Jelenlegi hely

Wekerle Sándor

2021.08.26.

MNL Fejér Megyei Levéltára

100 évvel ezelőtt, 1921. augusztus 26-án hunyt el Magyarország első polgári származású miniszterelnöke, Wekerle Sándor (1848–1921). A Fejér megyéből származó jogász, képviselő, kiváló országgyűlési szónok és pénzügyi szakember a kormányfői posztot háromszor töltötte be.

A későbbi államférfi 1848. november 14-én látta meg a napvilágot Móron, Wekerle Sándor (1811–1890) és Szép Antónia (Szatmár megyei nemes lány) elsőszülött fiaként. Wekerle családja Württenbergből származott: nagyapja, Wekerle József telepedett le a Lambergek móri birtokán. A sváb família II. Józseftől nemesi címet kapott. Édesapja is Lamberg gróf uradalmában szolgált gazdatisztként (jószágigazgató volt).

Az ifjú Sándor vélhetően a móri szülői házban sajátította el a szakszerű gazdálkodási szemlélet alapjait, amelyek későbbi pályáját is meghatározták. A móri borvidék híréért sokat tett az idősebb Wekerle, a Gazdasági Lapok 1857. június 11-i száma arról tudósít, hogy a bor, szesz, és egyéb italok bírálására fölkért bizottmány „Jeleseknek találta […] 1856-ról Wekerle Sándor moóri […] termését” fehér bor kategóriában.

Wekerle elemi tanulmányait szülővárosában kezdte meg 4 évesen a móri kapucinusok iskolájában. 11 éves múlt, amikor iskolai tanulmányai elszólították Székesfehérvárra. A koronázóvárosban először a székesfehérvári főelemi tanodába járt, ahol „első rendűek” kitüntetéssel végezte el az 1858/1859-es tanévet (4. osztályos volt). Ezt követően lett a Ciszterci Szent István Gimnázium diákja 1859-ben, ahol egészen 1868-ig tanult (számos neves tudós, költő és politikus járt a ciszterciek gimnáziumába, például Klebelsberg Kunó kultuszminiszter, Pauer János egyháztörténész–püspök, Simor János esztergomi érsek, Reguly Antal nyelvész, néprajzkutató, Szalay László történész, Semmelweis Ignác orvos, illetve Vajda János és Vörösmarty Mihály). A kiváló eredményű érettségi után a fiatal Wekerle a fővárosba került. 1867–1870 között a Magyar Királyi Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Kar hallgatója volt, majd később, 1872-ben doktori oklevelet is szerzett. A doktorrá avatását követően kisebb külföldi tanulmányúton vett részt (Észak-Itália, Svájc).

Hazatérése után 1870-től a Magyar Királyi Pénzügyminisztériumban dolgozott, eleinte fogalmazó posztot töltött be, majd folyamatosan lépdelt felfelé a hivatali ranglétrán. Az évtized második felében feltűnt a katedrán is: 1877–1885 között a Magyar Királyi Tudományegyetemen habilitált magántanárként dolgozott. 1877-ben magánéletében is fordulat következett be, feleségül vette parnói Molnár Gizellát. 1878-ban megszületett a pár első fia, Sándor (későbbi pénzügyminiszter 1928–1931 között). Wekerle 1885-ben (egészen 1887-ig) a Pénzügyminisztérium Pénzügyi és Hitel Főosztályának főnöke lett. Wekerle Sándor nevéhez fűződik a dohányjövedéki törvények és törvényesített szabályok némely intézkedéseinek módosításáról szóló 1887.évi XLIV. törvény megalkotása (célja a dohányjövedék emelése és a dohánytermelés minőségének javítása volt).

1883-ban az Országos Kaszinó igazgatója lett (egészen 1921-ig), egy évvel később Ferenc József kitüntette a vaskoronarend harmadik osztályával, majd 1887-ben megválasztották Nagybánya országgyűlési képviselőjének (1887–1892, majd 1892–1896). 1888–1889 között minisztériumi államtitkári posztot látott el, és részt vett a századforduló magyar fellendülését megalapozó cukor-, szesz- és fogyasztási adókról, a dohányjövedékről, a regálék (egyedárúság) megváltásról és az államadósság konverziójáról szóló törvényjavaslatok előkészítésében. A szabályozások a költségvetésre igen kedvező hatást gyakoroltak. Tisza Kálmán munkája elismeréséül 1889. április 9-én pénzügyminiszternek nevezte ki. A Tisza-kormány után a Szapáry-kabinetnek is pénzügyminisztere maradt (a pozíciót első miniszterelnöki ciklusának végéig, 1895.január 15-ig betöltötte).

