Jelenlegi hely
Mióta játszunk félévente az idővel?
2022.10.28.
MNL Fejér Megyei Levéltára
A téli időszámítás napjainkban október utolsó vasárnapján kezdődik, ami idén azt jelenti, hogy október 30-án kell átállítani az óráinkat. A hajnali 03:00 órából ismét 02:00 óra lesz. A tervek szerint még két évig kell előre és visszatekerni óráinkat a nyári, illetve a téli időszámításra való átálláskor.
Az Európai Unió döntése szerint 2024-ben minden országnak véglegesen át kell térnie a választott téli vagy nyári időszámításra. Eredetileg 2021-ben kellett volna eltörölni az óraátállítást (2019-ben elsöprő többséggel szavazta meg az Európai Parlament a döntést). Azonban dátum – főként a világjárvány okozta fontosabb teendőkből kifolyólag – végül kitolódott 2024-re.
Az már 2013-ban kiderült, hogy hazánkban igen sokan várják az „idő átállítósdi” megszüntetését, a felmérések alapján 10-ből 9-en kellemetlennek tartják a kétféle időszámítást. Az átállítást ellenzők az „1 millióan az óraátállítás ellen” csoportba tömörültek, hogy tegyenek valamit a félévenként esedékes időzónaváltás megszüntetéséért.
Egyáltalán mióta játszunk félévente az idővel, kinek a fejéből pattant ki ez a gazdasági szempontból hasznos ötlet?
Az óraátállítás gondolata Benjamin Franklin (1706–1790) amerikai diplomata és feltaláló nevéhez köthető. 1784-ben Egy gazdaságos tervezet című esszéjét elküldte a Journal of Parisnak (ekkor párizsi nagykövet volt), amelyben kifejtette költségkímélő ötletét. Franklin azt szerette volna, ha mindenki a Naphoz alkalmazkodva élné életét, ezzel csökkentve a franciák híresen nagy gyertyafogyasztását. Felvetette, hogy hadászati ágyú elsütése indítson minden reggelt (hat órakor), továbbá vessenek ki adót a redőnyökre, tiltsák be a lovaskocsi használatot naplemente után, és korlátozzák a gyertyák eladását is. Bár tervezete megfelelt a takarékossági szempontoknak, nem üdvözölte a nagykövet ötletét sem a sajtó, sem pedig a közvélemény, mivel ezzel – szinte – kirángatták volna a párizsi lakosságot az ágyból.
1895-ben George Vernon Hudson (1867–1946) új-zélandi entomológus (rovarszakértő, a rovartan tudósa) vetette fel újra az óraátállítás gondolatát. Elképzelése szerint októberben két órát előre, márciusban pedig két órával visszább kellene állítani az időt. Ötletét végül nem valósították meg.
William Willett (1856–1915) angol építész volt a nyári időszámítás bevezetésének következő élharcosa. Több alkalommal az angol parlament elé terjesztette az óra előre állításának ötletét a nyári hónapokra vonatkozóan. Elképzelését végül nem szavazták meg a brit honatyák. Először 1905-ben indítványozta Willett, hogy április minden vasárnapján 20-20 perccel előre, szeptember négy vasárnapján pedig ugyanannyival visszaállítsák az órákat. „Willet állhatatos fickó volt, javaslatát 1909-ben, 1910-ben és 1911-ben is benyújtotta, ám a parlament minden egyes alkalommal elutasította azt.” Végül nem élhette meg álmai valóra válását.
A nyári időszámítást először Németországban vezették be az első világháború idején (1916. április 30-án egy órával előre állították az órát). A döntés a természetes fény jobb kihasználása és a mesterséges fény előállításához felhasznált – és hadi célokra is alkalmazható – energiahordozóval való takarékoskodás miatt született meg.
A németek által bevezetett háborús takarékossági lépés hazánkat is érintette. Mielőtt erre rátérnénk, érdemes megemlíteni, hogy hazánk 1916-ban csupán 24 éve használta az egységes Közép-Európai zónaidőt, a Magyar Királyi Belügyminiszter 1892. július 6-án kiadott 51.200/XII. sz. rendeletének hatására.
A nyári időszámítás Magyarországon való bevezetéséről 1916. április 7–8-án tárgyaltak Berlinben: a magyar kormányt Horváth Károly miniszteri tanácsos képviselte. Az Est 1916. április 13-i számából kapott először hírt a lakosság a kötelező óraátállításról (1916. április 30-án éjjel 11 órakor 12 órára módosult az aktuális idő). Horváth Károly így nyilatkozott a döntésről: „Erre az intézkedésre Németország kényszerít bennünket, helyesebben a gazdasági és közlekedési érintkezés, amely közöttünk és Németország között fennáll”. A miniszteri tanácsos felhívta a figyelmet arra, hogy a mezőgazdaságban, valamint az iparban az egy órával korábbi munkakezdés kifejezetten előnyös: „Németországban kiszámították, hogy május elsejétől október elsejéig ez az egy órai időeltolás nyolcvan millió márka értéken világítóanyag megtakarítással jár, a magyar és az osztrák monarchiában pedig csupán világító anyagban ötvenhat millió koronát lehet megtakarítani”. Mind az országos, mind a megyei sajtóban hamar feltűntek az óraátállításra figyelmeztető hirdetmények.
