146 évvel ezelőtt látta meg a napvilágot a hónap gyógyszerész-szülötte, a „magyar Scheeleként”” emlegetett Kazay Endre (1876–1923) gyógyszerész-polihisztor.

Kazay 1876. november 10-én született a Szatmár vármegyei Nagybányán (ma Románia, Erdély, román neve Baia Mare). Édesapja, Kazay András (vízimolnármester volt Misztótfalun), édesanyja Fuchs Brigitta. A házaspárnak öt gyermeke született: Veronka (1870–1929), Ferenc (1874–1913), Endre, József (1880–1957) és Lajos (1886–1927). A szülőknek gondot okozott az öt gyermek eltartása, így fiuk iskoláztatása is sok lemondást követelt. A szülők 1888–1889-ben vásároltak egy kis birtokot Misztótfaluban, ahová kiköltözött a hét fős család. A falu Nagybányától néhány kilométerre volt, innen jártak be iskolába a Kazay-gyerekek. „A ritka szépségű misztótfalui tájon nevelkedett és a malomházas szülői otthonban töltötte gyermekkorának legnagyobb részét Kazay Endre, a kiváló gyógyszerész nagybátyám” – írta róla unokaöccse, Kazay Lajos (1921–1987).

Kazay Endrét szülei eredetileg papnak szánták, 1889-ban iratkozott be a nagybányai minoritákhoz, hat gimnáziumi osztályt végzett el az intézményben. Sokrétű tehetsége már igen korán megmutatkozott, 15 évesen például egy száz oldalas értekezést írt „Universitas” címmel, amelyben az élet lényegét, az emberi értelmet és a világmindenség fejlődését vette górcső alá. A fiatalember ebben az időszakban több ízben kijelentette, hogy a papi hivatás érdekli. A minoriták iskolájában kiváló tanítógárda működött, így figyelme fokozatosan a természettudomány felé fordult. Szülei ezért úgy döntöttek, hogy gimnáziumi tanulmányai után 1894. augusztus 20-án gyakornokként Ember Elek nagybányai gyógyszertárába lépjen be.

A fiatal gyakornok képességeire hamar felfigyelt az elismert gyógyszertárvezető. Kazay Ember Eleket választotta „mesterének” és rengeteg jegyzetet készített a gyógyszerészi ismeretekről ebben az időszakban. A XIX. század utolsó éveiben Szilágysomlyón (Balázs Zsigmond gyógyszertárában) Marosludason, Debrecenben és Nagybányán töltött be gyógyszerészsegédi pozíciót. Segédévei alatt továbbra is szorgalmasan jegyzetelte a vezetőitől és kollégáitól ellesett gyógyszerészi ismereteket.

1897. augusztus 20-án lépett ki a nagybányai gyógyszertárból (három év gyakorlat teljesítése volt ekkor a gyógyszerészgyakornoki vizsga előfeltétele).

Segédévei folyamán kezdett el rendszeresen publikálni, első közleménye 1897-ben jelent meg. Ebben a korai időszakban nyolc cikke került nyomtatásba a Gyógyszerészi Hetilapban, illetve a Gyógyszerészi Közlönyben. A természettudományok különböző ágaival foglalkozott írásaiban, így egyes gyógyszerelnevezések etimológiájával, a kininsók optikai tulajdonságaival, kenőcsfélékkel, gyógyszertári eszközökkel (például pasztillasajtolóval).

A fiatal Kazay 1897 első felében – a kötelező „szolgálat” letelte ellenére – nem tudott jelentkezni a gyakornoki vizsgára, mivel nem tudta előteremteni a szükséges vizsgadíjat. Ekkor ment el néhány hónapra segédnek Balázsi Zsigmond apotékájába (1897. augusztus 25-től). A gyakornoki vizsga nem ment egyszerűen Kazaynak (egyszer megbukott gyógyszerismeretből és javítóvizsgára utasították), mivel anyagi okokból nem tudott részt venni a vizsgára felkészítő ún. gyakornoki tanfolyamon. Lárencz László, elismert Kazay-kutató szerint Kazay Endre 1897. október 29-én tette le a gyógyszerészgyakornoki (tirocinális) vizsgát a Kolozsvári Egyetemen. A vizsgát követően, mint „nem okleveles gyógyszerész” vállalt állást 1901 májusáig.

