Karácsonyi üdvözlet

„A kísértet hangja halk volt és csodálatosan lágy. Noha egészen közelről hangzott, úgy tetszett, mintha távolból jönne.

- És kicsoda Ön?

- Az elmúlt karácsonyesték szelleme vagyok.

- A régen elmúltaké? - kérdezte most Scrooge a törpe alakot méregetve.”

A Magyar Nemzeti Levéltár olyan emlékezetintézmény, amely a nemzet szellemi vagyonának egyik legfontosabb kezelője. A magyar államiság írott örökségének őrzője, az írott források örök tárháza. A közgyűjteményt azonban mind a köztudat részéről, sőt olykor az itt dolgozó munkatársak részéről is egyfajta miszticizmus lengi körül.

Ahogy Charles Dickens 1843-ban megjelent Karácsonyi ének című művéből három szellem toppan elénk, úgy a karácsony ünnepéhez közeledve a levéltári raktárak mélyén rejtőző dobozokból is előlépnek az elmúlt karácsony esték szellemei, körülölelve bennünket üzenetükkel.   

Az alább olvasható naplórészletben Házi Jenő – Sopron szabad királyi város levéltárának utolsó főlevéltárosa (1918-1945) – emlékezik vissza a lengyelországi Janówban bajtársai körében eltöltött 1915-ös karácsonyestére. Ezen keresztül repülünk vissza az otthontól távol töltött karácsony hangulatában és érzéseibe, ami varázslatként lecsendesít, és elgondolkodtatva hangol bennünket a közelgő szentestére.

Áldott karácsonyi ünnepeket és sikerekben gazdag, boldog új évet kívánunk!
A Magyar Nemzeti Levéltár Györ-Moson-Sopron Vármegye Soproni Levéltár munkatársai

„[1915.] december 20.

[…]

Egyedül Sziklai főhadnagynak sikerült a karácsonyi ünnepkere hazamenni a zászlóaljtól, miért valóban irigylem őt. Egy évvel előbb bizony nem hittem volna, hogy ez ünnepeket ismét idegenben kelljen eltöltenem. Elég szomorú körülmény, de édes Istenem, nincs mit ellene tenni. Bizony még megtörténhetik, hogy a jövő karácsonyt is így kell eltöltenem, ha addig sikerül életben maradnom. Bár már minél előbb vége lenne ennek az emberpusztító háborúnak!

[…]

Karácsony szent estéjén meglátogattuk Jakovlevic hadnagyot Veszelovszkyval a lakásán, ahol nem egészen véletlenül megismerkedtünk a háztulajdonos két, janówi viszonyokhoz képest szép leányával: Janina és Sofka kisasszonyokkal. Mi kezdtünk melegiben udvarolni, a lányok pedig szintén sokkal közvetlenebbül viselkedtek, semmint az első látás és találkozás után gondoltam volna. Nagyszerűen elszórakoztunk, amiben nagy szerepet játszott a Jakovlevic által nyújtott finomabb pálinka-féle, mit nem kis mértékben fogyasztottunk. A társalgás pedig nehezen ment, mert mi nem tudtunk lengyelül, a lányok pedig nagyon keveset értenek németül. A célt azonban elértük: az időt gondtalanul és jól mulatva eltöltöttük.

[…]

A karácsonyest elég szomorúan telt el. A tiszti étkezde mindnyájunkat egy szép pénztárcával ajándékozott meg, amelynek felső jobboldali sarkába a következő van bevésve az érclapon: „K. u. K. Kreiskommando. Weihnachten 1915 Janów im/Post.” Mindenesetre szép emlék marad a háborús időből.

            […]”

(Részlet Házi Jenő első világháborús naplójából)

Képaláírás: Házi Jenő (jobbra középen) 1915 karácsonyán, bajtársai körében (cs. és kir. 94. gyalogezred;  Janów, Lengyelország)