Nők a „Lombikban”

Magyarország először 1913-ban csatlakozott a nőnapi felhíváshoz, a következő évtől pedig – ha nem is mindig azonos időpontban – de országszerte rendezvényeket szerveztek. 1948-ban szovjet mintára kötelezővé tették megünneplését, azóta állandósult időpontja is (március 8.).

Köztudott, hogy a kommunista propagandában nagy szerepet kapott a nők egyenjogú társadalmi helyzetének pozitív változása. Ez nem csak állami szinten mutatkozott meg, hanem az állami intézmények szintjén is jelentkezett. A Debreceni Konzervgyár (DEKO) Lombik (1978-tól Hámán Kató) Brigádjának naplóiban megőrződtek a nőnapi megemlékezések, a kézzel írott bejegyzések mellett a gyár és a gyár pártbizottsága által megrendelt köszöntő lapok is beragasztásra kerültek. A gyár lapja, a DEKO Híradó tanúsága szerint az üzem vezetése is nagy hangsúlyt helyezett március 8-a megünneplésére. Ezen a napon osztották ki a női dolgozóknak az Élelmiszeripar Kiváló Dolgozója és a Vállalat Kiváló Dolgozója kitüntetéseket, évente 2–3 fő részére.

A Lombik Brigád naplóiban a nőnapi bejegyzések változatos képet mutatnak: az előbb említett gyári nyomtatványokon kívül a dolgozók egyéb köszöntő lapokat és virágokat ábrázoló képeket ragasztottak vagy saját kezű rajzokat készítettek. A képekhez tartozó szövegek a baloldali ideológia szellemében köszöntötték a női munkatársakat. Az 1982-dik évi nőnapi bejegyzésre a gyári megemlékezésen készült fotót ragasztották be, amelyen a gyár vezetői által köszöntött nők láthatóak, illetve az események rövid leírását is feljegyezték.

Figyelmet érdemel az 1974. évi nőnapi köszöntés, amit a brigád tagjai az általuk támogatott óvodában tartottak meg. A rendezvényen – a fényképek tanúsága szerint – a brigád férfi tagjai szendvicseket szolgáltak fel, és az óvoda dolgozóit köszöntötték.

„Szocialista társadalmunk felismerte, hogy enyhíteni kell a nők hátrányos helyzetén.” – olvashatjuk egy másik évben. „Mi is csak tiszteletünket és köszönetünket fejezhetjük ki” (így folytatódik a szöveg), végül a laborban dolgozó nők köszöntését ábrázoló képpel zárul az oldal. Azonban nem minden ünnepi bejegyzés pozitív hangvételű. Erre jó példa az 1973. évi megemlékezésben említett eset, amikor a villamoson egy fiatalember a mellette álló „sánta hölgynek” nem adta át a helyét, mondván: „Egyenjogúság van. Nem?” A naplót vezető kolléganő azonban nyugodt szívvel jegyzi meg, hogy „Szerencsére a mi kollektívánkban nincsenek ilyen elveket valló férfiak.” A nőnapot tehát a brigádban „hagyományosan” ünnepelték meg.

A gyári lapban – mivel csak hónap végén jelent meg – már a februári számban helyet biztosítottak a nőnapi események beharangozásának. Ezekben a cikkekben a történeti részletek mellett az MSZMP aktuális nőpolitikai intézkedéseiről is szó esik.

A DEKO Lombik Brigádjának naplóiban lévő bejegyzések a szocialista ünnepek megtartásához kapcsolódó vizsgálatokhoz adnak hasznos információkat. A brigádnaplók tükrében a hivatalos narratíva árnyékában megjelenik a szocialista társadalom korlátai között élő ember, aki a kollektívától kötelezően elvárt keretek között élt, mégis a dolgozók egyéni elképzelései és a brigád tagjainak lelkes megnyilvánulásai is hangot kapnak.

Kovács Tünde