A családkutatás az utóbbi évtizedekben reneszánszát éli, de a vérvonal vezetésének évszázados hagyományai vannak. A feudalizmusban a kiváltságok és jogok öröklése az egyénnek elemi érdekévé tette származásának ismeretét. Ezért készítették nagy körültekintéssel és adatok halmazával a leszármazási táblákat, melyek sok esetben perdöntő bizonyítékként szolgáltak egy-egy birtokperben, örökösödési vitában. Az 1900-as évek elején az elszaporodó családtörténeti összeállítások megjelentetésével a nemzeti öntudat felébresztése is cél volt. Egyéni szinten vagy egy mikroközösségben a nemzeti érzés elmélyítése terén semmi sem lehet alkalmasabb, mint a családtörténet. Családunk történetének a nemzet történetébe kapcsolódása megnyitja számunkra azt a forrást, amelyből nemzeti öntudatunk táplálkozik, az egyén identitástudatának pedig egyik fontos eleme az, hogy ismerje származását, gyökereit. Kempelen Béla, a 20. század első felének híres genealógusa azt írta: ha nemzetünk történetét ismerni kötelesség, saját családunkkal szemben ez kétszeres kötelesség.

December hónap dokumentuma letétként került Heves Vármegye levéltárába az 1930-as években és a bizáki és mérgesi Puky család címerét (kék mezőben hajlott, páncélos kar, fölötte hatágú arany csillag, a kézben aranymarkolatú görbe kard) és családfáját ábrázolja. A család genealógiáját Puky Endre, Abaúj vármegye főispánja, rövid ideig külügyminiszter, majd a Közigazgatási Bíróság elnöke és felsőházi tag, testvére Puky Gyula kúriai bíró, a debreceni ítélőtábla elnöke, később Hajdú vármegye és Debrecen főispánja, görgői és toporczi Görgey Miklós huszárezredes, a m. kir. koronaőrség parancsnoka és Dr. Görzsönyi Vargha Zoltán tanár, a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság tagja készítette el a család birtokában levő okiratokból és feljegyzésekből, az Országos Levéltár törzsanyagából és egyházi anyakönyvekből. A családfát, állításuk szerint „ezek s a genealógiai irodalom felhasználásával lelkiismeretes gondossággal, legjobb tudásunk és meggyőződésünk szerint állítottuk össze, amit nemesi szavunkkal és címeres pecséteinkkel ellátott aláírásunkkal igazolunk”. 

A szerzők a család nemzetségét Márton királyi ítélőmesterig vezetik, de a Pók-nemzetség első történeti nyomát Karácsonyi János 1209-ben találja meg Móricnál, aki „II. Endrének igen kedves embere volt és az okiratokban mint de Puk szerepel”. Egy 1220-ban keletkezett irat szerint Márton, nádori rendelet folytán, az árpási besenyők és ezek főbírája közti egyenetlenség elintézésében bíráskodott. Utóda az 1234-ben élt Comes Farkasius de Puk, aki II. Andrástól Győr vármegyében Kába, más néven Szent-Mihály jószágot kapta szolgálatai fejében. A tatárjáráskor IV. Bélát egy tatár lándzsájától Pók-nembeli Móric mentette meg, és ezt IV. Béla pazar adományokkal jutalmazta. A család birtokába került számos Győr, Sopron, Somogy, Zala, Nyitra, Nógrád, Gömör, Szatmár, Alsófehér, Kolozs és Szilágy megyei, valamint szlavóniai uradalom.

A nemzetség a 13. századtól három fő, a meggyesaljai, mérgesi és bizáki ágra szakadt. A bizáki ág abaúji család, mely Borsod, Nógrád, Zemplén és Heves vármegyékben is elterjedt.

A család egyik legismertebb Heves megyei sarja Puky Miklós volt. Az 1848. évi pesti országgyűlésen ő képviselte a vármegyét, s őt nevezték ki Heves és Külső-Szolnok megye kormánybiztosának is. Feladata a katonai szervezés, a honvédség felállítása volt, és nagy szerepet játszott a honvédzászlóaljak felszerelésében. 1849. január 3-án első alispánná nevezték ki, 1849. január 29-én pedig a magyar kormány bizalmat szavazott neki és Komárom kormánybiztosa lett. A világosi fegyverletétel után emigrációba kényszerült, távollétében vagyonelkobzásra és halálra ítélték. 1867 januárjában tért haza és a kiegyezés után meginduló új megyei alkotmányos élet első tisztújításán a vármegye közgyűlése első alispánjának választotta, valamint ő lett a Heves megyei Negyvennyolcas Párt elnöke is. 1887. augusztus 23-án hunyt el. Unokája, Puky Árpád (1877-1959) Gyöngyös polgármestere volt, aki az 1917. május 17-i nagy tűzvész után a várost sikeresen újjáépíttette.

Közzétette: Varga Zsolt

                      levéltáros

Felhasznált irodalom:

Nagy Iván: Magyarország családai. Czímerekkel és nemzékrendi táblákkal. 9. kötet. 1862.
Dr. Csikszentsimoni Endes Miklós: A Bizáki Puky család nemzedékrendje. In Magyar Családtörténeti Szemle, 1938. 4-5 sz.