„Az időkorrigálás. Szombaton „zajlott le" az utolsó üzleti nap a téli időszámítás alapján. Hétfőn persze a börzén is életbe lép a nyári idő, aminek a megünneplésére már ma délután, amikor az értéktőzsdések kivonultak a teremből, az összes helyiségek óráit előre igazították. Egyéb intézkedés nem történt. Marad minden a régiben, úgy az üzleti helyiségek nyitása és zárása, aztán a tőzsdeidő, a titkárságok, a posta és telefon hivatalos órái, mint a bírósági idézések és tárgyalások dolgában.” – írja a Pesti Hírlap 1916. április 30-án. Nem mindenki üdvözölte az „átállást” már ekkor sem, az Est c. napilap „egy csillagász” aláírással ellátott levelet közölt le a hasábjain: „[…] Igaz hogy a csillagászoknak nincsen beleszólásuk azon intézkedésekbe, melyeket magasabb közigazgatási fórumok léptetnek életbe, bizonyos gyakorlati szempontokat tartva szem előtt; de a hozzászólás szabadsága talán mégis fennáll, már csak azért is, mert amit mi »pontos idő«nek nevezünk, azt a csillagászok készítik, és e tekintetben utánuk igazodik az egész emberiség. Az emberekkel aránylag könnyen lehet beszélni, a Napot azonban nem tudjuk megállítani; az továbbra is régi megszokott idejében fog delelni, ha óránk másképpen mutat is. Az egyetlen pontosan járó óra a csillagos ég és a Nap rajta a főmutató; s minthogy ehhez emberi kezek nem nyúlhatnak, minden földi óraszerkeretet ehhez az egyhez igazítunk.” (Est, 1916. április 19., 7. p.)
A téli időszámítás kezdetéről az alábbi cikkel jelentkezett a Pesti Hírlap 1916. augusztus 22-én: „A nyári időszámítással tett tapasztalatok azt bizonyították, hogy nehézségek főként az olyannyira fontos tejszállításoknál voltak, mivel a tejtermelők nem tudtak az időszámításhoz igazodni. Egyébként azonban a nyári időszámítás nem okozott zavarokat, a remélhető, hogy békeidőn a [vasúti] forgalom kiterjesztésével teljesen meg fognak szűnni a nehézségek. […] A világítás terén kétségtelenül jelentékeny megtakarítások várhatók. A nyári időszámításnak a téli időszakra való kiterjesztése ellen úgy a magyar, mint pedig a német és osztrák vasutak képviselői a leghatározottabban állást foglaltak, míg ellenben azt nem kifogásolták, hogy békében valamivel előbb térjenek rá a nyári időszámításra, mint most. […]. A téli időszámításra való áttérésnél azt kívánták, hogy ne éjjeli 12-kor, hanem egy órakor kezdjék meg.” A vasutasok kívánsága végül teljesült, a kereskedelmi miniszter bejelentése alapján a 1916. szeptember 30. és október 1. közötti éjjelen 1 órakor 12-re kellett az órát visszaállítani.
Más országok is követték a német példát, elsőként Nagy-Britannia (1 hónappal később). Voltak olyan országok, amelyek az első világháborúban ejtették meg az óraátállítást, de csak a második világégést követően állították vissza az eredeti időt. Az Egyesült Államok 1918-ban – a háborúba való belépését követően – szintén áttért a nyári időszámításra. Wilson elnök a háború után is megtartotta volna a rendszert, ha a főként vidéki farmerokból álló amerikai lakosság nem ellenezte volna teljes hévvel az „időváltoztatást” (munkájuk a nap állásától függött). Amikor a Kongresszus hatályon kívül helyezte a nyári időszámítást, Wilson egyből megvétózta a kongresszusi döntést. Végül a törvényhozás felülírta az elnöki döntést.
A II. világháború alatt ismét visszatért az óraátállítás rendszere. Az Egyesült Államokban a japánok Pearl Harbor elleni támadása után vezették be (itt az ún. 1966-os „Uniform Time” akcióig volt olyan város, amely használta a rendszert és volt olyan, ahol a háború végén szinte azonnal eltörölték a nyári időszámítást).
Magyarországon 1954 és 1957 között ismét át kellett állítani az órát a munkahelyek esti kapacitási nehézségeinek feloldása érdekében. 1958–1979 közt a nyári időszámítás használata szünetelt, majd 1980-ban újra bevezették villamosenergia-megtakarítási céllal. Azóta állítjuk évente kétszer óráinkat oda-vissza. 1996 óta kormányrendelet is előírja az óraátállítás alkalmazását.
Napjainkban világszerte több mint 70 ország váltogatja a nyári és a téli időszámítást (minden év márciusában és októberében).
A 2010-es évekre – a lakosság megváltozott energia-fogyasztásából kifolyólag – megkérdőjeleződött az óraátállítás gazdasági haszna. Egyre többen és egyre hangosabban álltak ki azért, hogy a közlekedésben nehézségeket ás sok egyéb kényelmetlenséget okozó „szokást” eltöröljék. A társadalmi nyomásra reagálva született meg a korábban említett Uniós döntés, így – amennyiben a terveket nem gátolja semmi – 2024-ben eltűnhet ez az eredetileg kényszer szülte rendelkezés.
Felhasznált irodalom:
• Est, 1916. 04. 19., 7. p.
• Hollósi Katalin: Az első óraátállításról Magyarországon http://elsovilaghaboru.com/tortenete/cikk/az_elso_oraatallitas_magyarorszagon
• Pesti Hírlap,1916. 04. 30., 120. szám
Szerző: Szima Viktória
Új hozzászólás
A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges