„Neveztessék és címeztessék ezentúl a mi szabad királyi Döbröczen városunknak!”
2015.06.05.
300 évvel ezelőtt, 1715-ben iktatták törvénybe Debrecen szabad királyi városi rangra emelését. A kiváltságot biztosító oklevelet ugyan már 1693-ban kiadta I. Lipót császár, a szentesítésére azonban több, mint két évtizedet kellett várni.
I. Lipót király szabad királyi városi rangot, valamint címerviselési jogot adományoz Debrecen számára (Debrecen, 1693. április 11.) | ||
| Debrecen városát a források először a 13. században említik, de nagyfokú önállóságának kialakulását már 1361-től, a mezővárosi privilégium megszerzésétől számíthatjuk. I. Lajos király ugyanis kiváltságlevelében biztosította a város számára a szabad bíróválasztás jogát, voltaképpen teljes polgári szabadságot biztosított, hiszen debreceni polgár fölött többé nem gyakorolt semmilyen rendi testület vagy személyiség semmiféle joghatóságot. | ||
I. Lajos király szabad bíróválasztásra vonatkozó oklevele (Várad, 1361. június 14.) | ||
| Az oklevélben biztosított szabad bíróválasztás ellenére Debrecen földesúri alávetettsége nem változott, földesurai itt laktak, kastélyuk volt, a földesúri szándék és akarat szabta meg a város igazgatásának kereteit. A Debreceni család fiágon való kihalása után 1405-ben a város visszakerült a király tulajdonába. Zsigmond még ebben az évben szabad királyi jogot adományozott a városnak. Az oklevél lényegében felruházta Debrecent mindazokkal a jogokkal, melyet Buda városa élvezett. A király azonban hamarosan elajándékozta a várost, ezzel a felemelkedés útját is megnehezítette. | ||
Zsigmond király Debrecen városának sokféle érdemeiért megengedi, hogy fallal vegye körül magát, és felruházza mindazokkal a jogokkal és kiváltságokkal, amelyekkel Buda városa bír (Buda, 1405. április 2.) | ||
| Debrecen az értékes kiváltságok birtokában az önkormányzás szabadságát akadály nélkül élvezhette éppen úgy, mint a szabad királyi városok. A 17. század első évtizedeiben a Tiszántúl leggazdagabb és legnépesebb városává válik. A század végére Caraffa szörnyű sarcai, a török-, és tatárdúlások következtében azonban meggyengül, és elnéptelenedik. A város kiváltságai megcsorbultak, a magyar királyi kamara igazgatása alatt - mely állandó pénzügyi gondokkal küzdött - még az a lehetőség is fennállt, hogy a várost egy világi birtokos szerzi meg. A fenyegető jövőt látva a város elöljárói igyekeztek először megújíttatni a régi kiváltságokat, s ennek eredménye például, hogy Lipót király 1689-ben megerősítette Rudolf császár „királyi szabadalmas mezőváros” címet biztosító 1600. évi privilégiumát. Ettől függetlenül a város földesúri kötelezettségei megmaradtak, és e kötelékből csak a szabad királyi városi jog emelhette ki. | ||
II. Rudolf király címeres kiváltságlevelet adományoz Debrecen város részére, megerősítve több korábbi adománylevelet (Pilsen, 1600. március 17.) | ||
| Az ódon városházán gyülekező és tanácskozó szenátorok jól megfontolták, hogy milyen kérésekkel álljanak a császár elé. A magisztrátus a város elnéptelenedése miatt ideiglenes mentesítést kért mindenféle adó, cenzus, dézsma és közteher alól, kérték a hídvám és a vendégfogadó-jog elnyerését, végül a szabad királyi városok közé való felvételüket. A várost képviselő követeknek egyhangú szavazattal Dobozi István és Komáromi Csipkés György szenátort, illetve Pósalaki János főjegyzőt választották. | ||
A régi városháza 1839-ben | ||
| A követeknek nem volt könnyű dolga: a reformáció fészkeként ismert város érdekét kellett 1692 és 1693 között 10 hónapon keresztül képviselniük a katolikus császárvárosban, Bécsben. Olyan nagy kiváltságról volt szó, amelyet sohasem lehetett könnyen elérni, és amelyet éppen a legutóbbi diéta még nehezebben kívánt elérhetővé tenni. (Az 1687. évi 17. articulus kimondta, hogy csak különlegesen nagy érdemek esetében adható ezentúl szabad királyi városi rang). Persze nagyon sok pénzébe és ajándékába került a városnak, és nagyon sokat kellett kilincselni érte. A benyújtott kérvény egyik hivataltól a másikig vándorolt, míg eljutott a király elé, akinek döntése nagyon pozitív volt: a városnak csaknem minden kérése teljesült, és mindezért hivatalosan csak 20 ezer forintot kellett fizetniük. | ||
Az 1693. évi oklevél belső oldala | ||
| A követek által megszerzett királyi adománylevél pergamenpapírra íródott, és vörös bársonykötésben található. A diplomán zsinóros pecsét függ, melynek tokja arannyal futtatott színezüst pecséttartó, rajta a kétfejű sassal. | ||
Az 1693. évi oklevél pecsétje | ||
| Debrecen a kiváltság elnyerésével szabadalmas mezővárosból szabad királyi város lett. Ez azt jelentette, hogy csak a királynak voltak alávetve, neki fizették az adót, várfalat építhettek, polgárai szabadon végrendelkezhettek, szabadon használhatták címerüket, és számos olyan gazdasági kiváltsággal élhettek, melyek fejlődését biztosították. Dobozy István, Komáromy Csipkés György és Pósalaky János megelégedéssel térhettek haza Debrecenbe. A kiváltság, amit megszereztek minden magyar város számára történelme legnagyobb eseménye és büszkesége volt. | ||
|
| |
Debrecen szabad királyi városi rangra emelésének törvénybe iktatása és az 1715. április 25. 105. tc. kivonata | ||
| Az 1693-ban elnyert királyi kiváltságlevél érvényesítésének alapfeltétele a szabad királyi városi jogállapot országgyűlésen történő elismertetése és törvénybe iktatása volt. Erre azonban több, mint két évtizedet kellett várni. A 108. törvénycikk csak 1715. április 25-én jelent meg a katolikus egyház és a ferences rend befogadását követően. A nehezen megszerzett kiváltságlevélnek köszönhetően azonban Debrecen a sok-sok szenvedés után újra virágzásnak indult, és a régió kiemelkedő városává vált. | ||
 |  | |
| Debrecen a 18. és 19. században | ||
| Szendiné Orvos Erzsébet | ||
Új hozzászólás