95 évvel ezelőtt, 1926 májusában Budapesten „Az Ember” címmel Országos Embervédelmi Kiállítást rendeztek. Ma erre a jeles eseményre emlékezünk. A rendezvényen városunk is képviseltette magát, Székesfehérvár szabad királyi város csoportja gyönyörű enteriőrt rendezett be a nagyérdemű számára. Levéltárunk őrizetében található a tárlathoz készített kiállítási enteriőr rajz, amely 1926 márciusában készült el.

 

A tárlat megnyitását több hónapnyi tervezés és adománygyűjtés előzte meg és a „magyar élet minden szerve élénk részt” vállalt a megvalósításában. A tárlat témája maga az ember volt, az embervédelem tárgykörének a legszélesebb körű értelmezése mellett: az egészségügy, illetve a rendvédelem ugyanúgy helyet kapott, mint az oktatás- és nevelésügy. Eképpen határozták meg a szervezők a grandiózus esemény célját: „[...] bemutatja azokat a gyakorlati, pedagógiai, tudományos és szociális eszközöket, intézményeket, statisztikai táblázatokat és eredményeket, amelyek megtekintése útján népszerűbbé lesz az embervédelem szükségének a gondolata, de az embervédelem tudományos és gyakorlati művelői is hasznos tapasztalatokat és [...] tudást szerezhetnek általa. A hatalmas Iparcsarnok mögé egy új mellékpavilon is épült és az áttekinthetően tagozott kiállítási termekben az embervédelem demonstrációja kezdődik a legkisebb egységen, az egyénen és a családon és a társadalmon keresztül elvezet a legszélesebb körű embervédelemig.”

 

A kiállítást nagyszabású zenei ünnepségek előzték meg, amelyen a magyar művészet, ének- és zenekultúra értékeit felvonultatta a kiállítás rendezősége: „Magyar Kultúrélet“ címen az Operaházban, a Nemzeti Színházban (3–3 díszelőadás), illetve a Zeneművészeti Főiskolán (3 alkalom) művészi zeneünnepet rendeztek, amin a húszas évek zenei tényezői, hírességei is részt vettek. Muzsikából a tárlat idején sem volt hiány: a kiállítás úgynevezett szórakozó parkjában esténként a filharmonikus zenekarok és az egyesített cigányzenekarok koncerteztek.

 

A városligeti Iparcsarnokban és környékén nyílt embervédelmi kiállítást először május 29-én tekinthette meg a közönség, az illusztris vendégeket gróf Klebelsberg Kuno (a neves politikus ifjú éveiben Székesfehérváron élt, gyermekkorának jelentős részét a mai Táncsics Mihály utca 4. szám alatti házban töltötte, középfokú tanulmányait a ciszterciták főgimnáziumában folytatta) fogadta, így dr. Becker porosz kultuszminisztert, továbbá a magyar kormány tagjait, a tudományos világ és a közélet előkelőségeit. A nagyközönség számára május 30-án nyitották meg a tárlatot.

 

A kiállítás bemutatta az egészségügy egész területét, így a legkorszerűbb ismereteket és a korabeli technológiai újításokat is (például Szikla D. orvosi műszergyáros végtagprotézisei különdíjban részesültek, ő volt az amerikai Marks-műlábak egyedüli hazai gyártója). Külön említést érdemel a Népegészségügyi Múzeum óriási anyaga: a tárlat a nézők elé tárta az emberi életnek szinte minden mozzanatát a fogantatástól egészen a halálig; továbbá „az életre ártalmas kórok és azok elhárítási módjainak” bemutatására is vállalkozott. Az Egészségügyi Reformiroda az egészségügy érdekében egy „tudományos mozit” állított fel a kiállítás területén, amelyben a nagy népbetegségekkel és különböző szociális kérdésekkel foglalkozó filmeket mutattak be (a legnagyobb sikert a korszakban közismert és világhírű LUG-filmnek keresztelt alkotás aratta). Az ortopédiai rendellenességek, illetve a gyógycipőipar is szerepet kapott, különböző gipsz-modelleken mutatták be a láb rendellenességeit és természetesen azokat a lábbeliket, amelyek ezeket korrigálni tudták. A Hirmann Ferenc-féle Fémárugyár (Budapest, Csányi-utca 7.) egészségügyi osztálya kórházak, szanatóriumok, fürdők és vegyi laboratóriumok számára gyártott rézszerelvényeinek kiállítása általános feltűnést keltett, Horthy Miklós kormányzó is méltatta a nagyszabású kollekciót.

 

A magyar királyi rendőrség első szakkiállítását is megtekinthették az érdeklődők az Iparcsarnokban. Az országos bűnügyi nyilvántartó hivatal munkatársainak tárlata három fő részre tagolódott: az első rész azt mutatta be, hogy hogyan lesz valakiből rendőr, mi minden történik a rendőrnek jelentkező emberrel addig, amíg „biztos úr“-ként a rend és a becsület eleven szimbólumává át nem alakul; a második részben A rendőrség szervezete címen a rendőri munka sokféleségét és a különféle feladatokat mutatták be, a harmadik a rendőrség működésére koncentrált. Ezenfelül bemutatták a magyar királyi államrendőrség bűnügyi múzeumának tárgyanyagát is (többek között különböző hamis pénzeket, bűntények tárgyi emlékeit, illetve fenyítőeszközöket állítottak ki).

 

A nevelés-oktatás ügyét is rendkívüli részletességgel tárgyalták. Különös hangsúlyt fektettek az különleges nevelési igényű gyermekek (ebben az időszakban még az „abnormális” kifejezést használták rájuk) oktatásának kérdésére a Magyar Gyógypedagógiai Társaság jóvoltából. A magyar egyetemek, így Budapest, Szeged, Pécs, Debrecen szintén pavilonnal várták a közönséget.

 

A „humánus intézmények” egyesültek a szociális munka bemutatására, így a Magyar Vöröskereszt, a Gyermekvédő Liga, Stefánia Szövetség, a javítóintézetek stb. figyelemre méltó közös anyaggal vonultak fel.

 

Mindezeken felül gépipari vállalatok (fűtőberendezések gyártói, tűzhely gyártók, a „csónak motor” gyár, gyógyszergyárak és tápszergyárak) is bemutatták termékeiket a standjaikon, de pavilont állított a Freudiger Mózes és Fiai ágy-, fehér- és ruhaneműgyára, (ők biztosították az elmegyógyintézetek, kórházak és a hadsereg ágyneműit).

 

A kiállítás egyik leglátogatottabb, ma már kissé furcsának és állatvédelmi szempontból megkérdőjelezhetőnek tűnő része a kísérleti állatokat bemutató „állatkert” volt, amelyet a kiállítás egész időtartama alatt megtekinthették a kicsik és nagyok (leginkább vitaminkísérletekben vettek részt az állatok, többek közt  patkányok, galambok).

 

A kiállításon számos külföldi résztvevő is szerepelt, így a drezdai „Der Mensch“ múzeum, továbbá Anglia, Amerika, Ausztria, Hollandia, Jugoszlávia, Olaszország, Svájc, Svédország, is stb. képviseltette magát reprezentatív anyagokkal.