1891-ben valóságos belső titkos tanácsos lett. Az 1890-es évek elejére rendbe rakta az évtizedek óta deficites költségvetést: az 1892-ben bevezetett aranyalapú korona a térség és egyben a korszak egyik legerősebb valutája lett (egészen az első világháborúig). A valutarendezéssel végérvényesen beírta magát a magyar pénztörténetbe, tevékenységével ráadásul Ferenc József elismerését is kivívta. Az uralkodó 1892. november 21-én kinevezte Magyarország miniszterelnökévé (ekkor a Szabadelvű Párt tagja volt, 1906 és 1910, illetve 1917 és 1918 között az Országos Alkotmánypárt színeiben „indult”). Az első nem arisztokrata származású miniszter egyik nagy eredménye, hogy meggyőzte az uralkodót a száműzetésben 1894. március 20-án elhunyt Kossuth Lajos hamvainak hazahozataláról és megszervezte a „turini remete” budapesti temetését (az uralkodó az állami temetést nem engedélyezte). Ebben az időszakban több magyar város díszpolgárává választotta Wekerlét. Első kormányához fűződik a költségvetési hiány megszüntetése, az infrastruktúra-fejlesztése, a nemzetközi jogi- és közigazítási rendszerhez való (jogharmonizáció) megindítása, de igyekezett a keleti kereskedelem feltételein is javítani, továbbá fellendíteni a tengerhajózást. Tervei között szerepeltek egyházpolitikai reformok (polgári házasságkötés kötelezővé tétele, állami anyakönyvezés, szabad vallásgyakorlat) is, azonban nem sikerült elfogadtatni az államot és az egyházat szétválasztó törvénycsomag minden pontját, így végül Wekerle 1894. december 23-án lemondott miniszteri posztjáról, utódja 1895. január 14-én Bánffy Dezső lett. Az 1894-es év örömöt is hozott a Wekerle-család életébe: megszületett a házaspár második fia, Géza.

1895–1906 között leginkább dánosi és klopódiai birtokain töltötte idejét, azonban közéleti tevékenységét leköszönését követően is folytatta. Részt vett az 1896. évi millenniumi rendezvények előkészítésébe (ünnepségek és emlékműavatások mellett 400 népiskola építéséről is törvényt hoztak az emlékév során). 1896.november 30-tól a közigazgatási bíróság elnöke (1906. április 8-ig), illetve szintén 1896-tól az Országos Ipartanács elnöke lett (1918-ig). Pénzügyi-közgazdasági tehetségét és politikusi teljesítményét saját korában Európa-szerte elismerték.

1906. április 8-án ismét miniszterelnöknek nevezték ki, 1910.január 27-ig tartott második kormánya, ezzel egyidejűleg pénzügyminiszter és Temesvár országgyűlési képviselője volt. 1906. október 29-én ünnepélyes keretek között újratemették II. Rákóczi Ferenc fejedelmet, illetve egyes családtagjait és bajtársait a kassai Szent Erzsébet Főszékesegyházban az esemény megvalósítása második Wekerle-kormány első nagy feladata volt. 1906 novemberében újraválasztották a Dohánytermesztési Bizottságot, amelynek szintén tagja lett. 1907-ben Ferenc József kitünteti a Lipót rend és a Szent István rend nagykeresztjével (az akkori legmagasabb kitüntetés) is. 1908-ban Luitpold herceg, a bajor régens kitünteti a Bajor Korona királyi érdemrendjének nagykeresztjével. Wekerle második miniszterelnöksége alatt az ipar fejlesztéséről, illetve a munkásbiztosításról szóló törvényeket hozott, továbbá újabb adóreformokat léptetett életbe. Miniszterelnöki programjában olyan célokat tűzött ki, mint az általános szavazati jog bevezetése, a tömeges kivándorlás megállításának igénye. Nevéhez fűződik az 1909. évi adóreform, amely az adóbevételek újraelosztására koncentrált, amelyről így nyilatkozott: „az adóreformot nem a kincstár jövedelmének szaporítására kívánjuk felhasználni, hanem az előálló többletjövedelmet [...] a nép legszegényebb rétegeit aránytalanul terhelő adóknak a leszállítására, illetve teljes megszüntetésére kívánjuk fordítani.” A reform végül a „nagyháború” és annak következményei miatt végül 1922-ben valósult meg. Wekerle a Közmunkatanács elnökeként a munkavállalók lakhatási feltételeinek javításával is foglalkozott, kezdeményezte a gazdasági célú munkásházak, az állami munkás- és tisztviselő házak és lakótelepek építését (az 1910 körül épült kispesti munkás- és tisztviselői lakótelep a politikus tiszteletére vette fel a máig viselt Wekerle-telep nevet). Az Országos Ipartanács vezetőjeként szerepet vállalt a hazai vasúthálózat fejlesztésében is.

