverődő lakosság, néhány bátor ember kivételével, tehetetlenül nézte. Emberéletben nem történt veszteség, de az anyagi kár óriási volt. Az eset ráébresztette a város közösségét a tűzvédelem elmaradottságára. Az alapvető fejlődéshez, a hatékonyabb kivonuláshoz és oltáshoz, bonyolultabb tűzoltógépek tartásához és kezeléséhez szervezett, hivatásos alakulatra volt szükség. Halaszthatatlanná vált egy önkéntes tűzoltóság felállítása.

1874 július 9-én a városházán értekezletet tartottak, amin a város akkori főorvosa, dr. Danilovich Pál hatásos beszédet mondott a városban alakítandó önkéntes tűzoltó egylet szervezése ügyében. Az egyesület alapszabályának és költségvetésének kidolgozására külön bizottság alakult, és néhány nappal később, 1874. július 12-én pedig hivatalosan is kimondták az „Egri önkentes tűzolto-egylet” megalakulását.

Az egylet élen a közgyűlés állt, melyben mind az alapító es pártoló, mind a működő tagok reszt vehetnek és szavazati joggal bírnak. A működő tagok teljesítették a szorosan vett tűzoltói szolgalatot a főparancsnok vezetésével.

1874 szeptember 5-én megalakult az egylet tisztikara, melynek elnökévé Tavassy Antal polgármestert főparancsnoknak, Kőnig Endre mérnököt alparancsnokokká, dr. Danilovich Pált es Vavrik Endrét választották.

Az egylet tevékenységét számos akadály nehezítette. Noha az alapító tagok egyszeri 50 ft-ot, a pártolók évi 2 ft-ot fizettek, ez az összeg magában nem volt elegendő a hatékony működéshez. Maga a város is csak szerény összegekkel támogathatta a tűzoltó egyesületet, így a szükséges feltételek biztosítására a polgárok gyűjtést indítottak. Az első közadakozás alkalmával csaknem 4000 forint gyűlt össze, és a későbbi évek során rendszeressé váltak a tűzoltók javára szervezett társasági események, táncmulatságok, jótékonysági estek.

Az újonnan alakult tűzoltó egyesület állomáshelyéül, ideiglenes megoldásként a város a volt állami sóház épületét tudta biztosítani, amely funkciójának alig volt képes megfelelni. 1875 júliusában a szükséges átalakítások után az épületet egy mászóházzal bővítették ki.

A kezdeti években az állomány létszáma kisebb-nagyobb ingadozásokkal 150 fő körül mozgott. A tűzoltásban részt vevő tagok rendszeresen gyakorlatoztak a gyorsabb, összehangoltabb cselekvés érdekében, s kötelesek voltak részt venni a hétvégi szivattyú-, mászó- illetve az ún. összegyakorlásokon.

Kezdetben nehézséget jelentett, hogy a tagok nem egy helyen, hanem a város különböző pontjain laktak. Gyakran nem csak ők, de a felszerelések is az elvártnál lassabban érkeztek meg a helyszínre. Ezért az őrtanyán beosztás szerint állandó ügyelet tartottak fent, melyet 1878-tól hivatásos, fizetéses tűzoltók láttak el, az őrparancsnokkal együtt öten. A riasztás után az őrségben levők a felszereléseket rögtön a helyszínre szállíthatták, az önkéntesek pedig közvetlenül a tűzhöz mentek.

A városban rendre előforduló kisebb-nagyobb tűzesetekhez riasztott tűzoltóknak eleinte nem csak a lángokkal kellett megküzdeniük, hanem a lakók engedetlenségével is, ami néha tettlegességig fajult. Egy ilyen eset történt 1875. augusztus 20-án este a Kisvölgyi utcában. Az ügyről Eger város rendőrfőkapitánya jelentést tett a városi tanács felé, melyben a tűzoltók munkájának méltatása mellett kitér az őket ért incidensre is.

1876-ban is egymást érték a tűzesetek. Előbb a Sugár-féle, majd a felnémeti Róth-gőzmalom is a tűz martaléka lett. 1878. augusztus 31-én hatalmas árvíz pusztított Egerben. Az egyesület tagjai ekkor is alaposan kivették részüket a mentésből. Elismerésül a város évi 1000 forint támogatást szavazott meg az egylet számára.

1881-ben az állami sóház épületet eladták, az őrtanya számára pedig a mostani Almagyar utcában találtak egy, a célnak alig megfelelő bérleményt. A városi tűzoltóság végleges elhelyezésének ügye végül 1883-ban rendeződött, mikor az egri egyházmegye telkét, a rajta levő régi érseki Belső-malom épülettel együtt a város 3000 ft-ért megvásárolta, és örökhasználati joggal átengedte az egyesületnek. 1891-ben új szertárat és istállót építettek a város és az érsekség támogatásával, majd 1897-re a rossz állapotban lévő malomépület helyén elkészült az új, korszerűen felszerelt és berendezett őrtanyaépület is.

1897-ben az egylet feladatkörét kibővítettek, a sérültek gyors ellátása érdekében kiképzett tűzoltó-mentők álltak szolgálatba, a szervezet pedig „Egri Önkéntes Tűzoltó- es Mentő-Egyesület” elnevezéssel folytatta munkáját 1949. évi megszűnéséig.

Közzétette: Györgyné Dani Gabriella levéltáros

Felhasznált források:
MNL HML V.44.c.4.  Eger város polgármesterének iratai - Tűzoltó egyesület ügyei
MNL HML V.72.a.19. és 20.  Eger város tanácsának iratai -Ülésjegyzőkönyvek és irataik
MNL HML V.72.b.61.  Eger város tanácsának iratai – Külön kezelt iratok

Felhasznált irodalom:
Simándi Gyula: Eger város tűzvédelmének története In.: Egri séták nemcsak egrieknek IV. kötet, Eger, 2012.