Az adószedő 1727. február 19-én Váradolasziban a vármegye részgyűlésén benyújtott – előző havi inkasszált házi adót tartalmazó – lajstrom piszkozatának borítólapjára néhány gazdasági feljegyzés és számítás közé jegyezte le igazán romantikus gondolatait (ami modern átírással és mai központozással így néz ki):

„Te vagy szívem – csak elhiszem – mindeneknél szebb,
Én is azért nem csudálom, hogy nékem kedves vagy.
Szeretni téged őrizlek, de ugyan mégis kedvellek.”

Habár nem mindennapos dolog, hogy a levéltári hivatalos iratok verseket tartalmazzanak, sokrétű gyűjteményünknek köszönhetően azért nem egyedülálló. Nagykállói Fényes István debreceni nótárius például az általa vezetett tanácsülési jegyzőkönyvbe írta be verses krónikáját; de akár Jakab Mihály, Bihar vármegye levéltárosa egyik barátja feleségének fejfájára szánt versének kéziratát vagy Szivós Mihály csökmői jegyző latin és magyar nyelven rótt sorait is említhetnénk, akik hasonlóképp a hivatalukban töltött időszak alatt vetették papírra gondolataikat. Fekete György adószedő sorait 290 év eltelte után a magyar költészet napja alkalmából közöljük, s csak remélhetjük, hogy a vers által megszólított hölgy a megfogalmazást követően – belátható időn belül – értesült a perceptor gondolatairól.

Szálkai Tamás