A forrástípus, bár elsősorban a helyi ipar-, illetve gazdaságtörténet feltárásához, megismeréséhez nélkülözhetetlen, de emellett igazán értékes adalékokkal szolgálhat a családtörténeti kutatásokhoz is. Számos információt tartalmaz arról, hogy felmenőink kik voltak, honnan származtak, mivel keresték meg a család kenyerét, esetleg ki támogatta őket mesterségük gyakorlásában.

 Az iparlajstromban feltüntették a folyamodó nevét, korát, lakását és illetőségét, az iparengedély számát és megadásának időpontját, valamint az elsőfokú iparhatóság ilyen tárgyban hozott határozatának számát is rögzítették. Feltüntették azt is, hogy az iparos milyen iparra kérte az engedélyt, az üzletnek, telephelynek a helyét, és hogy milyen dokumentum alapján kapta meg a kérelmező az iparengedélyt. Legtöbbször bejegyezték az iparűzéssel kapcsolatos változásokat, az engedélyhez szükséges ipardíj befizetésének tényét, és az iparengedélyről történt lemondást is. Néhány esetben a vállalkozás megszűnésének időpontját is bevezették. Gyakran szerepelnek a lajstromokban más megyékből, esetleg országokból betelepült személyek is. Ilyen például a lentebbi fotón a 380. fsz. alatt bejegyzett Lengyelországból áttelepült Stahura Jakab szatócs vagy a 383. fsz. alatt szereplő jósvafői mészáros, Preszler Márton. 

Egy ilyen bejegyzés egészen új területre vezetheti a családkutatót. Folytathatja a kutatást a Jósvafőt érintő, illetve a lengyelországi forrásokban. ugyanakkor érdemes utánajárnia annak is, hogy az iparosok egyedül, vagy esetleg a családjukkal költöztek át, és hosszabb-rövidebb időre vagy végleg Egerben telepedtek le és itt folytatódott a család élete. 

  Az iparlajstromokat a tanácskorszak előtti időkből az elsőfokú iparhatósági jogkörrel rendelkező városok, illetve községekben a főszolgabíró (főjegyző) iratai közt találhatunk. Vezetésüket 1860-tól császári pátens tette kötelezővé.

1884-től az iparlajstromok betűjelekkel megkülönböztetett kötetekben találhatók. Ennek oka, hogy az 1884. évi ipartörvény (XVII. tc.) már lényeges különbséget tett az engedélyhez kötött, a képesítéshez kötött és a szabad iparok között. Ennek megfelelően nyilvántartásuk is fokozatosan elkülönült egymástól. Az „A” jelzésű lajstromba a képesítéshez kötött iparokat vezették be.

Képesítéshez kötött iparnak tekintendő az az ipar, amely kézműves jellegénél fogva csak megfelelő szakképzés útján sajátítható el, és amelynek végzése a törvényben meghatározott szakképzettség igazolásához van kötve. Általában szakmai előképzettséget igénylő kézműipari tevékenységek tartoztak ide: kovács-, lakatos-, asztalos-, bognár-, szűcs-, szabó-, cipész-, csizmadia-, mészáros-, sütő-, cukrász-, borbély-és fodrászipar stb.

A „B” jelzésű lajstromba az engedélyhez kötött iparokat jegyezték be, melyek a megkezdésükhöz előírt feltételek mellett állandó hatósági ellenőrzést is igénylő iparágak voltak. Ebbe a kategóriába tartoztak a fogadósok, vendéglősök, italmérők, kávéházasok, bérkocsisok, zsibárusok, mérgező anyagokat, gyógyszereket, robbanóanyagot előállítók és azokkal kereskedők, a munkaközvetítők és cselédszerzők, kéményseprők, építőiparosok stb.

A helyüknél vagy jellegüknél fogva a környező lakosokat és általában a lakosságot zavaró vagy veszélyeztető üzemeket, gyárakat csak iparhatósági telepengedéllyel lehetett létesíteni. Ez alá tartoztak az agyag- és téglaégető kemencék, a szappanfőzők, a száraz-, szél- és gőzmalmok, a vágóhidak, a vegyészeti gyárak, a tímárműhelyek, a fürdők, uszodák stb. Nyilvántartásukra a „C” lajstrom szolgált.

A „D” lajstromba a kereset céljából folytatott tevékenység körébe sorolt kereskedőket vezették be. Az „E” lajstrom a szabad iparok körét öleli fel. Többek közt itt találhatók a nyomdák, a malmok, a téglagyárak, a cserépedény-készítők, a kútfúrók, a bércséplők, a kézimunka-készítők és a fényképészek.

Közzétette:
Györgyné Dani Gabriella
levéltáros

Felhasznált források:

MNL HML V.44.c.3. Eger város polgármesterének iratai. Külön kezelt iratok- Iparlajstrom 1860.
MNL HML V.72.b.90. Eger Város Tanácsának iratai. Külön kezelt iratok. Iparlajstrom „A”

Felhasznált irodalom:

Imre Miklós: Iparpolitika, iparjog, Iparigazgatás Egyed István munkásságában, a kiegyezéstől az 1948-ig tartó időszak gazdaság- és iparpolitikai változásainak tükrében
 https://folyoiratok.uni-nke.hu/document/nkeszolgaltato-uni-nke-hu/imre-miklos-iparpolitika_-iparjog_-iparigazgatas-egyed-istvan-munkassagaban_-a-kiegyezestol-az-1948-ig-tarto-idoszak-gazdasag-es-iparpolitikai-valtozasainak-tukreben.original.pdf