„[…] Fény lobogjon, bűv-sugár;

Lejtsen a tündér s manó,

Mint bokorrul kismadár.

És e víg dalt, fel s alá

Ropja rá mind, s mondja rá.”

/William Shakespeare. Szentivánéji álom. V. felvonás, 2. szín/

Szombaton – akárcsak Shakespeare méltán híres komédiájában – ismét bűv-sugarába von mindenkit az ország legnagyobb kulturális rendezvénye, a Múzeumok Éjszakája (az országos program elérhető itt: https://muzej.hu/).

A múzeumok ünnepe nem véletlenül esik június 24-e környékére: a dátum Szent Iván, másként Keresztelő Szent János napja. A napot dús szokáskoszorú övezi évszázadok óta. Június 24-e az egyházi év egyik legjelesebb ünnepe (mind a katolikus, mind a görögkeleti egyház esetén). Ugyanerre az időszakra esik a nyári napforduló is (június 21.), ilyenkor a leghosszabb a nappal és legrövidebb az éjszaka. A Nap az égbolton ekkor éri el a legmagasabb delelési pontját. A világ minden táján így vagy úgy, de mindenképpen megünneplik ezt az időszakot: a pogány hagyomány a napfordulóra, a keresztény kultúrkör Keresztelő Szent Jánosra emlékszik.

Szent Iván a szertartásos tűzgyújtás egyik jeles napja: az ekkor felélesztett tűzről úgy tartották, hogy tisztító és gonoszűző erővel bír és megvéd a köd, a jégeső és a dögvész ellen, továbbá elősegíti a jó termést is. A szokásról a XV. század óta vannak írásos források. A tűzrevalót (zsúpszalma, rőzse, májusfa, gaz, esetleg valami ház körüli szemét) egyes helyeken a lányok gyűjtötték, sőt a tüzet is ők maguk gyújtották meg. A tüzet gyakran szabályos négyszög alakúra rakták. A tűz meggyújtásának is szertartásos módjai voltak: a Csallóközben (Egyházgelle) az előző évi aratókoszorút is rátették a máglyára, majd egy leány háromszor körüljárta, vízzel „megszentelte” az „építményt”, utána egy legény háromszor körbe futotta égő fáklyával és azután meggyújtotta azt.

Az örömtűz rakása mellett a tűz átugrása is szokásban volt. A szertartásos tűzugrásnak egészségvarázsló célzatán túl szerelemvarázsló szerepe is volt. A hagyomány szerint, akik ezen az éjszakán átugranak a tűz felett, együtt maradnak egész évben. A tűz átugrása közben párosító-, kiházasító dalokat énekeltek az egybegyűltek. A tűz átugrására Szegeden – egy XIX. század végi leírás szerint –így biztatták a résztvevőket: „Ne félj, pajtás, ugord át, nem süti meg a pofád!” Gyakran igen hosszúak voltak ezek az énekek, ebből ered a „Hosszú, mint a szentiváni ének” szólásunk. Íme egy kis részlet Kodály Zoltán gyűjtéséből: „Tyüzit megrakájuk, négyszögre rakájuk. […] Egyik szögin űnek szíp öreg asszonyok, A másikon űnek szíp öreg emberek, Harmagyikon űnek szíp hajadon lyányok, Negyediken űnek szíp ifjú legínyek.”

A házasságjóslás, illetve házasságvarázslás szintén megjelent: a Nógrád megyei Mihálygergén a búzavirágból font koszorút, mellyel a tüzet átugrották, a legközelebb álló fűzfára sorba hajigálták fel, és úgy tartották, akié fennakad az ágon, az ősszel férjhez megy.

Székesfehérvári „Szent Ivány napi” vásár igen híres volt, a XIX. század elején cseresnyevásárnak is nevezték, mivel ekkorra érett be a gyümölcs, de a korai termésű „szentiványi óma” (alma) és a „János napi káboszta” szintén a népszerű termények közé tartozott.

Az Iván napi koszorú (ivanski venac) kötésének szokása a Fejér megyei szerbek közt hosszú időn át élt. A koszorút tejoltó galajból (Galium verum L., szerbül ivansko cvece, magyarul Szent Iván napi virág vagy Iván virágának emlegették) fűzték. A virágkötés női feladat volt, amelyet a szabadban, de árnyékos helyen (például a lakóház bejárata előtt, vagy védett kertsarokban) végeztek. A virágot, illetve az elkészült koszorút egyes szentelményekhez hasonlóan kezelték: nem tették le a földre, hanem zsákdarabot vagy ruhát tettek alá, esetleg asztalra, székre tették. Az előző évi elszáradt koszorút sem dobták ki, hanem eltüzelték. Úgy tartották, hogy a font koszorú megvédi a házat és az ott élőket (embert és jószágot egyaránt). Főként a tűzvésztől és a jégveréstől való oltalmazó szerepe ismeretes. A székesfehérvári szerbeknél még az 1970-es években is jelen volt a népszokás, akárcsak Rácalmáson. Szent Iván napján búcsút is tartott a fehérvári szerb közösség.

Nincs ok az aggodalomra, holnap nem örömtűzzel és tűzugrással várjuk kedves látogatóinkat. Pallag Zoltán különleges régészeti előadása („A Kádár-kocka régészete”), időszaki kiállítás („Volt egyszer egy településfényképezés”) és gyermek játszóház („Színezz, ragassz, hajtogass papírházat, öltöztetőbabát!”) mellett a Blues Henger Band koncertjén is táncolhatnak. A tüzes ritmus mellé hűsítő is dukál: a székesfehérvári Szent Gellért Kézműves Söröző standjánál püspöki sörökből és alkoholmentes hűsítőkből vásárolhatnak otthonra, vagy elkortyolgathatják a díszudvarunkon. Részletes program: https://muzej.hu/muzeum/magyar-nemzeti-leveltar-fejer-megyei-leveltara.

A karszalagok megvásárolhatók a bejáratnál, 6 év felett 500 forintért, 6 év alatt a belépés díjtalan! Kapunyitás holnap 18 órakor. Hamarosan találkozunk!