A Tanácsköztársaság alatt a korábbiaktól eltérően már a belügyi népbiztosság kezelte az utazási igazolványokat. Kezdetben viszonylag gyorsan és könnyen hozzá lehetett jutni, később viszont már egyre nehezebben. Az első világháború alatt kiállított és külső vagy belső hadműveleti területek beutazására érvényes okmányokhoz hasonlóan, az utazás célját minden esetben meg kellett indokolni, valamint az adott szervtől is szükség volt igazolásra. 1919 áprilisában kiadott határszéli úti igazolványok (Grenzüberschreitung-Zertifikat) tartalmazta a személy nevét, állását, lakhelyét, korát, termetét és testi jellegzetességeit. Magán és családi okokból nem lehetett kérvényezni. A dokumentumokat minden esetben a vörösőrség állította ki, vidéken erre lehetősége volt a katona-, munkás- és földmíves tanácsoknak is. A Vörös Hadsereg által indított tavaszi hadmozdulatok folytán, az északra utazni szándékozó személyeknek pedig újra igazolójegyre volt szüksége. Külföldiek esetében még 1919. február 2.-án az útlevelek láttamozását hatályon kívülre helyezték, a kialakult fejetlenségben viszont vízumkényszer bevezetésre került sor. 1919 júniusában e tekintetben ismét szigorítás történt. Miután az egész ország hadműveleti területté vált, a külföldre történő kiutazást a vörös őrség budapesti kerületi főparancsnoksága engedélyezte. Az időben vissza nem tért személyeket teljes vagyonelkobzás érte, mivel a szabályok bűncselekménynek minősítették ezt.
    

Levéltári jelzet: MNL GYMSM SL. Levéltári jelzet: MNL GYMSM SL. XVI/2. Sopron Város és Vármegye Direktóriumának iratai. Nem iktatott. Vegyes iratok/1919. Wielpolski David utazási igazolványa. 8. doboz.
 

A bejegyzést összeállította: Dr. Suslik Ádám