A Pallagi Gazdasági Akadémia vázlatos története

A keszthelyi és a magyaróvári akadémiák már évtizedek óta működtek, amikor felmerült egy gazdasági akadémia alapításának gondolata az Alföldön is. A kormány is támogatta egy alföldi felső mezőgazdasági iskola felállítását, az pedig a városi elöljáróság ügyességének köszönhető, hogy az intézet megépítésére éppen Debrecenben került sor. Az uralkodó 1857-ben tett körútja alkalmával 240.000 forintot engedélyezett egy gazdasági iskola alapítására az Alföldön. A debreceni községtanács 1857-ben határozatot hozott az intézet felállításáról,¹ és erre a célra 400 holdas birtokot ajánlott fel örökös használati joggal, hogy ott mintagazdaságot rendezhessenek be. A város megengedte, hogy a Nagyerdő egy részét az intézet erdészeti gyakorlati oktatására használhassa, vállalták, hogy a városházával szemben lévő telken épületet emelnek, és ebben az intézet számára tantermeket alakítanak ki, közbenjártak a Református Kollégiumnál, hogy a füvészkertet és az egyéb kollégiumi gyűjteményeket a hallgatók tanulmányaikhoz igénybe vehessék. Cserébe olyan kikötése volt a városnak, hogy a tanítás nyelve csak magyar lehet, illetve két vagy három debreceni ifjú tandíjmentességet élvezhessen az intézetben.

Az első tervek szerint kerületi gazdászati és erdészeti intézet felállítására került volna sor, s ezen belül működött volna egy földműves iskola is. A város ajánlatára a válasz a Helytartótanácstól hosszan váratott magára, csak 1863-ban érkezett meg. A végleges szerződést 1865. október 14-én írták alá.² 1866. július 5-én a város akkori polgármestere kiadhatta azt az adománylevelet, amely az intézet alapítólevelének tekinthető. Az adománylevelet 1866. szeptember 3-án hagyta jóvá a Helytartótanács. Az építkezés azonnal megkezdődött és egy év alatt befejeződött. Épületeket emeltek a pallagi birtokon és a városban, a Péterfia utcai másfél kataszteri hold nagyságú telken.

A gazdasági tanintézet még az akkori tervek szerint is három külön iskolát foglalt volna magában: egy mezőgazdasági felsőiskolát, egy erdészeti iskolát és egy földműves iskolát. Ebből a megvalósulásig kettő jutott el: a fölművesiskolát 1867 júliusában, a mezőgazdasági felsőiskolát pedig 1868 októberében nyitották meg. Az erdészeti iskola felállítására később sem került sor. A felsőiskolát hivatalosan először Országos Gazdasági Felsőbb Tanintézetnek, néhány évvel később Magyar Királyi Felsőbb Gazdasági Tanintézetnek nevezték.

A debreceni felsőbb gazdasági tanintézet célját 1869-ben a következőben jelölték meg: „a gazdasági pályára készülő ifjakat, mint leendő birtoktulajdonosokat, bérnököket, magasabb készültségű gazdatiszteket jövő hivatásukra, időszerinti tudományos szakképzettséggel, a gazdászat minden ágaiban, úgy az elméletnek, mint a gyakorlatnak terén, alaposan előkészíteni”.³ Nyolc évig kétévfolyamú iskolaként működött, felvételt az nyerhetett, aki nyolc gimnáziumi vagy hat reáliskolai osztályt végzett, és egy év gazdaságban töltött gyakorlati évet igazolt. Feltétel volt még a 17 éves életkor betöltése. A rendes vizsgákat félévente tartották, és 4 félév elvégzése után végbizonyítványt állítottak ki.

A városban az intézet épülete hamar szűknek bizonyult. Ekkor tárgyalások kezdődtek a város és a kormány között, hogy a régi tanintézet épületét átvéve jelöljön ki egy új helyet az intézet számára.⁴ A tárgyalások eredményeként a református kollégium mellett, egy 400 négyszögöles telekre esett a választás (később mégsem ezen a helyen építik fel). Az iskola szervezeti változásokon is keresztülment: 1876-ban elnevezése Magyar Királyi Gazdasági Tanintézetre változott, és a képzés ideje három évre emelkedett. A debreceni intézetnél sajátos állapotot teremtett az a körülmény, hogy lényegében két oktatási intézmény működött szervezetileg összefogott igazgatás alatt, egy gazdaság adottságainak kihasználásával, mindaddig, míg a kormányzat a földműves iskolát át nem helyezte Karcagra (1899). A három éves képzés első éve leginkább gazdasági gyakorlatból állt, amit a hallgatóknak a pallagi gazdaságban munkával kellett eltöltenie. A második és harmadik évben, pedig a városban lévő intézetben hallgattak elméleti előadásokat Ez az oktatási rend működött két évtizedig, de az intézet tanári kara belátta, hogy a felsőbb éveseket se szerencsés elszakítani a pallagi gazdaságtól és tisztán elméleti oktatásban részesíteni. Emellett a városban lakó hallgatók magatartásával szemben is komoly gondok merültek fel (kocsmázás, kimaradozás). Elhatározták, hogy az intézetet kitelepítik Pallagra.

A város 1900-ban kezdte el az építkezést a pallagi gazdaságban. A szerződés értelmében az építés költségeit a város vállalta magára azzal a feltétellel, hogy az állam 40 év alatt visszafizeti. A 40 év letelte után, 1942-ben az épületek a kincstár tulajdonába kerülnek át. Az iskola az 1901/02. tanévet már az új helyen kezdte meg. A költözés célja az volt, hogy a hallgatóság az elméleti képzés mellett minél alaposabb gyakorlati képzésben részesüljön, és ne csak az első évben. A tanintézet teljes személyzete, a tanári kar és a hallgatóság is kiköltözött Pallagra. 106 férőhelyes internátus épült a hallgatók számára, amelyben két-három ágyas szobák, ifjúsági kaszinó és biliárd terem kapott helyet. Tanári villák épültek, hogy a tanszemélyzet is állandóan az intézet területén lehessen. A kiköltözést követően a képzés színvonala emelkedett, így 1906-ban újra főiskolai rangot nyert az intézet, és egyenlő lett a Magyaróvári Gazdasági Akadémiával.⁵ A neve is megváltozott, Debreceni Magyar Királyi Gazdasági Akadémia lett.

Az első évben a hallgatók főleg a mezőgazdasági munka gyakorlati részébe nyertek betekintést, minden munkában részt vettek, elsajátították a gyakorlati fogásokat. Elméleti téren leginkább csak mennyiségtanból és természettudományokból hallgattak előadásokat. A második és harmadik évben a fő hangsúlyt az elméleti ismeretek oktatására fektették, de mellette gazdaságirányítói képzésben is részesültek. Az akadémia tanulóinak nagy része a következő megyékből érkezett (csökkenő sorrendben): Hajdú, Bihar, Pest, Békés, Szatmár, Szabolcs, Jász- Nagykun-Szolnok, Borsod, Heves, Csongrád és Gömör.

Az akadémián kezdetben öt tanszék működött: növénytermesztési, állattenyésztési, gazdasági-üzlettechnikai, technikai és vegytani. 1911-ben már 7 tanári katedrája volt: föld- és ásványtani, talajtani, növénytermesztési, vegytan és gazdasági technológia, gazdasági üzemtan, fizika és gazdasági gyakorlati tanszék. Megbízott előadók adták elő az állatbonc- és élettani tantárgyat, illetve az állategészség- és járványtant. 1918-ban orvosfizikai és orvoskémiai előadásokat engedélyeztek, 1920-ban pedig lépéseket tettek a számviteltan, kereskedelemtan, szövetkezeti ügyek tanszékének kiépítésére is. A rendszeres tanulmányi kirándulások is az oktatás célját szolgálták. A hallgatók ellátogattak a Debrecen melletti, mintaszerűen működő macsi uradalomba, kirándultak a hortobágyi halastavakhoz, megnézték Debrecen város bolgárkertészetét, megismerkedtek a város lótenyésztésével és vágóhídjával.

