130 évvel ezelőtt, 1892. július 29-én született Székesfehérvár legnevezetesebb polgármestere, a röviden csak Csitáry G. Emilként emlegetett gellénfalvi és csitári, dr. Csitáry Gramanetz Emil (1892–1970), újságíró, polgármester, főispán.

A Csitáryak Székesfehérvár újkori jövevényei közé tartoztak. A Baán Kálmán által a negyvenes évek elején összeállított családtörténet szerint a család a Felvidéken, vagyis ma Szlovákiában található Csitárról származik, és az első név szerint is Csitáryként ismert személy Chitary Mihály volt. A család a Habsburgok szolgálatába lépett, Chitary Mihály meg is kapta Ferdinándtól a nemesi rangot (1641). A família a későbbiekben a dinasztia szolgálatában maradt, így kerültek Magyarországra is a Bach-korszak idején. A Csitáry család tagjai jellemzően értelmiségi pályát választottak, találunk köztük gyógyszerészt, ügyvédet, újságírót, tanárt, papot és nyomdászt is.

A fehérvári születésű későbbi politikus mai szemmel nézve nagy családba született (10 fős família), édesapja Csitáry G. Emil nyomdász és Lauschmann Alojzia hatodik gyermeke. Csitáry felnőttként ekképp őrizte meg magában gyermekéveit: „1892. július 22-én, Székesfehérváron születtem. Valószínűleg a Bástya és a Bognár utca sarkán állott, most lebontott emeletes házban, aminek földszintjén a II. világháború kitöréséig az ún. Lóránt vendéglő működött. Erre azonban nem emlékezhetem határozottan, mert jó szüleimtől erről nem hallottam részleteket. Első emlékeim a volt Nagy Sándor és Jókai utca sarkán állott Csitáry-házhoz fűződnek, aminek emeleti háromszobás lakásában laktunk. […] Mint 6-7 éves gyerek, édesapám délutáni távollétét felhasználva, bemerészkedtem a nyomdába és dicsekedni akartam avval, hogy én is fel tudok emelni egy nyomásra előkészített kiszedett oldalt. Fel is emeltem Károly János monográfiájának egyik oldalát, de sajnos nem jól, úgy, hogy az oldal leesett és a sok betű széjjeldőlt. Persze lázt mímelve, gyorsan ágyba bújtam és szorongva vártam az elkövetkezhetetlennek látszó büntetést. Ez azonban csodálatosképpen elmaradt, ami szintén szüleim jó szívének bizonyossága.”

A kíváncsi gyermek a székesfehérvári belvárosi elemi iskolában kezdte el tanulmányait: „Mint elemi iskolai tanuló a belvárosi elemi iskolába jártam, amely akkor az Iskola utcában, a mai Védőnő Intézet helyén volt. Előbb Szerb István, majd Wágner Antal voltak a tanítóim. […] Reggel 8-10-ig, majd később 11-ig jártunk iskolába, majd délután 2 órára vissza kellett menni és ekkor 4 óráig megtanultuk a leckét, kórusba mondtuk az egyszeregyet. Nem is foglalkozott velem otthon senki, hiszen — édesanyám 8 gyermeke mellett — nem is ért volna erre rá. Azt mindenesetre elértük, hogy kivétel nélkül mindenki megtanult jól írni, olvasni és számolni, és ha az embert éjszaka a legmélyebb álmából az egyszereggyel felkeltették volna, szinte gondolkodás nélkül kivágtuk volna a feleletet.” Az elemit követően a székesfehérvári állami főreáliskola diákja lett, ahol 1910-ben tett érettségit („jeles érett”). Édesapja korai halála miatt fel kellett adnia álmait és a vegyészmérnök hivatás helyett a jogot választotta. Hallgatói évei alatt a Székesfehérvári Hírlapnak is dolgozott. Az egyetemet 1914-ben fejezte be (ekkor még Gramanetz Emilnek hívták, a nevét 1940-ben, a 266.166/1940. II/a. számú miniszteri rendelettel csitári Csitáry Emilre változtatták).

Csitáry 1915. július 15-én került a Városházára, mint a víz- és csatornaművekhez beosztott napidíjas. Karrierje szépen ívelt felfelé: először dr. Saára Gyula polgármester titkára lett, majd 1915-től tiszteletbeli aljegyző, 1917 májusától első aljegyző lett, két hónappal később pedig gróf Károlyi Gyula tiszteletbeli főjegyzővé nevezte ki. 1918 decemberében helyettes gazdasági tanácsnok lett. Az 1918-as év majdnem Csitáry életét követelte. Kevesen tudják, hogy Csitáry volt egyik első spanyol influenzás beteg Székesfehérváron: „Visszaemlékszem még arra a furcsa betegségre, ami 1918 tavaszán meglátogatott. Belázasodtam és közel négy héten át a legerősebb altatók ellenére sem tudtam aludni. [...] Amint később Kaltenleutgebenben a magyar származású bécsi egyetemi tanár közölte velem, nálam a spanyolnátha az alvóideg-központot támadta meg, és bár az idők folyamán javulni fog az alvásom, sohase fogom visszanyerni teljes alvóképességemet. [...]. Tudom jól, hogy ezt nem kis részben jó bátyámnak a korán elhunyt Olivérnek köszönhetem, aki mint gyógyszerész (az 1922-ben alapított Rákóczi u. 8/a alatti Szent József Gyógyszertár tulajdonosa volt), mindig meg tudta találni számomra a legkedvezőbb, de mégis legártalmatlanabb gyógyszereket.”

1919 februárjában polgármesterhelyettessé választották. Eredményes működésének hála egyöntetűen megválasztották gazdasági tanácsnoknak. 1919-ben a magánéletében is változás következett be: Karl Emiliát választotta élete párjául. Pár hónappal később a város főjegyzője lett. Főjegyzői tisztében az 1929. évi tisztújítás alkalmával élethossziglani időtartamra újraválasztották.

Amikor 1930-ban a városházi ellenzék megbuktatta Zavaros Aladár polgármestert, Csitáry is beszállt a polgármesteri székért folyó küzdelembe. A polgármester-választás során az öt jelölt közül végül Csitáryt választotta a posztra a törvényhatósági bizottság, így 1931. december 1-jétől kezdve, 10 éven át szolgálta Székesfehérvárt polgármesterként. Gróf Széchenyi Viktor főispán üdvözlő beszédében felkészítette Csitáryt az előtte álló kemény időszakra: „Nemcsak az általános gazdasági válság súlya terheli a város lakosságát […]  Az ön első teendője az kell, hogy legyen, hogy e város lakosságának megbolygatott lelki egyensúlyát visszaadja, hogy a város vezetősége és a köztisztviselők iránt megingott bizalmat minden módon helyreállítsa" (a városi kassza üres volt, az alkalmazottak sem kaphatták még meg illetményüket). A városi Takarékpénztár és Kereskedelmi Bank Csitáry kérésére – apósa, Karl István hathatós támogatásának is köszönhetően – megadta a helyzet normalizálásához elengedhetetlen kölcsönt.

1932-ben a törvényhatósági bizottsággal közösen elhatározta az 1938. évi Szent István jubileumi év nagyszabású megünneplését. Ezt követően már tervszerű városfejlesztésről beszélhetünk, amely során a település méltóvá vált a rendezvény befogadására. Néhány kiemelkedő fejlesztést szeretnénk csak megemlíteni. Parkosítások és építkezések zajlottak, új köztéri alkotásokat helyeztek el (például Ohmann Béla ,,Fehérvári jog” avagy az ,,Országalma” néven ismert műve, a Sidló Ferenc-féle Szent István szobor  https://mnl.gov.hu/mnl/fml/hirek/szent_istvan_szekesfehervari_szobra) a városban. A nagyobb parkosítások már évekkel korábban, 1934-ben megkezdődtek (például a Polgári Lövölde kertje is ekkor vált nyilvános parkká). A történelmi belváros is átalakult: a Városház elnyerte a mai formáját, helyreállították a Szent Anna kápolnát, a székesegyház altemplomának kialakítását, a romkert rendezését is elvégezték, a belváros a Hősök terével, az Országzászló térrel, a Vörösmarty térrel és az Ince pápa térrel (mai Bartók Béla tér) lett gazdagabb. Ekkor szentelték fel a Prohászka Ottokár emléktemplomot is. Csitáry máig ható nagy érdeme, hogy a 7-es főutat átvezették a városon. Sor került az urbanizáció és az iparosítás szempontjából létfontosságú városi közművek (villanytelep-fejlesztés, földalatti kábelek fektetése a belvárosban a korábbi légkábelek kiváltására) fejlesztésére, de iskolafejlesztésekről is beszélhetünk (például Szent István Központi Elemi Iskola, ma Széna Téri Általános Iskola; Leánygimnázium, Ciszterci Rend gimnáziuma). Megnyílt az Alba mozi és a Prohászka emléktemplom oldalsó kultúrszárnyában a Glória mozi. A Vadásztölténygyár (mai Videoton), az alumíniumgyár, a Danuvia motorkerékpár-gyár, a szőlőhegyi rádióleadó is a Csitáry-éra gyümölcse. Megalakult továbbá a köztisztasági vállalat, a jéggyár, megnyílt a kőbánya, a tüdőgondozó, a gyógyíthatatlan betegek és az úrinők otthona. Ekkor került a város birtokába az Árpád-fürdő, a városi strandfürdő kialakítása és ma Csitáry-vízként ismert forrás feltárása szintén erre az időszakra datálható (erről bővebben: https://www.feol.hu/magazinok/2018/07/strand-fejer-megyei-uszoda-epitesi-laz).

