A bejegyzés szerzője Gulyás Anita főlevéltáros, igazgatóhelyettes.

Családtörténeti morzsák egy személyi fondban

Réz József szemorvos hagyatéka

A levéltárak őrizetében található személyi fondokban kutatva számos olyan dokumentum felbukkanhat, amelyek esetenként rendkívül érdekes aspektusból világíthatnak meg egy-egy személlyel, vagy családdal kapcsolatos történést, családtagok közötti viszonyokat. Egy ilyen irat közelebb hozza a mai kor emberéhez őseinek személyét, személyiségét is, bepillantást nyerhetünk akár a családot érintő egykori problémákba, viszályokba, hétköznapokba, életkörülményeikbe. Amikor nem csak egy kijegyzetelhető adat birtokába jutunk, hanem érzésekkel is gazdagodunk, mintha feltárulna előttünk a múlt eddig homályba burkolózott kis szelete.

Réz Józsefet az orvostörténet Magyarország első szemorvosaként tartja nyilván. Fennmaradt iratai intézményünk őrizetében egy dossziéban találhatók, 184 számozott oldalon. Réz József 1756. november 2-án született Gyöngyösön. Két fiútestvére közül István sebész lett, Fóton telepedett le, János ügyvéd volt Jászberényben. Az iratokból egy lánytestvér, Teréz személyére is következtethetünk. József először, apja nyomdokain haladva, Gyöngyösön volt sebésztanuló, majd 1772-ben beiratkozott a nagyszombati egyetem orvosi karának sebészeti tanfolyamára. 1775-ben végzett sebész- és szülészorvosként. 1777-ig Nagyszombaton tevékenykedett, majd az orvosi egyetem Budára költözésekor ő is Budán telepedett le. 1790-ben Bécsben a Császári Katonaorvosi Akadémián sebészetből doktori fokozatot szerzett, amit Pesten is elismertek. Bécsi disszertációját Pesten adták ki, ez volt az egyetlen tudományos munkája, ami 1791-ben jelent meg latin nyelven. Kezdetben Pesten tevékenykedett és igen hamar jelentős elismertségre tett szert. Élete során számos településen dolgozott, megfordult Vukováron, Pécsen, Debrecenben, Nagyváradon is.

Két alkalommal jakobinus nézetei miatt ítélték el. Amikor 1794-ben Gyulára költözött, anyagi biztonsága megteremtésének érdekében gabonakereskedésben is érdekeltté vált, üzlettársa Kazay Mihály megyei írnok volt. Miután egy alkalommal az eladott gabona árának egy részével nem számolt el, Kazay beperelte őt, lázadónak és felségsértőnek nevezte a szemészt. Ügye a Királyi Tábla elé került, a szemorvost 1795. március 26-án Budára szállították, ahol pallos általi halálra ítélték. Réz tiltakozott az ítélet ellen, arra hivatkozva, hogy őt ki sem hallgatták, végül az ítéletet az uralkodó bizonytalan ideig tartó börtönre változatta. Ezután a Haditanács intézkedésére Morvaországba, a spielbergi várbörtönbe szállították. Kilenc évnyi raboskodás után 1804. március 22-én szabadult, rövid ideig Budán tartózkodott, majd 1805-ben telepedett le Székesfehérváron. Pesten megismerkedett Novich Józseffel, egy székesfehérvári tekintélyes polgárral, akinek biztatására elhatározta, hogy Székesfehérváron kezd új életet.

1809 június első napjaiban Réz szemgyógyítás céljából Fehérvárról Szolgaegyházára utazott. Egy délután a helyi közbirtokosok a kocsmában összejöttek, és Réz Józseffel iszogatás közben beszédbe elegyedtek. Hamarosan a francia–osztrák háború is szóba került, amikor Réz jakobinus érzületű kijelentéseket tett. Az egyik közbirtokos néhány nap múlva bement Fehérvárra, jelentést tett Ürményi Miksa első alispánnak a történtekről, aki azonnali vizsgálatot rendelt el. A nádor rendelkezésére Réz Józsefet, június 14-én Budára vitették, ahol a politikai/katonai helyzet következtében (A franciák elfoglalták Győrt, de végül nem folytatták előrenyomulásukat. 1809. október 14-én Ferenc császár és
 Napóleon között Bécsben megtörtént a békekötés) hónapokon át sínylődött a börtönben, anélkül, hogy valaki ügyével törődött volna. Kilátástalan helyzetben 1810. január 10-én végül szabadlábra helyezésért folyamodott, de József nádor hajthatatlan maradt és elrendelte a per lefolytatását. Tizenegy hónapnyi pereskedés után 1811. február 22-én került sor ítélethozatalra. A kir. tábla négyévi börtönre ítélte őt, melyet hetenként két nap kenyéren és vízen kellett letöltenie. A védő az ítélet kihirdetése után azonnal fellebbezett. A hétszemélyes tábla már másnap, 1811. február 23-án meghozta döntését és a vádlott büntetését egyévi börtönre mérsékelte.

