Zavargások a csornai és kapuvári járások területén 1918. november havában

Zavargások a csornai és kapuvári járások területén 1918. november havában

Miután Ausztriában kikiáltották a köztársaságot a határ menti járások főszolgabírói jelezték, hogy a vonatközlekedést Bécsből Magyarország felé leállították, ugyan így az Ausztriába tartó élelmiszer és fegyverszállítmányokat visszatartották, annak őrzésére viszont kellő számú magyar alakulatra volt szükség. Különösen a nagymartoni járás követelte a megbízható katonaelemek jelenlétét, mindhiába, ezért a főszolgabíró minden nélkülözhető élelmiszert, amely raktáron volt, szétosztott. Úgy vélte, hogy a hadiiparból elbocsátott munkások keveredve a katonasággal fosztogatni és gyilkolni fognak. Félelme nem volt alaptalan, hiszen a csornai és kapuvári járások területén a hazaözönlő katonaelemek már a „közrend és a magánvagyon ellen vétkeztek”. Több helyen elkergették a jegyzőt, az iratokat megsemmisítették. Lecsillapításuk csak a Győr városából kivezényelt nemzetőrség segítségével valósult meg, annak ellenére, hogy Csorna községben ekkor bosnyák katonaság állomásozott. Az alispán a magyar hadügyminiszternek írt levele szerint: „A Csornán állomásozó bosnyák katonaság a közrendet, személyi és vagyonbiztonságot veszélyezteti. Szíveskedjék eltávolítása iránt intézkedni”. Az elvonuló katonáktól a pénz és értéktárgyakat elkobozták, hogy azok az országhatáron túlra ne kerüljenek. Pedig nagy szükség lett volna ezekre a katonákra a határvonalon is, a kapott információk alapján kisebb osztrák alakulatokat véltek felfedezni a határ túlsó oldalán. Teljes bizonytalanság lett úrrá a lakosságon. Lajtaszentmiklóson Budapestről érkező tüzéreket üdvözöltek. Sürgöny érkezett arról is, hogy a déli frontvonalról özönlenek haza a katonák, de Bécsújhelyen nincs fogadóbizottság, így onnan továbbjutni nem tudnak.

A rend fenntartására kivezényelt nemzetőrök önkényes nyomozásokba kezdtek. A megtorlások nem maradtak el, több községben jegyzőt, katonatisztet, papot tartóztattak le, de a házkutatásokról és letartóztatásokról sem a soproni ügyészt, sem a főszolgabírókat nem értesítették. Ennek ellenére úgy gondolták, hogy a legjobb megoldás mégiscsak az, ha a településeken önálló nemzetőrség alakul. Több jegyző egyenesen karhatalmat kért a lázongások megfékezésére. A laktanyákat, barakkokat és pályaudvarokat fokozattan ellenőrizték, a csendőrséget megerősítették, a határrendőrség hatáskörét pedig kiterjesztették.

A rend helyreállítása november végéig megtörtént, innentől kezdve inkább a Német-Ausztriához való csatlakozási mozgalmak elhárítása került előtérbe.

Levéltári jelzet: MNL GYMSM SL. IV/B. 409. Sopron vármegye alispáni iratai 1872-1950. 16927./1918. 320. doboz

A bejegyzést összeállította: Dr. Suslik Ádám levéltáros