1910-ben – átmenetileg – visszavonult a politikától. Wekerlének politikai tisztségei mellett soha nem volt más üzleti vállalkozása, viszont szívesen gazdálkodott birtokain. A helyi mesteremberek készíttette bútorokkal rendezte be ingatlanjait (amennyiben szaktudás hiányában nem tudták vállalni a munkát, fizette oktatásukat). Wekerle Sándor a nagyobb dohánytermelők közé tartozott, dánosi (Dánszentmiklós) és nyáregyházai pusztán lévő birtokán közel 55 holdon termelte a növényt. Földbirtokosi tevékenysége mellett más is foglalkoztatta: 1914-ben a Magyar Tudományos Akadémia igazgatója, 1918-tól tiszteletbeli tagja lett. A cukorbetegségben szenvedő férfi egészségi állapota fokozatosan romlott.

IV. Károly kérésére elvállalta harmadik kormányának megalakítását, utolsó miniszterelnöksége 1917. augusztus 23-tól 1918. október 31-ig tartott (ezzel párhuzamosan 1917. szeptember 16. és 1918. február 11 között pénzügyminiszter volt). Az utolsó magyar király különféle engedményekkel megpróbálta egyben tartani a Monarchiát, de a próbálkozások kudarcba fulladtak, a miniszterelnök is tehetetlen volt ekkora válsággal szemben.

A Tanácsköztársaság idején internálták és huzamosabb ideig túszként tartották fogva Wekerlét, először fogdában, majd szanatóriumban őrizték. Pályáját 1919 után tudta újrakezdeni, de betegeskedése miatt már csak szakmai tisztségeket vállalt el: 1920-ban a Közművelődési Tanács, majd az Országos Pénzügyi Tanács elnöke volt (előremutató gazdasági elképzeléseit halála után a Bethlen-kormány valósította meg).

1921 nyarára betegsége elhatalmasodott (testsúlyának felére fogyott le), 1921. augusztus 26-án hunyt el Budapesten. Ravatala a Magyar Tudományos Akadémia épületében volt, a Kerepesi úti temetőben helyezték végső nyugalomra. Korának egyik legnépszerűbb politikusa volt, az egész ország gyászolta. „Terek, utcák viselték a nevét, majd a szocializmus alatt ezeket mind átnevezték, Wekerle Sándort törölték a történelemből”, nyilatkozta dédunokája, Patay Géza.

Móron 1990-től az egyik főutca, 2002-től a szabadidőközpont viseli nevét, emlékére 2011-ben, halálának 90. évfordulóján, egész alakos köztéri szobrot emeltek városban. 2013-ban Székesfehérváron egykori iskolájának falán (ma a Vörösmarty Mihály Megyei Könyvtár Olvasóterem) helyezték el márvány emléktábláját. 2014-ben nyílt meg az életét bemutató állandó kiállítás a Lamberg-kastély Művelődési Központ, Könyvtár és Muzeális Kiállítóhelyen. Idén a centenáriumhoz kötődve Wekerle Sándor Alapítvány és a Képző- és Iparművészeti Szabadiskola grafikai pályázatot hirdetett „Wekerle Sándor és a dualizmus kora”" címmel, a tárlat ünnepélyes megnyitójára a Wekerle Centenáriumi Év keretében kerül sor a Lamberg-kastélyban.

Felhasznált irodalom: