Jelenlegi hely

Gondolatok Székesfehérvár közgyűjteményeiről egy 1872. évi alapszabály kapcsán

Levéltári Mozaik

2025.02.13.

MNL Fejér Vármegyei Levéltára

Levéltárosként az ember gyakran megtapasztalja, hogy a vármegyében működő közgyűjtemények története és tevékenysége sokrétűen kapcsolódik egymáshoz. A kezdő kutatók első kihívása, hogy kitalálják, hol található kutatási témájuk „forrása”. Az alábbi összefoglalóval szeretnénk átláthatóbbá tenni ezt a – közgyűjteményi dolgozóként is – kaotikusnak ható képet. A cikk apropója pedig nem más, mint egy 1872-ben kelt dokumentum, amelyet Székesfehérváron adtak ki a helyi múzeumügyhöz kapcsolódóan, de a Magyar Nemzeti Levéltár Fejér Vármegyei Levéltára őrizetében található meg. Láthatjuk, hogy vannak itt kibogozandó szálak.

Székesfehérvár Megyei Jogú Város lakóiról kijelenthetjük, hogy meglehetősen szerencsés helyzetben vannak, ha a közgyűjteményekről esik szó. A település rendelkezik vármegyei hatáskörű múzeummal és egyházmegyei múzeummal, könyvtári hálózattal és három levéltárral (egyházmegyei, városi, illetve vármegyei levéltár). Székesfehérvár történetének kutatására Székesfehérvár Megyei Jogú Város 2018-ban önálló intézetet alapított Siklósi Gyula Várostörténeti Kutatóközpont néven.

Minden felsorolt intézmény egyrészt maga is foglalkozik a hatásköréhez és gyűjtőköréhez kötődő tudományos kutatással, másrészt támogatják mások tudományos munkáját. A támogatás intézményenként igen változó, többségük működtet kutatószolgálatot, míg máshol a gyűjteményhez kapcsolódó segédletkészítéssel, adatbázis-építéssel vagy online publikációk közzétételével szolgálják a nagyérdemű közösséget.

A tudományos kutatók és a családfakutatás iránt érdeklődők a Vörösmarty Mihály Könyvtárban (Bartók Béla tér 1.; igazgató: Horváth Adrienn) a könyvállomány mellett a Helyismereti és digitalizálási csoport által létrehozott Fejér megyei életrajzi lexikont tudják haszonnal „forgatni” (lásd: https://konyvtar.vmk.hu/fejerlex/uj2019/index.php).

A Siklósi Gyula régészprofesszor emlékét ápoló Siklósi Gyula Várostörténeti Kutatóközpont (Megyeház utca 17., igazgató: Kulcsár Mihály) online cikksorozattal (https://sgyvk.hu/) és E-könyvtárával (https://sgyvk.hu/e-konyvtar/) támogatja a Fehérvár története iránt érdeklődők munkáját.

A Szent István Király Múzeum (főépület: Fő utca 6., Rendház; főigazgató: Pokrovenszki Krisztián) elsősorban a városi, illetve a Tác-Gorsiumban lévő kiállítóhelyeiről és gazdag gyűjteményéről ismert (az 1980-as évek elején már egymillió tárgyat őriztek). Az intézmény jogelődje a Fejér Megyei és Székesfehérvár Városi Történelmi és Régészeti Egylet, alapító tagjai közt megyei főnemeseket, tekintélyes polgárokat, közéleti személyiségeket, és a klérus számottevő tagjait találjuk. A múzeum négy tudományterület (régészet, néprajz, képző- és iparművészet és helytörténet) leletanyagait gyűjti, rendszerezi, kutatja és mutatja be – egyrészt kiállítás, másrészt előadás és kiadvány formájában – a közönségnek. A gyűjteményi tárgyak digitalizálása és leírása folyamatos (lásd itt: https://opac3.szentimuzeum.monguz.hu/onlin.../-/results/init), a múzeum, illetve annak Adattára és Szakkönyvtára nyitva áll a kutatók előtt (részletek: https://szikm.hu/kutatoi-szabalyok és https://szikm.hu/konyvtar/).

A városban működő három levéltár egyaránt üzemeltet kutatószolgálatot, azonban működésük jelentős különbségeket mutat. A kutatás megkezdése előtt érdemes megtekinteni az intézmények fondjegyzékét és végigolvasni a kutatási szabályzatot.

A Székesfehérvári Püspöki és Székeskáptalani Levéltár (Városház tér 5., Püspöki Palota; intézményvezető: Mózessy Gergely; fondjegyzék: https://www.szfvpl.hu/.../files/letoltes/fondjegyzek.pdf,; információ: https://www.szfvar.katolikus.hu/.../leveltar-ismerteto) a Székesfehérvári Egyházmegye iratait őrzi, törzsanyagát a püspökség egyházkormányzati iratanyaga adja. A püspöki levéltár feladatául vállalta az egyházmegye területén egykor működött egyházi intézmények saját iratanyagának begyűjtését.