A per befejeződése után Fejér megye alispánja Réz Józsefet Budáról Székesfehérvárra hozatta és a megyei börtönben helyeztette el, ahonnan 1812. február 23-án szabadult. Március 9-én megjelent a városi törvényszék előtt, hogy lefoglalt ingóságait átvegye. Ez volt Réz József utolsó kapcsolata Székesfehérvárral és Fejér megyével, ahol szabadelvű nézeteiért újabb megpróbáltatás és szenvedés lett az osztályrésze. Ingóságainak átvétele után a várost valószínűleg elhagyta. További sorsa nem ismert.

Réz József személyi fondjában található számos levele közül két írást emelnék ki, amelyek a Réz család történetének kutatása szempontjából is érdekesek lehetnek. Az egyik Novich József baráti hangnemben íródott levele a szemorvoshoz, abból az időszakból, amikor Réz letelepedni kívánt Székesfehérváron. Bepillantást nyerhetünk abba, hogy nem is lehetett olyan egyszerű abban az időben megbízható kiadó lakást találni Székesfehérváron. Réz személyiségéről pedig közvetve ugyan, de sokat elárul barátja írásának humoros hangneme, amikor is győzködi a szemorvost arról, hogy mekkora szükség van rá a városban, és élcelődik azon, hogy Réz kinézett számára egy özvegyasszonyt. 

Réz József székesfehérvári tartózkodása idejéből származik a másik levél, amelyet sógornője írt számára István testvére haláláról. Özvegy Réz Istvánné 1806. február 14-én keltezett leveléből megtudhatjuk, hogy férje múlt karácsonykor elhalálozott, ő pedig nyomorúságos sorsra jutott négy gyermekével és várandósan az ötödikkel. Nehéz sorsára való hivatkozással gyámolítást, támogatást kér magának és árváinak. Arról, hogy a levél hatására Réz nyújtott-e támogatást számukra, nem tudunk, az iratanyagban erre vonatkozóan nem található több dokumentum. Családtörténeti kutatás szempontjából viszont értékes információkkal szolgálhat, hogy a levélből megismerhető a haláleset pontos időpontja, valamint a haláleset következményeként a család által elszenvedett életkörülményekben beálló romlás, amelyekről az anyakönyvi bejegyzésekből bizonyosan nem tudhatunk.

Érdemes tehát a személyi fondok között is kutakodni a levéltárakban, hiszen ugyanúgy hasznos forrásokkal szolgálhatnak a családtörténeti kutatók számára, mint az anyakönyvek, összeírások vagy iskolai dokumentumok. A puszta adatokon kívül ráadásul gazdagodhatunk személyesen megélt élethelyzetekkel, hétköznapi problémákkal, érzésekkel, gondolatokkal is.

Felhasznált források:

– MNL FML XIV. 14. Réz József szemorvos iratai, 1786–1811

– Jenei Károly: Réz József jakobinus orvos pere.in. Fejér Megyei Történeti Évkönyv 7. Székesfehérvár. 1973. 321–328. o.

– Dr. Kapronczai Károly: Réz József, az első magyar gyakorló szemorvos. In. Orvosi Hetilap. 122. évf., 52. sz., 1981. december 27. 3230–3232. o.

– Pintér László: Réz József (1756–1813?), egy kalandos életű szemészmester. In. Szemészet. 141. évf., 2. sz., 2004. június. 211–212. o.

– Zsilinszky Mihály: Jakobinus mozgalom Békésben 1795-ben. In. A Békésvármegyei Régészeti és Mivelődéstörténeti Társulat Évkönyve 1879/80. 6. kötet. 1880.  55–80. o.