Közben a Pallas Nagylexikon kötetei megihlették a fiatal tudóst és nem kisebb vállalásra sarkallta, mint egy gyógyszerészeti lexikon megírására. Ehhez felhasználta Ember Elek magyarázatait és a misztótfalui nyomda könyvtárát is. A kézirat 1898 végére már elkészült, Kazay Endre ekkor még 22 éves gyógyszerészgyakornok volt. A Gyógyszerészi Hetilap folytatásokban szemelvényeket közölt belőle. 1900 és 1901 között jelent meg négykötetes műve, a Gyógyszerészi Lexicon cím alatt Nagybányán. Az 1546 oldalas munkájához gyakran nyúlnak vissza a gyógyszerészet-történészek. Gyógyszerészeti jegyzeteit, műveit a szakma művelői és az egyetemi hallgatók egyaránt szívesen forgatták és forgatják.

Kazay életének következő állomása a felsőoktatás volt: 1901 őszén iratkozott be a budapesti tudományegyetemre. Gyógyszerészhallgatói éveiről így írt (egyes szám harmadik személyben utalva magára): „Tanulmányait nehéz anyagi zavarokkal küzdve, kollégái segélyezésével végezte el.”

Az oklevél megszerzését követően Than Károly felkérte, hogy legyen a tanársegédje, azonban Kazay más utat választott: 1903. július 16-án átvette az ógyallai, „Szentháromsághoz” címzett gyógyszertár vezetését (először gondnokként) Király Miklós gyógyszerész örököseitől. Néhány hónap múlva már nem csupán vezetője, hanem egyedüli bérlője volt a patikának. Öt éven át (1908 közepéig) élt és dolgozott Ógyallán. A településen töltött évek nem kizárólag anyagi szempontból voltak kifizetődőek, mivel a helyi csillagvizsgáló és meteorológiai állomás tudósaival szoros emberi és szakmai kapcsolatot is kialakított. A kiemelkedő tudósok társaságában maga is egyre többet kísérletezett, kutatásai bőven túlhaladták egy átlagos gyógyszerész tevékenységi körét. Értekezett a légköri csapadékok vegyelemzéséről, a levegő nedvességtartalmáról, folyadékok fénytörő-képességéről stb. és rengeteget kísérletezett. Ilosvay Lajos dr. műegyetemi professzor, az akadémia alelnöke később így nyilatkozott Kazayról: „Kiváló tulajdonságai a széles látókör, éles ítélet, pontos megfigyelés és biztos kísérletezés. Igazi tudósnak született, csak a sors nem kedvezett tehetsége teljes érvényesülésének. Ha munkája valami akadályba ütközött, találékonysága túlsegítette rajta [például] szerény spektroszkópját azzal tette hasznavehetővé, hogy egyszerű képletet állított fel a spektrumvonalak hullámhosszának kiszámítására.” Kutatásai eredményeit rendszeresen publikálta, elsősorban a Magyar Chemiai Folyóiratban, de külföldi szaksajtóban is feltűntek írásai. Elméleti megállapításait a gyakorlatban kipróbálta; erre vonatkozó írásai leginkább gyógyszerészeti szaklapokban tűntek fel.

1905 májusában megkérte, majd 1905. július 29-én nőül vette Blahó Arankát. Házasságukból két lány, Adél Ilona (1909. június 20.) és Brigitta (1920. június 24.) született. A kézfogóról így tudósított A Gyógyszerész című lap: „Kazay Endre ógyallai gyógyszertárbérlő m. hó 23-án jegyet váltott Érsekújvárt Blahó Aranka kisasszonynyal.” (A Gyógyszerész, 1905.05.15.) Kazay Adél Ilona később maga is gyógyszerész lett és 1923 után a család együtt működtette az apa egykori gyógyszertárát.

Az Ógyallán töltött öt évnek hála sikerült annyi pénzt félretennie a párnak, hogy Kazay megvalósíthatta minden korabeli gyógyszerész álmát és saját gyógyszertárhoz jutott. A Zólyom megyei Nagyszalonta község „Szentlélekhez” patikáját 1908-ban vette birtokába. 1910-ig élt és dolgozott a településen. Számos írása született Nagyszalontán, legkiemelkedőbb a máig aktuális tartalommal is bíró „Helyettesítő gyógyszerkészítmények” c. cikke.

Török Sándor gyógyszerész (1854--1931) meghívta a – részben – tulajdonában álló fővárosi Galenus Gyógy- és Vegyszergyár (röviden GALENUS, később Reanal Finomvegyszergyár) vezetőjének (1910. január 10.). Kazay 1910. április 10-én Budapestről írt leveléből tudható, hogy Török átmenetileg a Budapest Hungária út 155. szám alatt levő albérleti lakásba szállásolta el Kazayt, azzal az ajánlattal, hogyha néhány hónap munka után is megfelelőnek tartja a gyár igazgató-fővegyészi állását, akkor megfelelő lakást keres az egész Kazay família számára a fővárosban.