Az első világháború alatt a tanítás négy évig szünetelt. A tanárok és a hallgatók nagy része hadba vonult, az épületet pedig katonai kórházzá alakították át. A tanácsköztársaság alatt, és az azt követő vészterhes napokban a gazdaság felszerelésének nagy részét széthurcolták, feldúlták. 1918 őszén indult meg újra a tanítás, de a rendszeres munka csak 1920-ban kezdődhetett meg.  Érdekességképpen jegyzem meg, hogy 1918-ban  három nő is kérte a felvételét az akadémiára, amit a tantestület csak hosszas tanácskozás után fogadott el. A tanári karban bekövetkezett hiányokat a kassai és a kolozsvári gazdasági akadémiákról menekült tanárokkal pótolták. A hallgatók száma ekkor 250 körül mozgott, és ennek kb. egyharmada az elcsatolt területekről származott, mivel a kassai és a kolozsvári akadémiák nem működtek. Az 1920-as évek viszonylag nagy létszámú jelentkezését követően csökkenő tendencia következett be a hallgatóság létszámában. 1930-ban tanévnyitó beszédében Dr. Ruffy-Varga Kálmán igazgató kifejtette: „érthetetlen, hogy a jogi egyetemek hallgatóságát földbirtokos fiatalemberek alkotják. Nem tanulnak gazdálkodni, nem érdeklődnek a természettudományok iránt, a gazdálkodást empirikus mesterségnek vagy úri mulatságnak tekintik, és jogot tanulnak, de mégis a földből akarnak megélni. Én ezt a tünetet nagy nemzeti szerencsétlenségnek tartom.”⁶

Az oktatás célját szolgálta az akadémia gazdasága, amely 400 kataszteri hold adomány és 200 kataszteri hold bérelt földterületből tevődött össze. A gazdasági major még 1867 közepén épült: akkor intézői lakás, két cselédlakás, szarvasmarha-, ló-, juh- és sertésistállók készültek. Később bővült kovács és bognárműhellyel, szekérszínnel. Épült még kertészlak, gépszín, baromfiól, magtár, dohánypajta, csűr és górék Az 1930-as években már 40 féle épülete van a gazdaságnak. A tanintézeti gazdaság három fő területe: növénytermesztés, állattenyésztés és kertészet.

Növénytermesztés:

A mezőgazdasági termőterület (szántóföld, rét, legelő) 495 kataszteri holdat tett ki. Ez hat vetésforgóra volt felosztva. Növénytermelés terén az akadémia célja az volt, hogy a talaj és éghajlati viszonyoknak megfelelő növényfajtákat állítsanak elő, és az akklimatizált vetőmagot a gazdák rendelkezésére bocsássák. Elsősorban búzát, rozst, árpát, zabot, kukoricát, dohányt, takarmányrépát és burgonyát termesztettek. Emellett a gazdaság állatállománya számára termeltek takarmánynövényeket.

Állattenyésztés:

Az ágazat célja a szükséges igaerő biztosítása és utánpótlása, tenyészállatok eladása, állatok hízlalása és állati termékek értékesítése.

Az akadémia lótenyésztése elsősorban a gazdaság céljait szolgálta (igásló és kocsisló), un. ménesbeli lótenyésztéssel nem foglalkoztak. Az akadémiának a kiköltözés utáni években négy tiszti fogata volt, mivel a tanintézet viszonylag nagy távolságra épült a várostól (6 km). A város és az akadémia között 1924-ben indult meg a villamosközlekedés.

Az akadémia tehenészete 1889-től a magyarfajta szarvasmarhát tartotta. A tehenészet célja erős csontozatú, edzett, jól tejelő állatok kitenyésztése, amelyek törzskönyvezve voltak. A tejet Debrecen piacán értékesítették, illetve a debreceni Klinikákat látták el vele. Az állatokat természetszerűen tartották: nyáron éjjel-nappal kint voltak a jószágok, de még télen, a legnagyobb hidegben is a szabadban töltöttek 1-2 órát.

A sertéságazat eredete 1876-ig vezethető vissza, kondorszőrű mangalica szőke csoportjába tartozó egyedek tenyésztésével foglalkozott, célja nagytestű, hízékony, edzett állatok kitenyésztése. Az állatokat az év minden szakában a szabadban tartották.

Az intézet magyar fésűs merinó juhászatának alapját még az 1876-ban beszerzett 100 anya és 4 kos adta. Céljuk nagytestű merinó juhok kitenyésztése, minőségi gyapjú előállítása volt. Aprójószág tenyészete lúd, pekingi kacsa és tyúk nevelésével foglalkozott. Ezen kívül egy méhest rendeztek be a főkertész felügyelete alatt, és a hallgatók okítását szolgálta a selyemhernyó tenyészet is.

Kertészet:

Az akadémia kertje 1907-ben létesült, területe 13,5 kataszteri hold volt. Olyan céllal hozták létre, hogy a hallgatók itt gyakorolhassák a kertészkedést, és hogy vidéken népszerűsítsék a gyümölcstermesztést. Egyik részében faiskolát telepítettek, másik részében zöldségeskert, növényházak és melegágyak kaptak helyet. Épült egy gyümölcsfeldolgozó gépekkel felszerelt munkaterem is.

Szőlőt 9,3 kataszteri holdon ültettek azzal a céllal, hogy a homokon sikerrel termeszthető bor és csemegeszőlők termelését szemléltessék, illetve a hallgatósággal megismertessék a helyes pincegazdaságot. A terület kilenc táblájából nyolc borszőlővel, egy pedig különböző fajtájú csemegeszőlővel volt telepítve.

A gazdasághoz tartozott még egy növénytermesztési kísérleti terület is. A terület egyik részén meghatározott nagyságú parcellákban kísérleteket végeztek, a fennmaradó rész pedig az oktatás és bemutatás célját szolgálta. A tér el volt látva öntözőberendezéssel is. Elsősorban a homokon termő növényekkel kísérleteztek, hogy megállapítsák mely növények a legalkalmasabbak ezen a talajon való termesztésre. Ezen kívül művelési, trágyázási, öntözéses és egyéb összehasonlító kísérleteket folytattak. A gazdaság közvetítésével számos vetőmag terjedt el.

Vegykísérleti Állomás:

1894-ben létesült, tudományos vizsgálatok útján, a gyakorlati cél szem előtt tartásával, a mezőgazdaság különböző ágazatainak fejlődését kívánta előmozdítani. A mezőgazdaságban, a mezőgazdasági iparban szereplő anyagok, talajok, gazdasági növények, trágyák, takarmányfélék, illetve a kereskedelemben forgalomba kerülő cikkek és nyersanyagok, italok vegyelemzését végezték. Magánszemélyeknek és hatóságoknak is végeztek vizsgálatokat meghatározott díjazás ellenében. A legtöbb vizsgálatot bor, kútvíz és műtrágya elemzésére kérték.

Állami Vetőmagvizsgáló Állomás:

Az állomást még 1883-ban alapították. Feladata a magvakkal, valamint egyéb gazdaságilag fontos növényi cikkekkel való kereskedés ellenőrzése, a gazdák, erdészek és kertészek érdekeinek védelme az előforduló hamisításokkal és visszaélésekkel szemben. Végezték még a magvakban előforduló kártékony élősködők meghatározását is.

Dohánykísérleti Állomás:

1898-ban létesült 20 kataszteri hold területen. Feladata volt a magyarországi dohánytermelést előmozdítani, a magyar dohányok minőségét javítani, a dohánykertészeket szakszerűen kiképezni, illetve a külföldi dohányok hazai alkalmazhatóságát kipróbálni.

Meteorológiai Állomás:

Debrecennek rendszeres meteorológiai feljegyzései 1853-tól vannak. Ettől az időponttól 1874-ig, az állomás megalapításáig Tamássy Károly gyógyszerész vezette azokat. Az állomás - megalakulása után - átvette a megfigyeléseket.

Gazdasági Tanácsadó Bizottság:

1892-ben hozták létre a helyes gazdálkodás elveinek a terjesztésére, valamint az intenzív gazdálkodás előmozdítására. Hatásköre kiterjedt Szatmár, Hajdú, Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok, Békés, Csanád, Csongrád, Arad, Temes és Torontál megyékre. A szaktanács vonatkozhatott gazdaságok berendezésére, gazdasági üzemtervek készítésére, eladó vagy bérbeadó birtokok becslésére, haszonbérleti szerződések tervezetének előkészítésére, számadások felülvizsgálatára, állatfajták kiválasztására, takarmányozási kérdésekre.

¹ MNL HBML IV. B. 1106/a. Községtanácsi jegyzőkönyv 29. szám, 1857. augusztus 31.
² MNL HBML IV. B. 1405/b. 3968/1873. Eredeti szerződés.
³ MNL HBML IV. B. 1405/b. 3968/1873. Szervezeti szabályok.
⁴ MNL HBML IV. B. 1405/b. 3968/1873.
⁵ A földmívelésügyi m. kir. minister 1906. évi 72.445. számú körrendelete, a magyaróvári m. kir. gazdasági akadémia, a keszthelyi, debreceni, kassai és kolozsvári m. kir. gazdasági tanintézetek igazgatóságaihoz. In: Magyarországi Rendeletek Tára. 1906.
⁶ Debreceni M. Kir. Gazdasági Akadémia Évkönyve 1930-31. Szerk.: Dr. Ruffy-Varga Kálmán. Debrecen, 1931.