Életének 60. évében súlyos betegség után elhunyt Dominkovitsné Szakács Anita, a Magyar Nemzeti Levéltár Győr-Moson-Sopron Vármegye Soproni Levéltárának főlevéltárosa.

Mindnyájan megdöbbenve vesszük tudomásul a végérvényes és feldolgozhatatlan tényeket. Itt és most – Dominkovits Péter címzetes igazgató gondolataival – a levéltáros történetkutató szakemberről szeretnénk röviden megemlékezni, tudva, hogy e sorok mellett mindegyik kolléga őriz Anitáról egy maga által kialakított képet.

Anita első és egyetlen munkahelye a mindenkori Soproni Levéltár volt, 1986. augusztus 15-étől dolgozott az intézményben. Ő volt az a soproni levéltáros, aki egyaránt jól ismerte a vármegyei, a városi és a községi iratanyagokat. Példamutató szorgalma és alapos módszertani tudása révén nem volt olyan helyi iratanyag, amelyről ne rendelkezett volna ismeretekkel és amellyel kapcsolatban ne tudott volna releváns kérdéseket feltenni. Alapossága, tudásvágya révén ezeket az iratanyagokat  maga is kutatta. Minden történeti búvárlatában, legyen az a munkásságát leginkább meghatározó kora újkor, vagy a 19–20. század, illetve legutóbb a jelenkor, levéltáros-történészként két fő irány  rajzolódik ki karakteresen. Az egyik a 16–18. századi német nyelvű városi források feltárása, mind Sopronban, mind a tágabb térségben (Mosonmagyaróvár, Esztergom). A másik, feldolgozásait meghatározó irány a történeti korokban élt aktív cselekvő ember bemutatása volt.

Kimagasló nyelvi, paleográfiai tudása révén bármilyen történeti korszak forrását magabiztosan és bravúrosan kezelte. Nyitott és befogadókész volt a szakma és a kor technikai kihívásaival szemben, azokat rugalmasan elsajátította, flexibilisen reagált rájuk. Tudását és szakmai hozzáállását nemcsak Sopronban, de kis szakmánkban országosan is elismerték és becsülték. 2019-ben – elsődlegesen a forrásfeltárás és forráspublikálás területén végzett levéltárszakmai munkája elismeréséül a Magyar Levéltárosok Egyesülete által alapított Dóka Klára-díj I. fokozatában részesült. Szakmai és emberi erényeiért személyét Ausztriában is tisztelet övezte. Így pályája során együtt dolgozott határon túli egyetemi tanárokkal, burgenlandi és alsó-ausztriai szakemberekkel.

A kiemelkedő és példaértékű  szakmaisága mellett az empátia, a kölcsönös tisztelet, a sokirányú figyelem jellemezte dolgos hétköznapjait. Ezért mindenki bizalommal kereshette fel és kérhette megfontolt, bölcs tanácsait. Nem csoda, hogy szakmai tudása mind a tágabb régióban, mind országosan elismerésben részesült. A levéltárnak nem volt olyan szakmai projektje, amelyben ne vett volna részt. Emlékét kegyelettel megőrizzük. Nyitott és segítőkész személyisége bennünk tovább él.