1910 tavaszán (április) a Galenus gyár belekeveredett a sajtóban „sacharin-panamaként” emlegetett ügybe, amelynek kapcsán kihallgatták Kazayt is. A botrányról az alábbiakat közölte a Népszava 1910. április 23-ai száma: „Török Sándort, a csalások révén milliomossá lett patikust még nem hallgatták ki s időt kap, hogy a vizsgálat adatai szerint tegye meg vallomását, de kihallgatták a személyzetét. Elsőnek Kazay Endrét, a Török-féle Gallenus-gyár vegyészét hallgatták ki. Vallomása szerint a sacharint a gyár külön helyiségében gyártják s ő abba bele nem folyt, mert nem tartozott rá. Azt sem tudja, hogy mennyit gyártottak és hová szállították.” Az ügy 1910 májusában ítélettel zárult, azonban ez sem érintette „hősünket”. „A sacharin-ügyben a rendőrség két kihágást állapított meg. Az első a 41.272/98. számú belügyminiszteri rendeletbe ütközik. E miniszteri rendelet ugyanis tiltja a tiszta sacharinnak jogosulatlanok részére való forgalomba hozatalát. A második kihágást a 90.000/903. számú belügyminiszteri rendelet állapítja meg, amely tiltja gyógyszerkülönlegességeknek jogosulatlanok részére való forgalomba hozatalát. Török Sándor és Markovics Manó az első kihágásért személyenként 200 korona pénzbüntetésre, behajthatatlanság esetén tíznapi elzárásra, a második kihágásért egyenként nyolcnapi elzárásra és 200 korona pénzbüntetésre ítéltettek.” A per nem vette el Kazay kedvét új munkahelyétől, egészen 1915-ig ellátta a fővegyészi posztot. Munkaköréhez illően ezidőben főként a gyakorlati gyógyszerészet körébe tartozó dolgozatokat közölt, elsősorban a hazai gyógyszerészeti folyóiratokban.

1912 és 1915 között a budapesti Drogista Szakiskolában vegytan előadóként az oktatásba is „belekóstolt”. 1913-ban pedig megjelent a III. Magyar Gyógyszerkönyv elemző módszerei című gyakorlati egyetemi jegyzete Budapesten.

1915. március 1-én vette bérbe Virágh László Szentháromság gyógyszertárát a Bihar megyei Vaskohon. A Nagy Háború éveit itt töltötte. Több érdekes cikke jelent meg a Természettudományi Közlönyben, időszerű kémiai vonatkozású kérdésekről, mint például „A lövedékek robbanó anyagának gázai”, „A gránát lövedékek süvítő hangja és a Doppler-elv”, illetve „Egyi régi sebgyógyító módszer felújítása” stb.

1918 szeptemberében nagyrészt hitelből patikát vásárolt Vértesacsán: „A „Magyar Koronához “ címzett vértesacsai gyógyszertár személyes üzleti jogosítványa Jemovich Istvánról Kazay Endre okleveles gyógyszerészmesterre […] ruháztatott át.”

Élete utolsó szakaszában gyógyszertörténelmi témákba is szívesen belevetette magát. Kazay 1918 novemberében az influenza világjárvány idején a betegség elleni orvosságon is dolgozott. 1918. december 27-én hírt is adott a vérsavóval kapcsolatos munkájáról Töröknek. Török javasolta, hogy a Galenus Gyógyszergyár kezdje meg a szer gyártását a Kazay-féle leirat szerint. Kazay „Normál vérsavó a spanyol láz ellen” címmel tanulmányt is írt (Gy.K. 104./19.19/). Részt vett a Vidéki Gyógyszerészek Országos Szövetségének létrehozatalában is. A tudós szakmai eredményeit külföldön is elismerték; így az Association Internationale des Academies kiadványai rendszeresen közöltek Kazay írásokat.

1919-ben a Forradalmi Kormány gyógyszerészfelügyelőnek nevezte ki Kazayt.

1920-ban született meg második lánya, Brigitta. 1920-tól kezdve Kazay Endre a Pharmazeutische Monatshefte rendszeres munkatársa volt; 12 dolgozata jelent meg a folyóiratban. 1921-ben a Magyarországi Gyógyszerész Egyesület tiszteletbeli tagjává választotta.