Polgármesterségének fénypontja az 1938-as Szent István év augusztusi programsorozata volt: augusztus 18-án ünnepi országgyűlésnek adott otthont a város. Vitézavatás, a Szent Jobb látogatása, Prohászka Ottokár püspök újratemetése, szobrok avatása zajlott sok más esemény mellett (az ünnepségsorozatról itt olvashatnak: https://www.facebook.com/FMLeveltar/posts/1251806615163829).

Az ünnepi évet követően (1939. március 13.) szétválasztották a megye és a város főispáni állását és a főispáni teendők ellátásával is a polgármestert bízták meg (a kettős feladat nehezen volt ellátható).  A polgármesteri mandátumának lejártakor (1941. május 20.) kérte a felmentését a polgármesteri teendők alól. 1941-ben Székesfehérvár főispánja lett a városi főispánság megszüntetéséig (1943. január 20., szintén saját kérésére mentették fel). Lemondásával visszaállt az a gyakorlat, hogy a városnak és a megyének közös főispánja legyen. Ezt követően a törvényhatósági bizottság örökös tagjává választották. 1943-ban hadműveleti kormánybiztosként tevékenykedett 1944. október 15-ig.

Az 1940-es évek közepén bekövetkezett politikai változások miatt a város közéletétől visszavonultan élt. 1948-ban a Szivárvány című periodika megerősíti, hogy Csitáry egy ideig vezette apósa szeszgyárát [Karl József és Fia Likőr és Rumgyár a Magyar Király szállóval szemközt, a Karl(i)-házként ismert (ma Mátyás krt. 23.) épület jobb oldali részében]. 1949 júniusában megszüntették nyugdíja folyósítását, sőt kitelepítéssel fenyegették. Ezt követően Inotán, Várpalotán (anyagkönyvelőként), Városlődön, Herenden vállalt munkát.

Csitáry 1970. május 18-án hunyt el szülővárosában. Földi maradványait a fehérvári Hosszú-temető bejáratának és a kápolnájának közvetlen közelében álló szarkofág rejti (a síremlék a Karl-családé, Csitáryt felesége családjának kriptájába temették el).

1938-ban kitüntették a Magyar Érdemrend középkeresztjével. 1941-ben Székesfehérvár Város díszpolgárává választották. Csitáry írói tevékenységet is folytatott: politikai, társadalmi, illetve szépirodalmi írásművei a Székesfehérvári Hírlapban és a Székesfehérvár és Vidéke hasábjain jelentek meg. Számos egyesület – rendes, illetve tiszteletbeli – tagja volt (– a teljesség igénye nélkül – Magyar Városok Országos Szövetsége, Székesfehérvári Önkéntes Tűzoltó és Mentőegyesület, a Fejérvármegyei és Székesfehérvári Múzeumegyesület, Vörösmarty Kör, a Magyar cserkészszövetség IV. kerülete, a Fejérmegyei és Székesfehérvár Szabad Királyi Városi Tuberkulózis Ellen Védekező Egyesület, Székesfehérvári Korcsolyázó Egyesület, a Ciszterci Diákszövetség Székesfehérvári osztálya, a Volt Főreáliskolások Egyesülete). Székesfehérváron a Fő utca 2. számú épület falán emléktábla, a Rózsaligetben, a Csitáry-kút közelében szobor őrzi emlékét.

Felhasznált irodalom:

• Csitáry G. Emil: Emlékiratok. Székesfehérvár, 2013.
• Csurgai Horváth József: Az 1938-as emlékév előkészületei Székesfehérvárott. In: Rendszerváltások kortársa és kutatója
• Demeter Zsófia-Gelencsér Ferenc: Örvendezz, királyi város!
• F. m.: A korszerű közszolgálat útja. Bp., 1940. (Tanulmány);
• Farkas Gábor: Csitáry Emil polgármester működése Székesfehérvárott 1931-1941. In: Comitatus 10 évf. 10. sz., 2000.
• Farkas Gábor: Csitáry G. Emil: Emlékiratok
• Farkas Gábor: Fejér vármegyei történeti archontológia. In: Alba Regia. 29. kötet
• Gyimesi Dömötör: Száz éve született Csitáry G. Emil, a város legeredményesebb polgármestere. In: Független Székesfehérvár. 1992.
• http://konyvtar.vmk.hu/fejerlex/szfbeturend.php?betu=
• http://www.deakgyujtemeny.hu/site_vk.cgi?a=cikk&id=hir-emlekmentes121116csalad
• https://www.feol.hu/hirek/2012/10/mese-holtak-kozt-eloknek
• https://www.kozterkep.hu/21007/csitary-g-emil
•  https://www.szekesfehervar.hu/csitary-g-emil-egykor
• Nemzeti Ujság, 1931. december 2., 274. szám
• Nemzeti Ujság, 1941. május 22., 116. szám
• Szivárvány, 1948 . május 22., 21. szám
• Uj Magyarság, 1940. május 5., 101. szám

Szima Viktória