A székesfehérvári Városi Levéltár és Kutatóintézet (Székhely: Zichy liget 10., igazgató: dr. Csurgai Horváth József; fond- és állagjegyzék: https://albaarchivum.hu/fond-es-allagjegyzek/; információ: https://albaarchivum.hu/fontos-tudnivalok-szabalyzatok/) gyűjti Székesfehérvár város feudális-, polgári, és legújabbkori önkormányzati szerveinek, közüzemek, gazdasági szervek, ipartestületek, jogszolgáltatási szervek, családok, illetve személyek iratait. A hajdani koronázóváros, szabad királyi város levéltára 1950-ig önálló intézmény volt, ezt követően vonták össze Székesfehérvár város és Fejér megye levéltári intézményeit (1968-ig Székesfehérvári Állami Levéltár néven, majd Fejér Megyei Levéltár néven). 1992-ben újból önálló szervezet lett és Székesfehérvár ismét a korábbi magyar és európai joggyakorlatot követve tulajdonosi jogokat gyakorol saját, valamint jogelődjeinek iratanyaga felett és gondoskodik őrzésükről.

A Magyar Nemzeti Levéltár Fejér Vármegyei Levéltára (igazgató: Bödő István) a vármegye legrégebbi múltra visszatekintő, 1692 óta folyamatosan működő közintézménye (1692 a vármegye török uralom alóli felszabadítását követő újjászervezésének éve). A levéltár kezdetben a régi vármegyeháza épületében (Megyeház utca 17.) volt, majd átkerült a mai vármegyeháza földszintjére (Szent István tér 9.) 1812-ben. Egy „kétlépcsős” költözéssel (1975, 1979) tette át székhelyét a levéltár az egybenyitott Szent István tér 2. és 3. szám alá. Iratanyagának túlnyomó többsége a 17. század második felétől a 20. század végéig datálódik. Jelentős forrásértéket képviselnek a közgyűlési jegyzőkönyvek, a dicális- és rovásadó összeírások, a törvényszék iratai, az 1848–1849. évi forradalom és szabadságharc dokumentumai és a megyei közigazgatás 1872 és 1950 közötti időszakról fennmaradt iratai. Művelődéstörténeti értéket képviselnek az alsó- és középfokú oktatási intézmények, egyesületek, testületek iratai, míg családtörténeti kutatás szempontjából a felekezeti anyakönyvi, valamint az állami anyakönyvi másodpéldányok sorozata kiemelkedő. Intézményünkben napjainkban mintegy 11 000 iratfolyóméter terjedelmű iratanyagot őrzünk. Fontos tudni, hogy a vármegyei levéltárban is vannak Székesfehérvárra vonatkozó iratok, hiszen a megyeszékhely ügyei egyaránt érintették a települést és a vármegyét. Tehát előfordulhat, hogy a kutatónak több levéltárat kell meglátogatnia. 2012. október elsejétől a Magyar Nemzeti Levéltár megyei hatáskörű tagintézménye, így az intézményhez köthető közkinccsé tett adatbázisokat és adatsorokat a központi, AdatbázisokOnline (https://adatbazisokonline.mnl.gov.hu/) nevű felületén találják meg. Intézményünk szakkönyvtárral, kézirat- és folyóirattárral rendelkezik. A személyes kutatás feltételeiről itt tájékozódhatnak: https://mnl.gov.hu/mnl/fml/kutatoszolgalat.

A körkép után térjünk vissza arra a bizonyos iratra (a képek a bejegyzés végén szerepelnek). A tíz oldalas dokumentum Fejér vármegye alispánjának irataiban bukkant fel (MNL FML IV.405.b. Fejér vármegye alispánjának iratai. Közigazgatási iratok. IV. kútfő 84. tétel, 743/1872). A 153 éves irat egy múzeumi alapszabály. A dokumentum megváltoztathatja a Szent István Király Múzeum történetét. Eddig úgy tudtuk, hogy a Fejér Megyei és Székesfehérvár Városi Történelmi és Régészeti Egylet 1873. október 27-én alakuló közgyűlését megelőzően nem beszélhettünk Fejér vármegyei, illetve városi múzeumügyről. A „Fejérmegyei történelmi és régészeti egylet” alapszabályából megtudhatjuk, hogy a székhelye Székesfehérvár volt, nyelve a magyar. Az egylet célja: „a fejérmegyei és Székesfehérvári történelmi múltat lehetőleg feltárni, s az ezzel foglalkozó szakmunkákat, okleveleket figyelemmel kísérni” Az egylet „kormányzat” öt tisztviselőből állt, volt elnöke, alelnöke, pénztárnoka, ügyésze és egy titkára, „ki egyszersmind könyv, levél és régiségtár őr” szerepet töltött be. Az egylet pecsétjén a megye címerét kívánta használni az alábbi körirattal „Fejérmegyei történelmi, és régészeti egylet 1872.” Amennyiben ezt az egyesületet az 1873-as egylet elődjeként fogjuk fel, még előrébb kerül Székesfehérvár a múzeumot alapító vidéki városok között. A Magyar Nemzeti Múzeum 1802-es alapítását és 1846-os megnyitását követően 1867-ig nem született új múzeum Magyarországon, 1867 és 1895 között viszont 15 múzeumot hoztak létre.

Aki többet szeretne megtudni a helyi múzeumügyről, annak figyelmébe ajánljuk a Szent István Király Múzeum keddi rendezvényét (https://fb.me/e/8lGqbNPdD), ahol a múzeum munkatársai, Romat Sándor és Váczi Márk beszámolnak a jelenleg is zajló kutatásukról, amelyben természetesen felbukkan a Gulyás Anita főlevéltárossal (MNL Fejér Vármegyei Levéltára igazgatóhelyettese) közösen fellelt dokumentum is.