A Magyarországi Gyógyszerész Egyesület tavaszi szakelőadási ciklusán az első előadók közt szerepelt Kazay „Tabletták préselésekor beálló kémiai bomlások” című előadásával 1923. március 6-án Budapesten. Hazatérve azonban rövidesen betegeskedni kezdett, ágynak esett és nem sokkal később, április 20-án meghalt. Barátja és kartársa, Korissánszky Ottó feljegyezte Kazay utolsó perceit: „[…] a vértesacsai kis ház patikája egy hónap óta zárva volt, mert nem tellett arra se, hogy kisegítő dolgozzék; [...] A halál is úgy érte, hogy egy gyógyszer hollétéről feltett kérdésre válaszolt. Elhaló hangon csak a fél választ adhatta meg, mert a szót ajkára fagyasztotta a halál.”

1923. április 22-én temették el a vértesacsai temetőben, „[… ] koporsója körül […] az alcsuti főherczegi család képviselete és ott volt Vértesacsa legszegényebb, legutolsó párja.” Csikós Ádám így búcsúztatta Kazayt a Gyógyszerészi Hírlap gyászrovatában: A magyar gyógyszerészek büszkesége, a gyógyszerészi és kémiai szakirodalom legkiválóbb művelője, a nagyműveltségű, sokoldalú, nagytudású kolléga meghalt egy kis falucskában, Vértesacsán. Utolsó leheletéig szolgálatot teljesítve! Két héttel ezelőtt voltam betegágyánál. Mikor beléptem hozzá, teljesen felöltözve fogadott. Csak ült a betegágyon. […] — Látod, innen expediálok. Mindent idehoznak helyire, mert nagyon gyönge vagyok már. […] Utolsó leheletéig ilyen volt. A törhetetlen akarat! Kis termet, vézna test, de acélos akaraterő. Ő volt a legnagyobb magyar gyógyszerész. Mégis ő volt a legszerényebb.”

Halmai professzor emlékeiben így élt Kazay: „[…] Endre élcelődő, olykor humoros, gyakran szinte kesernyés szájízű, de mindenkor kedélyes ember és igen jó családapa volt. Szerette a társaságot, gyakran rándult ki barátai, később családja körében. Tele volt tudományszeretettel, lelkesedéssel, a természet titkai utáni vágyódással, invencióval.”

A gyógyszerész szakma gyűjtést szervezett özvegy Kazayné és a gyermekek megsegítésére (Kazay-alap): „Befolyt, tehát eddig összesen 713.250 magyar korona, 10 dinár és 1258 és fél szokol. Ezek az összegek a családnak esetenként a beérkezéskor azonnal átadattak, tehát az akkori értékkel számítandók. […].”

Élete folyamán — a könyvein kívül — 150 dolgozata, közleménye jelent meg, de számos műve maradt kiadatlan. Kazay Endre utolsó tudományos munkáit posztumus jelentette meg a Gyógyszerészek Lapja 1923. augusztusában. Életrajzát elsőként dr. Vondra Antal és Studény János gyógyszerész írta meg 1930-ban a „Hírneves gyógyszerészek” című kötetben.

Dr. Szász Tihamér 1940-ben meglátogatta az özvegyet és lányait, részlet a beszámolójából: „[…] Az állomáson már várt a vonatnál a kisebbik Kazay leány, Brigitta. […] — Jaj, csakhogy megjött. Szerkesztő Bácsi — köszönt rám — már úgy féltünk, hogy lemarad a vonatról. Anyukáék is nagyon várják […] Özv. Kazayné, a helybeli gyógyszertár haszonélvezője, egyben a vértesacsai postamesternő is. Ez a szerencse, mert a patika jövedelméből bizony nem tudta volna felnevelni két serdülő leányát, akik közül a nagyobbik, Adél Ilona gyógyszerészi oklevelet szerzett. Ő vezeti ma a patikát. […] A patika ma is úgy áll, ahogy Kazay Endre idejében. Régi edényzet, régi bútorzat. Tisztaság és rend mindenütt. […] Kazay Endre nemcsak gyógyszerészettel foglalkozott, de a legkülönbözőbb tudományágakkal is. A csillagászat, botanika, kémia, fizika, heraldika, meteorológia, geológia, filozófia, művelődéstörténet, sőt a zeneesztétika körében is igen értékes dolgozatokat írt. […] Ezenkívül egy rendkívül érdekes, sokszáz rajzzal díszített vaskos heraldikai kéziratot őriz felesége […] Az igazán kitűnő rajzok legtöbbjét Kazay Endre maga rajzolhatta meg, a hosszú vértesacsai estéken. […] Minden érdekelt, ami Kazay Endrére vonatkozott, ezért megkértem a ház úrnőjét, hogy vegye elő a néhai Kazay Endre hagyatékában fennmaradt régi írásokat és okmányokat. […] A két Kazay leány kikísért és lelkemre kötötték, hogy jaj, valahogy ne írjak róluk semmit, mert nem szeretik a nyilvánosságot. Ezer bocsánat, de nem tehettem eleget kérésüknek. Kazay Endre életére, tragédiájára s a Kazay-család sorsára rá kellett már egyszer vetíteni a nyilvánosság reflektorát […].”

Sajnos a Kazayak hányattatása nem ért véget az apa halálával. 1944-ben Vértesacsán „[…] három hónapig állt a front. […] Csak kevesen tudtak elmenekülni az erőszak elől […] A híres Kazay gyógyszerészcsalád nőtagjai, az özvegy és a két leány, Adélka és Brigitta ezt nem várta meg. Mérget vettek be, a temetőig menekültek a kozákok elől.” (Ott Jánosné vértesacsai lakos beszámolója, aki a történtek idején 13 éves volt.)

1966. július 14-én 150 gyógyszerész jelenlétében felavatták Kazay síremlékét Vértesacsán. Napjainkban az ő nevét viseli a vértesacsai Reményik Sándor Református Általános Iskola Kazay Endre Német Nemzetiségi Tagintézménye és egykori vértesacsai gyógyszertára is (itt dr. Burgetti László gyógyszerésznek hála külön emlékszobában látható a Kazay-hagyaték). A Szent István Király Múzeum Fekete Sas Patikamúzeumában 2013 óta minden év novemberében Kazay Endre-nap keretében emlékeznek meg a polihisztor patikusról.

Felhasznált irodalom

• A Gyógyszerész, 1905.05.15., 5. szám
• Balázs Katalin: A húszesztendős lexikonszerző. Emlékezés egy tudós gyógyszerészre. Fejér Megyei Hírlap, 1986.03.29., 75. szám
• Csikós Ádám: Kazay Endre. Gyógyszerészek Lapja, 1923.05.01., 13. szám
• Dr. Forgács Rezső: Adatok a Népjóléti Népbiztosság gyógyszerészeti ügyosztályának működéséről a proletárdiktatúra alatt. Gyógyszerészek Lapja, 1920.01.10., 2. szám
• dr. Kempler Kurt: Kazay Endre. Orvosi Hetilap, 1973.05.06., 18. szám
• Dr. Lárencz László ny. alezredes: A 90 éve elhunyt Kazay Endre gyógyszerészi tevékenysége
• Dr. Lárencz László: K. E. újabb életrajzi vonatkozásai. Gyógyszertörténeti Diárium, 1975. 1. sz.
• Dr. Szász Tihamér: Egy nap Vértesacsán néhai Kazay Endre családjánál. Gyógyszerészi Szemle, 1940.12.21., 51. szám
• Dr. Szmodits László: Kazay Endre gyógyszerész emlékezete a Fejér megyei Vértesacsán http://www.gyogyszeresztortenet.hu
• Dr. Zalai: Gyógyszerészeti numizmatika
• Gyógyszerészek Lapja, 1923.05.01., 13. szám
• Gyógyszerészek Lapja, 1923.08.01., 22. szám
• Gyógyszerészek Lapja, 1923.10.01., 27. szám
• Gyógyszerészi Hetilap, 1920.03.21., 12. szám
• Gyógyszerészi Közlöny, 1920.05.09., 18. szám
• Gyógyszerészi Közlöny, 1923.04.29., 17. szám
• Gyógyszerészi Közlöny, 1923.09.23., 30. szám
• Kazay Endre emlékünnepség Vértesacsán. Pharmorient, 2000.07.01., 93. szám
• Koritsánszky Ottó: Kazay Endre https://adt.arcanum.com/hu/view/GyogyszeresziKozlony_1923/?query=kazay%20endre&pg=203&layout=s
• Magyar Életrajzi Lexikon
• MNL FML Kézirattár. 531. Lárencz László: „Kazay Endre (1876-1923) élete, munkássága” című doktori disszertáció összefoglalása, 1986
• Népszava, 1910.04.23., 96. szám
• Népszava, 1910.05.08.
• Pécsi Napló, 1934.06.16., 134. szám
• Pesti Napló, 1930.03.14., 61. szám
• Tihanyi Tamás: Vagonokba zsúfolt sorsok. Fejér Megyei Hírlap, 2019.03.16., 63. szám
• Zsohár Melinda: A barlangjáró tudós patikus. Fejér Megyei Hírlap, 2008.09.20., 221. szám

Szerző: Szima Viktória